Az ostor másik vége (1 – ? )

Talán egy nyári estén kezdődhetett a történetem. A történet, ami talán a korom leghatározottabb alakjává tett, egyik pillanatról a másikra.

A történet kezdetében 18 éves voltam. Nem mondanám magam amolyan túl fejlett lánynak akkoriban.. Tény mondjuk, vagy családi vonásból, vagy épp genetika, vagy épp a táplálkozásom gyökeres múltja miatt, azért hamar megjelentek rajtam a nőies vonások. Akkoriban (meg igazából most is), gyakori szokásom, hogy Pest utcáit járva az éjszakába, vagy épp érdekes emberek viselkedését vagy pedig a sürgő forgó emberek elfoglalt munkáját néztem nap mint nap.. Lehet azért, mert nem volt túl sok barátom sose, mert néha hajlamos voltam törni a magyar nyelvet, vagy nem alakultak ki időben a klikkek, de az utcában kóborló társaktól, ahogy látva, ezt teszik, azt intézik hamar úgy érzi az ember tőle magát, hogy ennek városnak, és ennek a közegnek Ő maga is szerves része.

Az én jótevőm, mert akár, hogyan is nézzük, az itt tűnt fel először.. Egy sűrű mappát tartogatva kezébe vonult az utcán. Egy pillanatra, megbotlott, majd a kellően megtömött mappából, szerte szét repültek a papírok.

Ezt észlelve, valamiért késztetést éreztem segíteni. Milyen irónikus, régen folyamatosan ez volt, ha láttam, valakinek tudok segíteni, megtettem, most pedig külön bekezdésbe magyarázkodok erről. Elég kritikus magammal szemben…

Visszatérve a papírokra, felszedtem néhányat, amit értem, s átnyújtottam neki. Zöld szeme, barna haja, és éles tekintete maradt meg legjobban, valamiért, de nagyon koncentrált érzés járt át tőle. Kedvesen megköszönte azt, és tovább rohant egy hotel ajtaján keresztül.

Én tovább tengettem az időm, leültem egy padra, és ott telefonozgattam, hátha valami érdekeset látok, és láttam is, lekötötte figyelmem, nagyjából egy órán keresztül, mikor a vállamat megkocogtatták. Az előbbi srác az, mappa nélkül, sokkal kiegyensúlyozottabban, most, hogy másodszorra emlékszek vissza, jobban megvannak a részletek.. Fekete zakó, fehér ing kontrasszosan, nyakkendő nélkül, a zakó nem volt gombolva, csak összébb húzva, rövid, égnek álló ecset haja volt úgymond, nem tudom jobban kifejezni. Elég fiatalos és dinamikus alkatnak tűnt, rögtön elnyerte a rokonszenvem. Megköszönte a segítségemet, és ott beszélgettünk, most hosszasan nem szeretném vázolni a párbeszédet, mert elég hosszú is lenne, meg érdektelen. Mint kiderült, magyarul nem igazán beszélt, így kifordítózva néhány kifejezéssel nyitott, majd dobva egy mentő övet, szerencséjére nyelv használat terén velem nem nyúlt félre, hamar átváltottunk anyanyelvére, Elmesélte mit keres egyáltalán itt, és mióta van, meddig tervez, sokat faggatott az én életemről is, sok kérdését válaszoltam meg hosszú idő alatt, jól esett egy társaság, aki nem csak, hogy érdeklődik is, de valamennyire érdekes is.

Padról ez alatt felkeltünk, az egymás mellett üldögélés hamar sétába torkollott az utcán, aztán hálájaként betértünk egy ruhaboltba.. Pontos helyét inkább el se mondom.. Elég érdekes volt, főleg, mert ilyen későn is rendelkezésre állt. Ott megbeszélve szinte ki könyörögte, hogy legalább egy ruhámat állja, csad vegyen nekem valamit.. Én persze, amolyan könnyen hajlóként még akkor, belementem kis kéretés után.

Megkezdem a válogatást, stílusom azért viszonylag van.. Rögtön a fekete, koktélruhák után kutattam. Nem telt sokba, míg megtaláltam egy szép darabot, Ő elkísért a fülkéhez, őrt állt a fülke előtt, míg én kibontakoztam és megpróbáltam, hogy is áll.

Rólam annyit kell tudni, szőke hajam vállamig és azon túl is ért, sima, mindig amolyan vonalas megjelenést preferáltam. A szemem kék és valamennyire lágy vonalak jellemzik arcomat, amitől mai napig teljesen ártatlan, épp, hogy inkább ilyen kislányos vonalat erősít, szerencsére a jóízlésen belül. A választott fekete ruhát magamra öltve, szőke hajam elütése és a vékony, karcsú, de formásan nyúló alakomra, nagyon ellentétes megjelenést sikerül kölcsönözni.. Komoly nőnek éreztem magam akkor, szinte először, és jól esett ez az érzés..

Ki is jöttem a fülkéből bókokat gyűjteni, megmutattam a fiúnak a ruhát, meg persze a testem, így a pulcsis, kevésbé mutatós darabok után. Mondanám, hogy lélegzete is elállt, de inkább egy nagyot kapkodott mikor nézett.. Bár tudta, mert mondtam neki, szeretem az eleganciát, nem tudta, hogy ennyire jól is áll nekem. Kis melleimen a ruha szépen rásimult, a dekoltázs rész zárt volt, azonban cicim formáját visszaadta a domborulat, továbbá a lábamnál a jobb combomon szabadon levő csík, és ahogy lépek, belátni a combjaim közé, teret ad bizony a fantáziának, oldalra fordulva pedig csak dobtam rajta, mikor a lapos hasam és derekam mögül kibújik két gerezdbe fenekem picit kinyomva.

Kis zavarba levő mosolyommal hallgatom vélekedését, és egy simításra oda húzódott hozzám, hasamat simította meg, majd engedte el a vékonyka ruhában, keze melegét kicsit átkölcsönözve bőrömnek. Több nem is kellett neki, megegyeztünk, ez a darab lesz, fellebbezésnek már nem is lett volna helye.

Végül én visszaöltöztem, és elrendeztük amit kell, a ruhát pedig megkaptam, bár nagyon szégyelltem az elején magam, hogy ilyen költséget alkottam.. Az ár még nekünk is sok lett volna forintba, ennek ellenére Ő euróban fizette ezt a mennyiséget, ami valamennyire ijesztő is volt.

Dolgunk végeztével, kiérve az utcára, még picit beszélgettünk, majd egy ölelés társaságában elbúcsúztunk.. Nem volt túl ragadós, tapadós, nem mintha bántam volna valószínűleg, de szerintem pont ettől tisztelem a mai napig.. Mintha, rajongásával nem akart volna zavarba ejteni, és ezt végtelenül becsülöm benne.

Hazaérek, a lakásba, a ruhát gyorsan elrejtem szekrényembe, és otthon töltve egy kis időt az ágyon, mi közbe a telefonom nyomkodom, átjár egyfajta érzés, összegezve ezt.

Egy ártatlan sétám alatt, egy felnőtt, sikeres férfit, akaratomon kívül sikerült olyan szinten megnyernem magamnak, hogy szinte hercegnőjeként kezelt..
A másik pedig, hogy hova fogom felvenni azt a ruha darabot, ami ha lehetséges, szüleim összeraknák két hónapnyi keresetüket, se tudnánk megvenni alapból..