Adél

Kávémat szurcsoltem és közben Adélt bámultam ahogy jobbra balra járkál az irodában. Itt egy papír, ott egy papír, ott egy másolat. Néha még ált, rám mosolygott és folytatta tovább a dolgát. Testét himbalozva járkált, én meg csak lengetem szemeim idomain. Párszor az asztal fölé dőlt és úgy vett elő iratok vagy irogatot valamit. Ilyenkor imádni való seget nézve, magamhoz nyúltam. Csak finoman, nehogy észre vegyen. Nem akartam hogy lásson. Faszgerjeszto volt ahogy be dőlt, aztán meg lazá mozdulattal egyenesedet ki. Nem vagyok hülye, tudtam hogy játszik velem. Mint egy jó nevelésű gyerek, csak ültem és engedném a dolgát végezni. Nem zavartam. Azért jó lett volna már el húzni onnan, mert amikor a kávézást együtt beszéltük meg, nem arról volt szó hogy négy fal között fogom egyedül csinálni.
– Ha nagyon unatkozol, szólalt meg egy olyan fél óra után, nyugodtan be kapcsolhatód a tévét.
– Nem unatkozom, mondtam, jó téged nézni.
– Köszönöm, mondta mosolyogva és már szedte is élő a következő mappát.
Az a pár plusz kilo amelyikrol mindig beszélt, jól el volt osztva. Fehér rövid ingje alatt piros melltartó volt rajta.
Térdig erő szoknyája feszült meretes seggén, magas sarkuja meg a formás lábait hozta fenypontba. Jó bőr volt az Adél. Néha még ált, sóhajtott, mosolygott, és már rohant is tovább. Valig erő fekete haja, fekete szemei, pár kis szeplo sima fehér arcán, na meg azok a ruzstol piros húsos ajkak, mintha csak Hófehérke bőrébe bújt Hamupipőket néztem volna.
– Csinalhatok meg egy kávét?, kérdem.
– Persze, semmi baj, és bocsi de nem gondoltam volna hogy ezek az idióták ennyi munkát hagynak. Pénteken mindig én kell másnak a szarat takaritanom.
– No problem baby, nem sietek sehova.
Fel álltam és ahogy a kis konyha részhez indultam, az akkor pont az ajtó mellet Adélt, csipojetol fogva toltam kicsit odébb. Jó volt még érinteni. Rám nézet, és megint csak mosolygott.
– Meg egy 15 perc és kész vágyok.
Bologatam, meg csináltam a kávét és le ültem.
Kezdet kicsit melege lenni a sok jarkalastol. Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy az ablaknal állva, ingjenek első két gombját bontja ki. Már megint magamhoz nyúltam. Formás mellei próbálták levegőhöz jutni. Le teptem volna róla az ingét ha nem féltem volna attól hogy valaki be jön.
– Kész, kiáltott fel megkönnyebbült hanggal egy olyan jó fel óra után. Most már ihatok én is veled egy kávét. Csinált magának, és melem ült.
– Nem haragszol hogy várni kellett?, kérdezte, bal kezét a terdemre rakva.
– Dehogy, válaszoltam. Mint már mondtam, jó volt téged nézni, de most hogy végeztél, így közelebbről meg job. Ujjáb mosoly az arcán.
– Tetszik amit látsz? Az este amikor az autóban kérdeztem milyen típusú nők tetszenek, nem mondtál semmit.
– Persze, mert ha azt mondtam volna hogy az olyanok mint te, el is hitted volna. Nehéz is volt a kérdésre válaszolni amikor csak a mell bimboid néztem ahogy majdem jukat furnak a polodon.
– Fáztam, csak azért, mondta kacagva.
Említeném kell hogy már jó ideje ismertük egymást, de csak pár hete kerültünk úgy annyira közel egymáshoz hogy ilyen témák szoba jöttek. Egy évig munkatarsak voltunk de nem volt sok közünk egymáshoz, mert ő az irodában én meg össze vissza terepen dolgoztam. Csak miután már egy másik cégnél dolgozót és próbált nekem is egy könnyebb munkahelyet találni, lettünk barátságosak egymással. Mellesleg ferjnel volt. Eleinte nem is gondoltam hogy ennyire merész. Mindig is visszafogot volt, és pletykák sem jártak róla mint például két másik kolleganomrol. Hamar össze is baratkoztunk, talán nagyon hamar. Kilométerekrol látszott hogy tetszunk egymásnak de mintha mind a ketten féltünk volna egy fontosabb lépést megteni.
– Ha nem hívott volna a férjed, fel melegítettelek volna én, de na, amilyen szerencsés vagyok, nekem az a vonat már elment.
Játszottam a szomorút hát ha össze jön valami, végül is nem volt veszíteni valóm. Nyalozo farkam már nagyon meg akart benne martozni. És össze jött.
– Ha azt mondanám hogy itt és most van egy állomás, meg ál az a vonat? Ezt kerdezve a bejárati ajtóhoz ment és kulcsra zárta. Meg fordult és ingjet ki gombolva közeledett. Nagy kerek mellei jól betoltotek a már említett piros melltartót. Nadragon keresztül próbáltam ebredezo faszom igazítani.
– Úgy látom tetszik amit látsz, mondta, és már térdelt is.
Fejemben ellentétes gondolatok jártak. Akartam is, de nem is akartam. Persze, merev faszom helyettem is választott. Amikor aztán meleg szája szívta magába makóm, minden gondolatom elszalt. Becsukot szemmel élveztem Adél nyelvjatek. Tompa nyogesekkel nyalta, szívta, harapta és szopta a keményre duzzadt fasz fejet. Olyan élvezettel kenyesztetet hogy kicsit irigyeltem a férjét, de valahogy annyira kiéhezettnek tűnt mintha rég nem csinálta volna. Látszott hogy számára egy férfi agyeka nem volt idegen terület. Rám nézet, kezelés alá vette farkom és nyelvet hosszan végig csusztatva, hereimet csiklandozta ajkaival, aztán egyesével nyalni kezdte őket, majd végül az egész zacskommal töltötte be éhes száját. Finoman majszolta, de volt hogy erosen, fájdalmasra szívott. Vörösre falt hereimet pihenni hagyva, az addig keszimunkaval elfoglalt farkomat vette a szájába. Hajat markolva én diktaltam a tempót, o csak játszott a nyelvével. Nem tudom hogy szerete e a durvább dolgokat vagy nem, de en egyre gyorsabban és erősebben mozgatam a fejét. Nem szólt semmit. Nehéz is lehetett volna szólni mikor szája kemény fasszal volt tele. Nyála folyt végig, egészen a kanapéra. A vád melytoroktol szemei konyezni kezdtek, elmosva az napi sminkjet. Szoritasombol el engedve a haját, két tenyerem közé fogtam a fejét. Elmosot arcát néztem. Meg így is aranyos volt.
– Én is meg akarlak kóstolni, mondtam.
Ahogy fel ált, szoknyája allá nyúltam. Pinaja neduje már a combjain folyt, teljesen át itatva bugyijat. Ízletes levét le nyaltam ujjaimrol. Annyira szeretem a pina lét hogy ha lehetne venni valahonnan, üveg számra innam. A sok jarkalastol kicsit izzadt, keserű volt az íze, de nem volt probléma, a melyből jövő neduvel keverve jó volt. Lábaimmal, sietve szabadultam meg csukaimtol, o meg ugyan olyan gyors tempóban vette le a melltartót. A két görögdinnye méretű cicit látva, állig bírtam magamról le húzni a nadrágot. Nem tudtam el dönteni hogy meg markalom őket vagy inkább sietek a szoknyat le húzni. Adél döntött. Előre dőlt, számban a nyelvem kereste és közben a szoknyat húzta le. Melleit markolva fonódót össze nyelvünk. Aztán nagy kerek seggét markolva közelebb kívántam. Vadul smaroltunk. Nyelvünk indián táncot járt. Nem is emlékszem mikor húztam róla le a bugyit, csak arra ébredtem hogy ujjaim nedves pinajat simogatjak. Nem bírtam tovább várni, pinat akartam nyalni. Hátamra feküdtem.
– Ülj a számra, nagyon kívánom a picsadat a számon.
Már rajta is ült. Óróm csiklojat simogata, ajkaim ajkaira simultak, nyelvem meg a pinaban kereset helyet. Annyira nedves volt hogy egész arcom úszott.
– Ohh de jó, basza meg, o de jó. Nyald a pinam, nyald a pinam. Harapjal, nyaljad, harapjal, visitot, közben gyors csípő mozdulatokat kezdve. Olyan volt mintha most ő baszott volna szájba.
– Fordulj meg kérlek, szóltam, a segedet is ki akarom nyalni. Méretes segge az egész arcom eltakarta, szinte pinan keresztül lélegzetem. Faszomat a szájába vette és abban a tempóban amelyikben én nyaltam, úgy szopot. Szinte egyszerre elveztunk el. Még fordult, és téli szájjal el kezdtünk smarolni. Egymás szájában keveredtek a folyadékok. Szinte nem is lehetett tudni ki mit nyél le. Két nagy nyelés után, testemen csúszott végig és a meg mindig kemény faszombá ült.
– Ohh igen, kiáltottuk egyszerre.
Puncija feszesen szorult és el kezdőtőt a tánc. Úgy mozgott a faszon mint sztriptíz táncosnő a rúdon. Hangos nyogesei vizhangzotak az üres irodában. Olyanok voltunk mint két Lego darab, annyira egybe folytunk. 10 perc után már pinajaba élveztem, de ő még mindig lovagolt. Kis idő után, testet meg remegteto orgazmus után bukott előre. Egy rövid csók, és én már megint melleit faltam. Fenekét simogatva szóltam bimboit mint a borjú.
– Én meg bírom, te meg bírod, kérdem a fülébe súgva.
– Meg bírom, válaszolt, halk, fáradt hanggal. Nem sietek sehová, csak pisilnem kell.
Nehezen ki szállt a már lankado faszbol,es egy puszit adott rá mielőtt a mosdóba sietett.
Ott ültem már megint a kanapén és Adélt vártam. De most már fülig erő vigyor volt az arcomon. Faszom minden lével kenve. Verni kezdtem magam, azt akartam hogy kemény fasszal találjon mikor vissza jön . Nem is volt nehéz, ahogy a mosdobol ki jövő testet néztem, már megint égnek ált. Domború testet néztem és vertem magam. O csak mosolyogva közeledett. Mellei labda szeruen ugráltak. Ami a legjobban izgatót az az volt hogy nem mosta le magáról a sok nedűt. Arca meg mindig el volt mosva. Lábain meg mindig geci foltok voltak. Utálom amikor két menet közben valaki mosdani megy.
– Na, kész is vagy?, kérdi.
– Szerinted?, kérdem én kemény faszommal a kezemben.
Ölembe ült és csókolni kezdet.
– Adél, a segedet kívánom mióta csak meg láttam, sugtam a fülébe.
– Első osztályú vonatról van szó, itt mindent meg lehet kapni.
Dobtam is le magamról. Konyoket a kanapéra támasztva pucsitot be előttem. Termetes feneke meg nagyobb volt. Nyalni is kezdtem. Nyelven úgy mélyült feneke közt mint a Colorado a Grand Canyon ban. Biztos élvezte az analt mert rövid időn belül, nyelvem már félig volt a segebben. Tágulásá jelezte hogy idő van, jöhet a fasz. Határozott erős mozdulattal tövig toltam bele. Éles visitas és aztán már csak erős nyogesek hagyták el a száját. Olyan erősen basztam segbe hogy zacskóm, pinajahoz utkozve, fájni kezdet. De nem hagytam abba. Meg hangosabb és élesebb nyogesek csak azt jelezték hogy a ritmus tökéletes. Erősen markolva húztam felém, de próbáltam nem nyomot hagyni. Rogyni kezdet. El engedte magát. Már csak én és a faszom tartottuk. Kétszer remegett meg teste, de én még mindig nem mentem el. Hamarosan mint egy bika orditottam. Adél megmaradt erejével ki ugrott fogasombol és térdre eset.
– A számba kérem, a számba spricelj.
Kettőt vertem és már spriceltem is. Olyan mennyiség és olyan nyomasal hogy a szája és az arca is tiszta egy geci volt. Szájába vett is minden cseppet nyelni. Szoritota golyoim és szopot, mintha csak ki akarta volna facsarni őket. Mikor végzet, fel ált és még csókolt.
– Köszönöm.
Kínt már sotetedni kezdett. Semmi erő nem volt bennem. Adél mosdani ment, én meg próbáltam öltözni. Cigit gyújtottam és vártam. Adél most már tisztán de még mindig puceron, ruháit szedte fel földről. Testet bámultam. Egy szekrényből aztán tiszta ruhát vett fel és melem ült.
– Alex, kezdte, tudod hogy ez az állomás ez a végállomás volt, ügye? Kivantalak, meg kaptalak, de ennyi. Egy őrültség hiányzott a hazasagombol amelyik most meg is volt. Jó is volt. Remélem nem haragszol rám.
Csak annyit mondtam hogy nem. Tudtam hogy kapcsolat nem lesz belőle, ezért örültem hogy legalább basztunk egy jó.
A mai napig tartjuk a kapcsolatot. Elég ritkán beszélünk de azért érdeklődunk egymas felől.