Légcsavar

A minap Zürichbe kellett utaznom, egy gyógyszergyárnál kaptam állásajánlatot. Felkészülve a tárgyalásra, fodrász, barber shop, hasonlók, rendbe szedettem magamat, bepakoltam a kis kézipoggyászomat, és útnak indultam. Hogy időt és fáradságot spóroljak, repülővel terveztem menni, ott meg bérautó, valami felsőkategóriás modell, hogy megjelenhessek, jó benyomást nyújtsak. A gépen el is foglaltam az ablak melletti helyemet, az utolsó előtti sorban. Általában ez a legkevésbé zavart rész, nyugodtan olvasgathatok. Ahogy a többi utas is megérkezett, egy 50-es éveibe lépő nő, igencsak tekintélyes idomokkal megáldva állt meg a folyosón, az ülésem mellett, lehajolva bíbelődött a bőröndjével. Amikor emelte volna, kibillent a kezéből, és a padlóra huppant.
– Engedje meg, hogy segítsek!
– Ohh, köszönöm, nagyon kedves! Honnan tudta, hogy magyar vagyok? Nem szokták eltalálni.
– Csak a magyar nők lehetnek ilyen csinosak! -kacsintottam rá. – Mellesleg láttam az útlevelének a borítóját, amikor eltette.
– Köszönöm, Maga egy igazi úriember! Ritka példány! – mosolygott rám.
Mindketten elfoglaltuk a helyünket, elővettem egy orvosi folyóiratot, és ölembe helyezve olvasni kezdtem. A hölgy ritkán repülhetett, mert feltűnően élénken nézegetett kifelé az ablakon, rajtam keresztül. Eközben melleit felém fordítva szabad belátást biztosított a dekoltázsa mélyére, így jól láthatóvá vált, hogy nincs rajta melltartó. Mivel a termetes cicik dacoltak a gravitációval, arra akövetkeztetésre jutottam, hogy ezek bizony szilikon cicik! Egyre jobban izgatta a fantáziámat, amire már a farkam is erősen reagált. A folyóirattal már csak annyira foglalkoztam, hogy takargassam vele a meredező farkamat.
– Cseréljünk esetleg helyet? Jobban látna innen! -ajánlottam fel neki már kínomban.
– Jaj, isten őrizz! Tériszonyos vagyok… Innen, bentről még van merszem nézelődni. Ha helyet cserélnénk, közel lennék a széléhez, túl meredeken tudnék lefelé nézni, és…. és nem érezhetném az igen kellemes parfümének az illatát sem… -finoman megnyalta a száját, és aléltan nézett rám. Volt már durva tapasztalatom ezzel a parfümmel, de ilye heves reakciót még nem váltott ki senkiből. Kicsit lassítani próbáltam a tempóján:
– Mi járatban megy Zürichbe? Vagy esetleg tovább… Már, ha nem tolakodó a kérdésem!
– Neeem, cseppet sem az. Válok. Ez van. Sajnos nem a megfelelő férfit fogtam ki magamnak. Legalábbis, nem minden tekintetben megfelelő. Anyagilag mindenképpen, de… Tudja… Most itt a nagy, közös vagyon, adhatom el a házat, osztozkodunk, 17 év után. De legalább békésen, kultúráltan. Talán túl békésen is.
– Túl békésen? Ezt nem nagyon értem. Jobb lenne balhézva?
– Nem tudom. Már azt sem tudom, milyen az. 17 év alatt egyszer nem különböztünk össze. Megvoltunk egymással. Vagy jobban mondva: egymás mellett. Ez is lett a veszte a kapcsolatunknak. Elfelejtettünk élni. Én ennél többre vágyom! Szenvedélyre, fűszerre! Az életem nem lehet ennyire sótlan! Kell egy kis izgalom, pezsgés, 50 leszek idén, nincs már vesztegetni való időm.
– Értem. Akkor most újrakezdi, a tinikorától? Pasizás, bulik, ivászat, utazás?
– Olyasmi. A harmincas éveim elején nagyon jó nő voltam ám…
– Most sem mondanám átlagosnak… – vágtam közbe. Elhallgatott, méregetett. Ismét úgy helyezkedett, de már szándékosan, hogy a melleire betekintést nyerjek, de még a karomhoz is hozzányomta őket.
– Maga nős, kedves ….?
– Geri. És nem, nem vagyok az. – válaszoltam. Beszélgettünk mindenféléről, elmondtam, hogy állásügyben megyek tárgyalásra, majd újra a szexuális témák felé terelődött a szó.
– Szóval, tetszem magának? – harapta be az alsó ajkát, felhúzta picit bal szemöldökét, miközben vörös tincseit a füle mögé igazgatta. Ragyogó zöld szeme egyszer csábítóan kitágult, máskor hunyorítva vizsgálgatta az elért eredményt.
– Látom, szeret játszadozni a pasikkal.
– Idejét nem tudom, mikor tettem utoljára, de majd csak belejövök! – ezzel benyúlt az újságom alá, és megfogta a félmerev farkamat. – Ezzel szívesen játszadoznék, ha szabad… Benne lenne? Vagy inkább bennem? Azt hiszi, nem vettem észre? – mosolyogva kuncogott, mert látta, hogy jól esik, amit csinál velem, és érezte, hogy kőkeménnyé mered a farkam a tenyerében. Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a mellét, és megcsókoltam. Cseresznye íze volt, a nyelve vadul kezdett tekeregni a nyelvem körül. Mellbimbója megkeményedett, csak úgy szúrta a tenyeremet. A kapitány hangja szakította meg a heves játékunkat: Hölgyeim és uraim! Megkezdjük az ereszkedést a zürichi reptérre, kérem csatolják be biztonsági öveiket, nyissák fel az árnyékolókat, és hajtsák fel az Önök előtti asztalkákat!
– Ohhhh… Már épp kezdtem volna belejönni… – méltatlankodott, nem kis színészi vénával megtoldva.
– Szeretné folytatni, kedves …?
– Eszter. Igen, mindenképpen! És tegeződjünk! 20:00-ra jön az ingatlanos, 16:15-kor szállunk le, 17 órára nálam lehetünk, lenne 2,5 óránk. Mit szólsz?
Rendbeszedtük magunkat, megfogta a kezemet, leszálltunk, és elmentünk felvenni a bérautót. Egy szép, fekete, E-osztályos Mercit kaptam. A kocsiban már nem bírt magával, símogatta a farkamat, áthajolva csókolgatta a nyakamat. A combjára tett kezem elindult a puncija felé. Lassan, de határozottan toltam fel a kisruhája szoknyáját, míg a bugyijáig nem értem. A vékony, csipkés anyagon keresztül éreztem, hogy tüzel a puncija. Símogattam neki, finoman be-be tolva a szegélyénél az ujjamat megéreztem, hogy csupa nedves már. Felemelte a fenekét, felhúzta a szoknyáját és letolta a bugyiját, majd visszaigazgatta a szoknyáját.
– Így mégiscsak jobb mindkettőnknek! Nem? – nem szóltam, csak a hüvelyébe csúsztattam két ujjamat, felszisszent, majd feljebb húzva ujjaimat a csiklóját izgattam. Hátra dőlt, sóhajtozni kezdett, mellein a ruha majd’ szétszakadt. Görcsösen markolta a nadrágomban a farkamat, majd hirtelen elélvezett, nyöszöszörögve vonaglott az ülésben. Még pihegett, amikor a címre érkeztünk. Magas kőkerítés, nagy, barna, fa tolókapu. Olyan helyi elites. A táskájában kotorászott, a kapu nyílni kezdett. Mögötte fehér murvás felhajtó, és egy bazinagy, modern stílusú ház. Forintban olyan egy milliárdra tippeltem az árát. Kicsit megszeppentem, megmondom őszintén, de igyekeztem lelplezni. Innen már csak azért sem fogok megfutamodni! Vagy bankár, vagy gyár- esetleg kaszinótulajdonos, vagy drogbáró lehet az, aki Svájcban ekkora, és ilyen kecót épít. Kiszálltunk, a kapu becsukódott. Amint a házba lépett, már ütötte is be a risztó kódját.
– Gyere velem! – elindult az emeletre. A lépcsőn, előttem haladva nézegettem a formás fenekét. Combja belső felén csorgott le a puncija leve. A felső szintre érkezve, menet közben dobta le a zöld, virágmintás nyári ruhácskáját. Csak a magassarkúja maradt rajta. Letettem a bőröndömet, és én is elkezdtem vetkőzni, miközben követtem. A fürdőszoba előtt kilépett a cipellőkből, félre tolta őket, közben úgy nézett hátra, hogy immár fedetlen melle oldalról látható legyen. Isteni volt! Telt, peckesen állt a bimbója, és olyan D, de inkább E kosarasra tippeltem. Az egyik szekrényből két törülközőt dobott a zuhanykabin melletti kis szekrényre, belépett, majd hívogatóan mutatott ujjával.
– Gyere, gyere! Nem harapok! De mosatlan faszt nem szopok le! Félre ne értsd, nem koszos vagy, de csak a frissen mosott farokkal vagyok hajlandó foglalkozni! – szótlanul léptem be mellé a kabinba. A víz kellemesen langyos volt, elkezdtük egymást mosdatni.
– Tudod, a férjemmel már évek óta nem volt semmi. Még egy ilyen, közös zuhanyozás sem. Amit a kocsiban csináltál, az fantasztikus volt. Szeretném, ha a nyelveddel is megtennéd!
– Ezer örömmel! Pont ezen jártak a gondolataim.
– Akkor jó, de ne gondolkozz rajta, hanem csináld! – mosolygott. – A férjem soha nem nyalt ki. Azt mondta, nem fog egy ilyen gusztustalan, alárendelt szerepet bevállalni. Még leszopni is csak párszor engedte magát. A szex meg olyan lapos volt, hogy örültem, ha minden ötödik alkalommal el tudtam menni. Kicsi volt a farka és igazából soha nem is volt elég kemény.
– Az én farkam sem hatalmas…
– Nem hatalmas. Pont akkora, hogy még ne fájjon, és ahogy éreztem, elég kemény, hogy jól meg tudj baszni vele! – mondta most már minden gátlását levetkőzve, hiszen már közben két ujjammal is a puncijában dolgoztam, miközben lefuttatta a gondolatmenetét. Letérdeltem, és bekaptam a pináját. Ujjaimmal még mindig a hüvelyében voltam. A hajamba markolt, én pedig határozott tempóban nyalni kezdtem. Szabad kezemmel a hatalmas mellét fogtam, telt, rugalmas, nehéz érzete volt, bimbója keményre zsugorodott, azt morzsolgattam. Nem érződött műcicinek, kifejezetten finom érzése volt. Nyaltam, szívtam a csiklóját, miközben a popsiját is benedvesítettem a punciszafttal keveredett nyálammal. Mutató- és középső ujjamat a hüvelyébe, kisujjamat a fenekébe dugtam. Semmi ellenállást nem tanúsított, sőt! Szinte ráült az ujjaimra, és csípőjét mozgatva dugatta magát velem. Pár perc múlva megtorpant, magába húzta az arcomat, ujjaimra rászorított, és egy hatalmas sikítással élvezett el. Majdnem összeesett, alulról támogattam, míg magához tért kicsit.
– Azt a kurva… Mit csináltál velem? Életemben nem nyaltak ki még ilyen jól! – lihegte, miközben felállva átöleltem, hogy ingatag térdei erőt nyerhessenek. Megmosta arcát, és letérdelt elém. A már keményen meredező farkamat tövig bekapta. Kezeivel a tövét fejte, golyóimat és segglyukamat izgatta. Végig a szemembe nézett. Miközben pihent kicsit, és hagyta magát levegőhöz jutni, farkamat a mellei közé tette, és ott izgatta, közben vigyorgott. Makkomra fogva ügyes mozdulatokkal, fejte, csavarta a farkamat, majdnem elájultam az élvezettől. Majd ismét bekapta, de most egyik kezével a szájának segített, a másikkal a fenekemet izgatta. Ahogy érezte, hogy közel a csúcs, belnyúlt a fenekembe, én pedig teletöltöttem a száját. Folyt kifelé a sperma a szája szélénél. Ettől függetlenül addig szopta, míg egy kicsit már puhulni érezte a farkamat. Akkor kiengedte a szájából, kiköpte a maradékot, megmosta az arcát a zuhannyal, és megcsókolt.
– Remélem, bírsz még egy menetet! De azt már az ágyban. – lemosta magát, kilépett a kabinból, és egy törölközőbe tekerve magát kiment. Mire én is végeztem, és kiléptem a fürdőszobából, már az egyik szobából hallottam csilingelni a hangját:
– Geri! Erre gyere! Jobbra, a harmadik ajtó! – a szobába belépve nekem háttal állt egy franciaágy mellett. Az éjjeliszekrényen két pohár, hideg ásványvíz, és egy tálnyi, behűtött gyümölcs volt. – Igyál egyet, és vegyél, amit csak szeretnél! – egy pohár víz, és egy szilva mellett szétnéztem a szobában. Igényesen, ízlésesen volt berendezve. A polcokon családi képek.
– A férjed? – mutattam rá egy őszen kopaszodó, pocakos alakra. Hatvan biztosan elmúlt már.
– Igen. Csak a pénz, az üzlet és a művészetek érdeklik már. Számomra nem sok hely maradt így. Az ágyban meg… Hagyjuk…
– Értem. És sajnálom. – mögéléptem, letettem a poharat, és kioldottam a törölközőjét, ami a földre hullott. A sajátomat is ledobtam. Magam felé fordítottam, ölbe vettem, majd az ágyra tettem, ahogyan térdelve bemásztam. A hátára fektettem, és csókolózni kezdtünk. Combjai közé igazított, és sarkával magároz húzott. Farkam a puncijához nyomódott, kicsit előte-hátra mozogtam. Nyögdécselt, ajkamba harapott kicsit, majd ismét megcsókolt.
– Ez nagyon finom, csináld még! – bíztatott, miközben farkam már újra életre kelt, és csiklóján járt fel-alá. Már majdnem elélvezett, amikor hirtelen pozitúrát váltott. Fenekét kipucsítva a fiókból előkapott egy síkosítót: – Dugd meg a fenekemet is! – adta hátra a tubust. Bekentem vele a cerkát, majd óvatosan nyomtam az ánuszába. Rutinosan lazította el magát, hogy utat engedjen. Amikor teljesen benne voltam, elkezdtem ki-be mozogni. Nagyon élvezte, tolta magát rám. Ütemesen dugtam, zacskóm csattogott a punciján. Előrenyúltam, hogy megmarkoljam azokat az isteni ciciket, de ő hátracsapta a haját, összefogta, és azt lihegte: – Húzd!…Húzd a hajamat… – megmarkoltam, és a hajánál fogva húztam a farkamra. Nem kellett neki egy perc, és újra elélvezett. Magából kikelve, ordítva, vonaglott. Előreborult, és mintha pityereni kezdett volna. Kicsit megijedtem.
– Mi a baj? Fájt?
– Neeem, nem fájt. – szipogott. – De miért nem kaphattam meg ezt oly sok éven át? Miért kellett ehhez egy másik férfi??? Úgy szeretem, amikor keményen seggbekúrnak! Ez olyan nagy bűn?
– Nem vagyunk egyformák. Nem voltatok egymásnak teremtve, legalábbis ilyen téren. – lecsúszott a farkamról, szembefordult, majd megfogta a melleit:
– Ezeket is azért csináltam, hátha bejön neki…
– Nekem bejönnek! Tudnám őket puszilgatni napestig!
– Most nagyon meg leszel baszva! – odamászott, megcsókolt, a hátamra fektetett, és karjaimat a támlához igazgatta, hogy a fémkeretet megfoghassam.
– Nem engedheted el! Megértetted?
– Igen. – feleltem alázatosan. Fölém ereszkedett négykézláb, melleit a farkam köré igazgatta, és úgy izgatott, amíg olyan kemény nem lettem, mint egy üvegrúd. Azzal feljebb csúszott, fölémguggolt, és beleereszkedett a farkamba. Hihetetlen jó teste volt. Látszott, hogy valóban megtett mindent, hogy szeretett férjének tetszen. Innentől kezdve az extásis kerített hatalmába mindkettőnket. Igaza volt: nagyon meg lettem baszva. Melleit arcomba tolta néha, élvezte, ahogy nyalom-falom a nagy szilikon ciciket. Három-négy alkalommal is már majdnem elélveztem, amikor lassított a tempón, kicsit beleült, pihentetett, csak annyit mozgott, hogy a farkam kemény maradjon. Végül megkegyelmezett, és akkorát élveztem, hogy lezsibbadt az arcom. Erre tövig beleült, és ő is elélvezett, mégegyszer utoljára. Aztán arca elkomorodott, és szomorú hangon így szólt:
– Lassan menned kell, fél nyolc van!
– Igen, tudom. Látlak még, vagy ennyi voltam számodra?
– Még nem tudom, attól is függ, melyikünk hol kezd majd új életet, vagy éppen hol folytatja a régit.. Ha maradok, és Te ide jössz dolgozni, akkor találkozunk. Ha nem fogadod el az állást, és én is hazaköltözök, akkor is találkozhatunk.
Minden esetre megadtuk egymásnak az elérhetőséget, és elbúcsúztunk. Alig bírtam elvezetni a hotelig. Hullafáradt voltam, remegtek a lábaim. Bezuhantam az ágyba, reggel pedig az ébresztő keltett. Gyorsan összekészültem, és mentem a találkozóra. A recepciós hölgy kedvesen felkísért, leültetett egy tárgyaló előtt, hogy majd szólítani fognak. Így is lett. A nevemet hallva benyitottam a helységbe, ahol a szemközti asztalnál öt ember ült. Két ügyvéd, a gyárigazgató, egy HR-es, és a tulajdonos, akiben nem mást véltem felfedezni, mint az ősz, kopaszodó, pocakos urat a tegnap esti fényképeken…