Beteljesülés

Az egész még diákkoromban kezdődött valamikor az 1970-es évek közepén. Egy jó nevű iskolába jártam, 11-12 éves lehettem, amikor a rajztanárunk megbetegedett. Egy fiatal tanárnő jött helyettesíteni. Mi a fiuk megbámultuk. Ami egyből feltűnt nekünk az a gyönyörű meleg barna szeme és a derékid érő fekete haja. Nagyon szolidan öltözködött. Mindig hosszú ujjú fehér blúzban, bokáig érő szoknyában járt. Egyik nap szolgálatos voltam. Matekórán elfogyott a kréta, a tanár leszalasztott krétáért. Ahogy kettősével vettem a lépcsőket majdnem feldöntöttem a rajztanárnőt. Valami bocsánatfélét dadogtam, és mentem tovább. A lépcsőforduló után pár lépéssel megálltam. Felnéztem. Amit eddig eltakart a bokáig érő hosszú szoknya, teljes szépségében ott volt előttem. Hosszú combok, és egy patyolatfehér bugyi. Hogy mennyit álltam ott lemeredve a látványtól nem tudom, csak arra eszméltem, hogy egy meleg barna szempár néz le rám. Pipacsvörösen rohantam tovább, vettem a krétát és visszaszaladtam az osztályba. Egész órán nem tudtam figyelni a képletek magyarázatára, automatikusan másoltam őket a tábláról.
A következő hetek rajzóráin feszengve ültem a padban. Nem mertem a tanárnőre nézni. Ő pedig nagyon kedves volt. Gyakran állt meg mellettem, szólt, hogy javítsam már ki a pálcikaemberkéket, nézzem meg hogy milyen egy emberi test. Egy évig folyt a kín a számomra. Év végén elköszönt tőlünk, csak addig volt a kinevezése. Mindenki kapott egy kis ajándékot tőle. Én egy lepréselt virágot kaptam, a lapra az volt ráírva: „A szomszédban lakó kedves tanítványomnak”. Kiderült, hogy pár utcával távolabb lakik. Többször összefutottunk később az utcán, köszöntem neki ő pedig mindig mosolyogva válaszolt, érdeklődött rólam.
A történet a 90-es évek elején folytatódik. Utolsó sikeres vizsga után frissen végzett egyetemi hallgatóként, világmegváltó gondolatokkal a fejemben indultam el kiülni kicsit egy árnyékos padra a parkban, hogy szellőztessem az agyam és legeltessem a szemem a lányokon. A parkba érve az egyik padon a tanárnőt vettem észre. Ő is meglátott, intett, hogy menjek oda. Leültem, beszélgettünk. A szeme most is olyan meleg barna volt, csak a hosszú hajába vegyült néhány fehér szál. Telt az idő, a fák árnyéka már nem takarta a padot, elköszöntem és haza akartam indulni, mert délután a barátokkal mentem volna focizni. A tanárnő is felállt, ő is indult haza. Szólt, hogy ha nem zavar akkor kísérjem el. Pár saroknyira értünk, amikor hirtelen beborult az ég, és nyári zápor zúdult ránk. Szerencsére a tanárnőnek volt ernyője, belém karolt és úgy mentünk tovább. A fél oldalam elázott, a másik felét meg perzselte a teste. Az eső lassan elállt, de ő még mindig karolt. Megérkeztünk a lakásához. Mikor el akartam köszönni behívott.
– Csupa víz a félfeled, gyere be, nehogy meghűlj. Kicsit megszáradsz, utána menj haza.
Szabadkoztam, de karonfogva behúzott az udvarra. Takaros kis udvar, tele virágokkal. Az udvar végében a ház. Beléptem, a falak tele festményekkel. Mind az ő munkái. Ameddig a képeket néztem egy törölközőt hozott.
– Vedd le az inged, töröld meg magad, és meg kivasalom, hogy megszáradjon. Akkor figyeltem fel, hogy közben átöltözött. Egy bő háziköntös volt rajta. Leültem és néztem ahogy szárítja az ingem. Mikor kész lett nem adta ide.
– Még forró, hadd hűljön ki, utána felveszed. Két poharat hozott, töltött egy kis italt. – Kollega lettél, tanár, tegeződjünk, és leült mellém a kanapéra. A pongyola szétnyílt a lábánál, látni lehetett a hosszú combjait. Bevillant a gyermekkori kép. Megittam az italt, indulni akartam, de megfogta a kezem.
– Régóta szeretnék veled kettesben lenni és beszélni. A szívem a torkomban dobogott. Mit akar? – Valamikor láttam a szemedben a vágyat, de még gyerek voltál. Most már nem vagy az. Vajon most is láthatom? Megsimogatta a karom, az arcom, a meztelen mellem. Beleborzongtam. A meleg barna szemébe néztem. Átöleltem és megcsókoltam. Szorosan hozzám simult. Csókolt, simogatott, beletúrt a hajamba.
– Három éve özvegy vagyok. Azóta nem volt senkim. Gyere. Húzott magával a hálóba. Ledobta magáról a háziköntöst. Ott állt meztelenül előttem. Csak egy patyolatfehér bugyi volt rajta. – Gyere. Megfogta a kezem és az ágyra ültetett. Elkezdtem csókolni a meztelen testét. Simogattam a melleit, csókoltam a bimbóit, amelyek megkeményedtek. Lenyomott az ágyba, rám ült. A hosszú haja előrehullott, simogatta vele a nyakam és a mellkasom. Majd megszabadított a maradék ruhámtól. Róla is lekerült az utolsó ruhadarab is. Rám borult, magához szorított.
– Lássam a vágyat a szemedben. Megfordítottam. Elkezdtem simogatni a hasát, a combjait. Lassan araszolva mentem egyre közelebb a beteljesülésem barlangjához. A csiklójához érve elkezdtem körkörös mozdulatokkal izgatni. Felnyögött. Széttárta a lábait. Fél kezemre támaszkodva, másikkal a combjai között izgattam. Benyúltam a hüvelyébe. Újabb nyögés. Átfogta a nyakam.
– Hatolj be. De lassan. Nagyon szűk lettem. – Izgattam még egy kicsit a kezemmel, utána meg a megkeményedett farkammal a csiklóját. Mikor éreztem hogy eléggé nedves kezdtem lassan behatolni. Tényleg szűk volt és nagyon izgató. Közben az agyam egyre azt hajtogatta, egy nálam majdnem tizenöt évvel idősebb nő kívánt meg. Lassan tövig benne voltam. Szorított. Nem mertem mozogni, féltem hogy idő előtt végzek. Ki akartam élvezni minden pillanatot. Ő kezdett el lassan mozogni. Átvettem az iramot. Egyre gyorsabban és gyorsabb lett. Hangosan ziláltunk mind a ketten. Egyszer csak megfeszült a teste és éreztem hogy a hüvelye összeszorul. Magára húzott. A bőre perzselte a bőrömet. Kicsit lecsillapodott, megcsókolt, kimászott alólam.
– Gyere hátulról. Az volt valamikor a kedvencem. Az ágy szélére térdelt és felkínálta hátulról is magát. Elég tág és nedves volt, hogy egyből be tudjak csúszni. A haját összefogta az egyik kezével és a hátra nyújtotta. – Fogjad. Húzhatod ha akarod. Egyik kezemmel a haját, másikkal a csípőjét fogtam meg. – Gyere, élvezz belém. Én meg átadtam magam a látványnak és az érzékeknek. Dugtam ahogy csak bírtam. Folyt az izzadtság a homlokomon, lecsepegett a hátára. Nagyokat nyögve fogadta minden döfésem. Éreztem hogy nem bírom tovább. Kikaptam a farkam pont amikor az első adag spriccelt ki belőle. Végig borítottam vele a hátát. Egymás mellett feküdtünk az ágyon. Simogattam a fenekét, az oldalát. – Mégsem élveztél belém – mondta halkan. Lecsendesedve mentünk a fürdőbe, ahol gyors zuhanyozás és sok csók mellett felfrissültünk. Töltött még egy pohárral. Egymásra szemébe nézve koccintottunk. Egy utolsó csók, és kikísért a kapuig. Megfogta a kezem.
– Szomszédban lakó kedves tanítványom – köszönt el tőlem. Hazamentem. Aznap hiába vártak a barátok focizni. Elővettem a lepréselt virágot, magam elé tettem. Majd egy fehér lapra egy számomra tökéletes testet kezdtem rajzolni.