Délutáni vihar (az őszi vihar folytatása)

Két hónap is eltelt a kocsikázós kaland óta, éppen bevásároltam.
Néztem a polcon az árakat, hirtelen ismerős illat csapta meg az orromat. Magam mögé nézek, egy vékony lány hátát látom, göndör fürtjei ismerösnek tünnek. Meredten nézem , mire ő vissza néz a válla fölött:
-Szia! -mondta csicsergő hangján.
-Szia!-feleltem.
-Megismertél?-kérdezte.
-Az illatodat.-válaszoltam.
-Én már egy ideje követtelek… Csak nem mertelek megszólítani, nem tudtam, mi lesz.-vallotta be.
-Megmondom, hogy mi lesz! Iszol velem egy kvt.
-Jó! -felelte.
Miközben a kasszához mentünk, a semmiről csicseregtünk és a kv eltartott jó két órát is. Apró érintések, a szikrák pattogása ürítette ki számunkra a teret.
-Gyere fel hozzám! -invitáltam Rékát, mert közben a neve is kiderült. Elkomolyodott, nézett egy kis ideig.
-Ráérek! -felelte végül, így hazafelé vettük az irányt.
Ahogy beléptünk a bejárati ajtón, rögtön egymásnak estünk. Nyelvünk lázasan masszírozta másikunk nyelvét, az ingem gombjai a padlón kerestek maguknak rejtekhelyet szenvedélyünk vihara elől. Neki löktem a falnak, elé térdeltem, és egy mozdulattal téptem le róla a bugyit.
-Te hülye! -búgta -most miben megyek haza?
-Az ingem? -Kacsintottam, és már bújtam is bele a puncijába az arcommal.
-Ne már te disznó! Fürödjünk le!
-Téged sem zavart a múltkor az ízem!
-És ügyet sem vetve a kifogására kezdtem el nyelvemmel szemből nyalni az ajkait, amik kérésemre rögtön kinyíltak, mint a virág, utat engedve kicsiny borsójához. Kéjesen nyögdécselt, közben a hajamat túrta. Jobb kezemmel elindultam felfelé a combján,az arcomat óvatosan préseltem bele az ölébe mind egyre jobban, nyelvemmel fürgén jártam be kellemesen sós puncijának minden szegletét. Ujjammal közben a vaginájához értem, mire összerándult kissé. Gyengéden körbefutottam az ujjbegyemmel a titkos kis kapuját, majd serényen belenyúltam.
-Jajistenem! -sóhajtotta, miközben térde kissé megrogyott, és éreztem, ahogyan az összeszűkült hüvelyén végig futnak az orgazmus biztos jelei.
Felálltam előle, megfogtam a kezét és elindultunk a fürdő felé.
-Hová viszel?-kérdezte.
-Meglátod!-feleltem, de addigra már ott is voltunk.
Leültettem, mivel kissé remegtek még a lábai. Lehúztam a szoknyáját, majd a felsőjéből bújtattam ki. Miközben keresztül hajoltam felette, hogy a melltartóját is kiszabadítsam, kibújtatta meredező farkam, és mohón falni kezdte.
-Ah-hh! -sóhajtottam, -de jó csinálod!
-Köszönöm! Hiányzott már az íze! -mondta Réka.
Mivel mindketten meztelen voltunk már, be léptünk a tus alá, és megnyitottam a vizet magunkra. Illatos tusfürdőt fogtam, belenéztem a csodálatosan szép kék szempárba:
-Most pedig lefürdetlek!
Azzal elkezdtem mosni az arcát. Vékony szemöldök, fiatal bőr, kissé húsos, finom, piros ajkak.
Szép ívű nyakán siklik lefelé a kezem gömbölyű melleire, melynek közepén kis vörös meggyként meredezik izgága bimbója. Finom csókot lehelek rá, mire Réka felkacag. Pici pocak, pont, ahogyan szeretem, fiatalos vékony csipő, mely szép kerek popsiban végződik, mind habos lesz kezeimtől, és a ránk hulló kissé hűvös víz rögtön le is sodorja azt. Lábait is lemosva újra szemben állok a gyönyörök szigetével.
-Tedd szét a lábad!-mondom neki, mire illedelmesen szét nyitja őket, és lemosolyog rám.
-Csináld! -kéri halkan.
Beszappanozom a kezeimet, és lágyan benyúlok a lábai közé miközben felállok, masszírozva a nagy-, és az az alól kibújó kisajkait. Erre újra megremegnek a lábai, gyengéd csókot lehel az ajkaimra, beszappanozza kezeit. Megfogja a meredező farkamat, s miközben rutinosan, de érzékien mosni kezdi, rám néz:
-Dugj meg! -Kérte-parancsolta.
Vissza mosolyogtam rá, miközben leakasztottam a falról a tust, az ölére irányítottam, lecsapva a habot, majd a tust a kádba ejtve ribancomat a sarokkád ülökéjére ültetve elé térdeltem, megfogtam a farkamat, és a puncijából kifolyó izgatott nedvbe mártva morzsoltam ajkait. Beleveszve a tekintetébe, belecsókolva a szájába, nyomtam a farkam lassan, de folyamatosan a mámor forró kelyhébe. Átkarolt a lábival, én szorosan fogtam a csípőjét, hogy a vizes közegben elszét ne csúszunk és ütemesen de nem gyorsan mozogva faltuk egymást. Néztem a szemeit, melyeket félig lehunyva tartott, fülemet ütemes sóhajtásai, nyögései kényeztették.
-Basszus, de finom vagy!, Nagyon vágytam már a farkadra! -Búgta, miközben a lábaival gyorsítani kezdte a csípőmet.
-Imádlak dugni Kedvesem! -feltettem neki.
Tövig nyársalva egyre durvább tempót diktáltunk magunknak, öleink csattogását nyögéseink zaja próbálta elnyomni. Éreztem, hogy az én csodálatos viharom mind jobban feszül rá a farkamra, s hogy hamarosan felrobbanok benne. Eszeveszett vágtára fogtuk magunkat, s miközben a fali kapaszkodóból vizet csavartam, ő végig karmolta a hátamat.
Hangos nyögésekkel tarkítva futottuk ki vérlázító sprintünket, miközben gyerekesen vihorászva ziháltunk.
-A kurva életbe te lány! Vérzik a hátam!- mondtam.
-Bocsánat! Talán kissé heves lettem.
De arca ragyogása feledtette velem a fájdalmat.

-Gyere, ideje kimenni innen! Szabadultam ki a szorításából.
-Felhívsz máskor is? -kérdezte.
-Szeretnéd? -Feleltem kérdéssel, miközben macskaszerű rugalmas testét néztem, ahogyan visszabújt a ruháiba.
-Igen. -Nézett rám komolyan.-És tartozol egy bugyival.

Miközben a kulcsom kerestem a ruháim között, az előszoba pulton lévő papírra firkantotta a számát.
-Hoppá, be sem csuktuk az ajtót! Fedeztem fel, mire újból össze nevettünk.
-Akkor mostanában nem kell köszönni a szomszédoknak! -Mondta mosolyogva.
Kitártam az ajtót, amin kilépve visszanézett gyönyörű szemeivel várakozón:
-Nos?
-Lehetsz a ribancom.
Feleltem meg a múltkori kérdését, mire elmosolyodott,és lefelé indult a lépcsőn, én pedig becsuktam az ajtót.