Válás után

Az erotikus történet becsült olvasási ideje: 13 perc

Tamással fiatalon találkoztunk, és két évnyi együttjárás után kötöttük össze az életünket. Egész nyugodt házasságban éltünk, dolgoztunk, nyartaltunk, építkeztünk, tanultunk, két lányunk született. Azt éreztem, összetartozunk, együtt küzdünk, aztán egyik meglepetés követte a másikat, míg végül egyedül maradtam a lányokkal. Ő egy 30 év alatti nőről dumálta le a bugyit, én meg maradtam 40 évesen újra egyedül. Valójában nem tudta a békítő szakaszban sem megindokolni, mi a baja a házasságunkkal. A vége felé már nem volt túl forró, ez tény, de fiatalon nagyon pezsgő és aktív szexuális életünk volt. Hetente – két hetente így is lefeküdtünk egymással. Nem követelőzött, nem látszott, hogy többet akar tőlem. Soha nem ellenkeztem, ha kefélni akart megtehette. Persze a hétköznapok felzabálnak mindenkit, egy fáradt, kizsigerelt nőt nem nagy izgalom ágyba vinni. Nem is nő voltam, hanem egy elfásult házicseléd.

Persze ennek ellenére jól elvoltunk, legalább is azt hittem, csak nem vettem észre, hogy mennyire eltávolodtunk. Mikor már egyértelmű volt, hogy félrelép, akkor is reménykedtem benne, hogy elmúlik. Nem így történt. Magamat is okoltam, hogy biztos nem vagyok elég jó az ágyban.

Soha nem vágytam annyira rá annyira, mint akkor, amikor már nem volt mellettem, ebből gondoltam, hogy évekig szinte nem is vágytam rá igazán. Csak elfogadtam, de nemigen kezdeményeztem.

A hiánya arcon csapott. Visszaemlékeztem az összes felidézhető együttlétünkre, és rá kellett jönnöm, hogy az utolsó öt év már nem volt más, csak kérődzés. Fáradt, szenvedély nélküli közösülés.

A faluban, ahol élünk, mindenki azonnal tudta, hogy válunk, nem lehetett titkolni. Utáltam, olyan volt, mint egy izzó bélyeg a homlokomon. Az elhagyott nő. A pszichológus azt javasolta, ismerkedjek, randizzak, és szexeljek idegenekkel. Érezte, hogy baj van az önértékelésemmel, és eléggé megvisel ez az állapot.

Tiltakoztam, és tudtam, hogy egy sejtem sem kívánja, hogy hozzám érjenek azok, akik akkoriban megkörnyékeztek. Na ja, persze, ki akar engem? Nős pasik, akiket már látni se akar az asszony, és csak egy numerára vágynak, alkoholisták, perverzek, sánták, idióták, öregemberek. Mind válogatott szar dumával.

Persze az idő csak telt, és néha egészen be tudott keríteni a fizikai vágyakozás. Váratlan bukkant elő, és egyre erősebben tudatta velem, hogy valakit találnom kell. Valakit, aki engem akar, aki nem sajnál, és nem csak a sebzett madarat vagy az elhanyagolt pinát látja bennem, hanem az embert. Nem akarok eszköz lenni. Nem leszek alany. Én akarok lenni. Lenni akarok.

Tamás konzervatív gondolkodású, ami az a kapcsolatunk elején kiemelte őt a tömegből, volt tartása, amit mondott, el lehetett hinni, határozott volt. Eszembe is jutott, hogy a nagy eszmék, és a folyamatos erkölcsi prédikációi ellenére később viszonylag könnyen kezelte, hogy folyamatosan hazudozik, és egyszerre több kapura játszik. Isten-Haza-Család… hogyne.

Szabolcs a férjem gyerekkori barátja volt, 48 éves, 8 évvel idősebb nálam. Miután elvi okokból otthagyta a szárnyaló üzleti karriert, az építőiparban kezdett új életet. Amolyan sokat próbált, vidéki ezermester lett. Hűséges típus, a férjem legalábbis azt mondta róla, hogy Ő bizony soha nem csalta meg a feleségét, pedig szinte gyerekkoruk óta együtt élnek. Fiatalon jöttek össze, három gyereket neveltek fel, az utolsó is épp kirepülőben. Egy utcában lakunk, csak ők a szembe oldalon, pár száz méterre tőlünk.

Fizikailag és lelkileg is nagyon más karakter, mint a férjem. Mosolygós, kedves, segítőkész. Mivel a Tamás elég kétbalkezes, amolyan – mindenhez hozzászól, de semmit se tud megoldani – szellemi ember, mindig Szabolcsnak kellett szólni, hogy rakjon fel egy polcot, vagy javítsa meg a kerti csapot.

Sokat segített, azután is, hogy magamra maradtam, nem csak a ház körül, hanem érzelmileg is. Mindig szerettem, ahogy a világot szemléli. Minden problémára van egy frappáns, de egyszerű megoldása. Olyan sokáig voltunk barátok, hogy gyakorlatilag nem nagyon gondoltam rá férfiként. Kicsit szégyenlős volt, soha nem közeledett hozzám, nem taperolt a szemeivel, tartotta a határokat, és mindig tisztelettel beszélt a nőkről, és a saját feleségéről is, de soha nem voltak olyan kapuzárós beszólásai, amivel a kortársai saját férfiasságukat méltatják, vagy a nőket zavarba hozzák.

Én persze úgy felületesen minden férfit megvizsgáltam, ő sem volt kivétel. Az évek alatt mindig rajtafelejtettem a szemem a testének egy-egy részletén. Középmagas, tömör figura, kicsit pocakos, de nem az a hájas disznó kinézetű, sokkal inkább férfias és erős. Mint egy medve. Nagyon rövid, kopaszodó, őszes haja, mélyen ülő barna szemei mindig mosolyognak. Arcát erős borosta fedi, ha egy-két napig nem borotválkozik, gyakorlatilag már szakállas. Vastag, szőrös alkarja, széles válla van. Nem a tipikus adonisz, de valahogy mégis az. Soha nem járt edzőterembe, de fizikai munkát végez, és ez látszik rajta.

A válás utáni hónapokban elhessegettem a vele kapcsolatos pajzán gondolatok csíráját is, próbáltam védeni a barátságot, mivel más férfival soha nem tudtam ilyet kialakítani. Mind kefélni akart, de beszélgetni egy se tudott, és nekem nagyon fontos, hogy szellemileg is izgasson fel a férfi.

Mikor néha egyedül maradtam otthon, mert a lányaim egyre többször voltak házon kívül, előfordult, hogy elöntött a forróság. Óráknak tűnő perceken keresztül maszturbáltam a zuhany alatt a gőzben, és elképzeltem, ahogy néz a csodás szemeivel, miközben leereszkedik, és elkezd kinyalni. Már a gondolatba is beleremegtem. Olyankor nem tudtam eltávolítani, és legbelül tudtam, hogy ez a csatát elvesztettem. Nem szerelem volt ez, hanem valami egészen mély, ösztönös, zsigeri vágy.

Gyakran elképzeltem meztelenül, de ez nem volt egyszerű, mert soha nem vette le még a pólóját sem. Soha nem láttam pl. a vállát, a hátát, a hasát, vagy a combját. Nem láttam a lábfejét sem, mindig zokni és túracipő volt rajta. A legnagyobb kánikulában sem vetkőzött neki. Az kifigyeltem, hogy általában sötét boxeralsót hord, mindig kilógott a derekánál. Ez viszont nem segítette, hegy jól megbecsüljem a méreteit. Egy feszesebb fecske több támpontot adott volna a nadrágon keresztül is. Mindenesetre jól elvoltam ezzel a titkos játékkal. A vádlija szőrös, és vastag, a tenyere nagy, és csodásan finom, párnás ujjai, és a fizikai munka ellenére mindig ápolt körmei voltak. Szeretem a kezét. Azt hiszem, az indította be a kémiát. Ha az alkarjára gondolok, könnyen benedvesedek most is. Szeretem a szőrös férfiakat ez van.

Ő kifejezetten erős ember. Mikor a járdánkat betonozták, a férjem majd megdöglött, ha egy talicskát arrébb kellett tolni, de Szabolcs a maga komótos módján csak felkapta, és intézte. Olyankor a karja megfeszült, mellbimbói kiemelkedtek. Egyértelmű, hogy valójában már akkor is figyeltem, amikor még eszembe se jutott, hogy a férjemen kívül más férfivel is lehet dolgom. Láttam, érzékeltem, de soha nem engedtem utat a vágyaimnak. Ez jellemezte a házasságomat is. Így utólag azt gondolom, hogy valójában elég frigid voltam, és a válás döbbentett rá, hogy az évek alatt mennyi mindent elnyomtam magamban.

Egyre gyakrabban fantáziáltam, hogyan szeretkezik Szabolcs a feleségével, vagy épp velem. Olyankor erősnek, határozottnak, és kicsit könyörtelennek láttam. Irigy voltam arra a nőre, és ismeretlenül is elkezdtem utálni.

Amikor Szabolcs néha átjött valamit megjavítani, és beszélgettünk, mindig próbáltam kideríteni, hogy állnak ezzel a dologgal. Nem igazán nyílt meg, a felesége otthonülő típus, soha nem mentek együtt társaságba, így – bár közös volt az ismeretségi körünk – alig tudtam a nőről valamit. Annyit leszűrtem, hogy az átlagosnál többször „nincsenek jóban”. Hogy ezen pontosan mit értett, azt jótékony homály fedte, soha nem részletezte. Kérdezgettem egy darabig, de teljesen lezárt, ha a felesége került szóba. Gondoljon mindenki, amit akar. Köztük én is. Abban biztos voltam, hogy tényleg nem lép félre, nagyon nagy falakkal vette körül magát. Talán félt a következményektől, illetve saját magától. Vagy neki is összetörték az önértékelését, és nem hitte el, hogy kellhet bárkinek.

Azt éreztem, hogy ez a nő nem értékeli Őt. Nem értettem, hogy ha valakinek ilyen férje van, miért hagyja eltávolodni. Igaz, biztos rólam is mondtak sok mindent, mikor a férjem elhagyott. Kívülről könnyű okosnak lenni. A férjemet az elmúlt években én sem láttam izgalmasnak, pedig az elején odáig voltam érte. Valaki meg épp nagyon boldog vele.

Fura szituáció volt ez. Ott van egy férfi, aki elvből nem csalja meg azt a nőt, aki valószínűleg nem érdeklődik már iránta, miközben ott a nő (én), aki eleped ugyanezért a férfiért, de a férfi kisujját se tudja mozdítani, mert önszántából le van bénulva… s közben telnek a hónapok.

Tudtam, hogy vagy szeretők leszünk, vagy teljesen kilépek az életéből. Nehéz volt azt látni, hogy ott van karnyújtásnyira, de nem érinthetem meg. Mondjuk ez nem igaz, néha azért lopva megérintettem. Hol a tenyerünk éle ért össze, hol a vállára támaszkodva szedtem el előle a tányért, mikor nálam evett. Úgy tett, mintha észre se venné, de reméltem, hogy egyszer megragad, és… valami jelet ad. Nem tette.

Sokáig őrlődtem teljesen egyedül. A pszichológuson kívül nem volt ember, akinek ezt el mertem volna mondani. A segítővel persze nem jutottunk sokra, ő nem tartotta jó iránynak a házinyúlra lövöldözést… Nem tanácsolt ugyan semmit, de kérte, hogy gondoljam át ezt a dolgot. Tudtam, hogy nem kéne, de addigra már teljesen rácsavarodtam Szabolcsra, és inkább ejtettem a pszichológust, róla könnyebb volt lemondani.

Az áttörést fél évnyi terápia után Sz. legnagyobb lányának az esküvője hozta, amire minket is meghívtak a gyerekeimmel. Mozgalmas nap volt, ahogy az lenni szokott, segítettem, ahol tudtam. Dekorációban mindig jó voltam. A szomszéd utcában lévő kis étteremben volt a szertartás és utána a buli is. Mindenki vidám és ittas volt, táncoltunk, énekeltünk, és persze habzsoltunk egész este. A felesége viszonylag hamar hazament, nem bírja a tömeget, meg az is biztos, hogy fárasztó időszakon voltak túl. Nem sikerült a nővel értelmesen beszélgetnem, próbáltam ugyan, de egyáltalán nem volt rám nyitott. Mi lehetett ezzel a konkrét célom? Talán próbáltam kapaszkodót találni, megérteni, hogy mi lehet a férjében, ami benne kioltja, bennem szítja a tüzet. Úgy tűnt, egészen távol vannak egymástól.

Sz. önmagához képest szokatlanul oldott és kommunikatív volt, minden nőt megtáncoltatott. Próbáltam nem bámulni, de nehéz volt. Megérezhette, mert mindig rajtakapott. Az is rátett egy lapáttal, hogy nem valami munkásruhában volt, hanem egy új kék öltönyben, sárga nyakkendővel és nadrágtaróval, fehér ingben. Úgy nézett ki, mint egy olasz üzletember. Jól állt neki a fiatalos, vagány elegancia.

A bárpultnál mindig váltottunk pár szót, és éjfél után nem sokkal mondta, hogy majd szeretné, ha beszélnénk. Azt válaszoltam, hogy most is beszélünk, de lassan indulok haza, szóval ne várjon vele sokáig. Nagy volt a hangzavar, így megegyeztünk, hogy odakint folytatjuk. Pár perc múlva már az utcán sétáltunk. Sokat szövegelt mindenféléről, nehezen tudtam kihámozni a lényeget. Vagyis nem volt lényeg, csak beszélt, beszélt. Aztán meguntam, megálltam, s szembe fordulva vele a mutatóujjamat a szájára tettem. Erre elhallgatott. Rámosolyogtam, és megkértem, hogy térjen a tárgyra.

Egy ideig zavart csend volt, babrálta a mandzsettáját, majd nagy nehezen annyit mondott: „kívánlak”. Alig mert rám nézni, csak lehajtott fejjel várta az ítélethirdetést. Hosszú volt az út eddig a szóig, több évnyi csend lehetett mögötte.

A nyári éjszakában csak a tücskök voltak fültanúink, a lakodalom zaja egyre messzebbről hallatszott. A szívünk zakatolt csak a sötétben. Nem mondtam neki semmit, hisz már majdnem a kapunkban álltunk, csak megfogtam a nagy tenyerét, és magammal húztam az udvarunkra. Engedelmesen követett.

Ahogy ő is belépett, bezártam mögötte a kiskaput, nekidöntöttem a kerítésnek, és lassan, bizonytalanul megcsókoltam. Hagyta. Sokkal nagyobb nyelve volt, mint amihez szoktam. Felizzott körülöttünk a levegő. Összesimultunk, és percekig csak csókoltuk egymást. Az arca már kicsit borostás volt, élveztem, ahogy karcol.

– És a lányok? – kérdezte remegő hangon.

– A Sáriéknál alszanak, délig biztos nem jönnek haza – válaszoltam kajánul mosolyogva.

Ekkor újra megfogtam a kezét, és behúztam magammal a házba. Nem ellenkezett. Már az előszobában egymásnak estünk, jó volt, hogy végre megérinthetem igazán. A vállát, a hátát, a mellkasát, a derekát, s végül a lába közé nyúltam. Kerestem a bizonyosságot, hogy az a sok év házasság nem oltotta ki benne teljesen a lángot.

Úgy tűnt nem, mert egy mozdulattal ő is alám nyúlt. Közben egyre határozottabban fújtatott, és tajtékzott, mint egy bika. Egyszerre volt ilyestő, és izgató. Mire közvetlenül a bugyimhoz ért, már teljesen benedvesedtem. Csókoltuk, tapogattuk egymást. Az ölét hozzám dörgölte, éreztem, hogy már teljesen be van indulva. Közben a konyhába keveredtünk.

A zakót még az előszobában elhagyta, de nem volt ideje, hogy mást levegyen a magáról. Odáig eljutott, hogy felhajtotta a mandzsettáját, és meglazította a nyakkendőjét, de mivel én rögtön elé térdeltem, és a nadrágjával kezdtem, eltereltem a figyelmét a ruhákról. Alig fért már el a szerszáma a hófehér alsónadrágban (érdekes, hogy most nem sötét volt rajta), hát kiszabadítottam. A farka oszlopként meredt rám, pont olyan volt, mint a testalkata. Nem túl hosszú, de vastag és olyan nagy makkal a végén, amekkorát még soha nem láttam.

Sokat nem nézegettem, szinte gondolkodás nélkül vettem a számba, és egyből benyeltem majdnem tövig. Erre felnyögött, látszott, hogy meglepődött, én meg biztos voltam benne, hogy rég volt már ilyen élményben része. Magamon is meglepődtem, húsz éve nem kívántam ennyire férfit. Adni akartam neki, meghálálni, hogy mindig itt volt nekem.

Abban a pillanatban azt éreztem, hogy soha nem volt dolgom olyan emberrel, aki összességében ennyire férfias lett volna. Azt akartam, hogy meghágjon, mint egy kancát.

Nem engedte, hogy sokáig kényeztessem, szerintem közel volt hozzá, hogy teleélvezze a számat, így finoman hátrébb húzódott, és magához emelt. Újra megcsókolt, még finomabban, mint az udvaron. Simogatta a melleimet, a fenekemet, a puncimat, mindenhol, ahol ért, mint egy tinédzser fiú, aki először van lánnyal, és nem tudja, mivel kezdje a lakomát.

Ott állt ellőttem bokáig tolt nadrággal, és próbált nem felbukni a nadrágtartójában. Megtámasztottam, míg kiszabadul, majd folytattuk a konyhapulton. A bugyimat egy mozdulattal lerántotta, én nekidőlve a konyhapultnak élveztem, ahogy egyre lejjebb ereszkedik, és bejárja nyelvével az egész testemet. Pont, ahogy a zuhany alatt oly sokszor elképzeltem. Persze tudta, hogy kell jól felpörgetni. Mire a csiklómhoz ért egy perc alatt érkeztek az orgazmus első hullámai. Amúgy nem szeretem, ha túl sokat nyalnak behatolás előtt, mert csak elodázza azt, amire valóban szükségem van. Mégsem ellenkeztem, hagytam, hogy tegye a dolgát.

Nehéz volt abbahagyni, iszonyat jól nyalt. Talán a hatalmas nyelve miatt nagyokat élveztem.

Mikor elég volt, magamhoz húztam, és ő is tudta, hogy nincs más hátra, be kell fejeznie, amit elkezdett. A puncim teljes odaadással adta meg magát a tapasztalt szerszámnak. Rég nem járt bennem senki, meglepően nagynak érzékeltem. Közben megragadtam a farpofáit, és egyre beljebb húztam magamba. Nem tolakodott, tudta, hogy kell bánni velem. Lassan tört előre, és nem engedte, hogy uraljam. Játék volt. Mosolyott, és mikor már szinte könyörögtem, tövig tolta. Megragadtam a gellérját, a nyakkendőjét, húztam, haraptam a nyakát, a fülét. Totál beindult, és egyre erősebben kefélt. Csak annyit tudtam mondani, hogy ne hagyd abba. Lihegett, fújtatott, és úgy járt bennem, hogy tényleg kancának éreztem magam. A zacskója paskolta a fenekemet, miközben a puncim hangosan tocsogott. Pár perc múlva kértem, hogy forduljunk meg, imádom, ha hátulról dugnak. Folyamatosan élveztem. Nagyon pörgött, éreztem, hogy ez nem lesz túl hosszú menet.

Nem szerettem volna, ha belém élvez, látni akartam az arcát, ahogy elmegy, ezért megfordultam, és újra leguggoltam elé. Nem kellett sok, a számba vettem, és hagytam, hogy a nyelvemet simogassa. Nagyon óvatos volt, talán túlságosan is, így megfogtam a fenekét, ösztönözve hogy tolja be bátrabban. Közben fél kézzel a formás heréit simogattam alulról, csodás volt. Beindult újra, megfogta hátulról a fejemet, és ráhúzott a farkára. Láttam, hogy odáig van a mélytorkozástól.

Egy perc múlva szólt, hogy „jövök”, és farkát kezébe véve, azonnal elárasztotta a számat, nyakamat és a melleimet. Olyan volt, mint egy szökőkút, nagyon hosszan élvezett. Közben a zihálása lelassult, és nekidőlt a konyhapultnak. A szerszáma még mindig félig merev volt, nem bírtam ki, hogy ne vegyem újra a számba. Rajtam tartotta a szemét, mosolygott, ahogy szoptam tovább, és közben a mutatóujjával finoman letörölte az arcomra jutott ondót. Erre tele szájjal én is elmosolyodtam.

Mikor abbahagytam az utómunkálatokat, nagyot nyeltem, és felegyenesedve megöleltük egymást.

Ahogy lenyugodtunk, töltöttem egy-egy pohár vörösbort, és koccintottunk a mi kis titkunkra. Kicsit rendbe szedtem magam. Még mindig félig meztelenül álltunk a konyhában. Mondta, hogy vissza kell mennie a lakodalomba, már így is túl sokáig volt távol. A ruhákat összeszedtem, ő felvette a nadrágját. Az ölelés miatt az ingére és a nyakendőre is jutott az ondóból, át kellett vizsgálni mindent, de végül egyenesbe jött, vizes ruhával áttöröltük. Gyorsan száradt, szerintem az év legforróbb éjszakája volt.

Útra készen ott állt előttem, és ugyanannyira kívánatos volt, mint előtte, úgy éreztem magam, mint egy tinilány, aki előtt elhúzták a mézes madzagot. Megint akartam, pedig még véget sem ért a pillanat. Szinte fájt, ahogy kimegy az ajtón.

Annyit mondott:

„Köszönöm”.

Ott ültem egyedül a konyhában és egyszerre voltam feldobott és összetört. A melleimen, a számban és a szoknyámon még mindig ragacsos foltokban a nyomai. A szemetesnek sokat sejtető ondó illata lett a zsebkendőktől. A puncim még érzékeny volt, a karomon éreztem erős szorítását. Tudtam, hogy nem lehet vége. Csak most kezdődik.

Nem voltam fáradt, teljesen felpörgetett az éjszaka. Lezuhanyoztam, a ruháimat bedobtam a mosógépbe, bekapcsoltam a tévét, és ittam még egy pohár bort.

Kb. 1,5 óra telhetett el, a lefekvéshez készülődtem, mikor csipogott a telefonom. Ő volt az. Megkérdezte, alszom-e már. Válaszoltam, hogy nem. Írta, hogy a buli lassan, de biztosan véget ér, de nem szeretne még hazamenni, és szívesen visszajönne, ha nem zavar.

Egy smiley-t küldtem neki, majd azt írtam, „gyere”.

Pár perc múlva érkezett, ugyanazzal a visszafogottsággal, ahogy mindig. Csak néztem, ő is nézett, majd elmondta, hogy nagyon sokat jelent neki a mai este, és hogy rég nem volt ilyen lelkes. A lelkesedés alatt azt is érthetjük, hogy kanos, mert ekkor már újra totál merev volt. Nem is titkolta, szinte kérkedett vele, és a csípőjét előre feszítve, kajánul mosolyogva kínálta a portékáját.

Nem vagyok semmi jónak az elrontója. Folytattuk, ahol abbahagytuk, ezúttal a hálószobában. Rajtam csak egy köntös volt, az hamar lekerült, ő meg úgy ahogy jött, ruhában nekem esett. Négykézláb térdeltem az ágyon, ő pedig mindent elkövetett hátul, hogy hamar megjöjjön az étvágyam. Annyira finoman nyalt, hogy az is elég lett volna. Néha beljebb engedte a nyelvét, az is megtette a hatást. Néha elkalandozott, és nyalta a popómat is. Jól esett. Reméltem, hogy nem akar popószexet, mert arra nem voltam se lelkileg, se testileg felkészülve, hogy ennyit kínáljak magamból. Persze előkerült a mutatóujja is, és akkor leállítottam azzal, hogy ezt nem akarom, amúgy is túl vastag a farka ehhez. Ezen nevetett, hogy akkor ezt elismerésnek veszi, de nem erőltette tovább.

Közben folytattuk az ismerkedést, ezúttal csak a sliccét húzta le, és a korábbinál gyorsabban a lényegre tért. Imádtam, ahogy hátulról meghág. Gondoltam is magamban, hogy ha így folytatja nehezebb lesz rendbe hozni a szövetnadrágot, mert tocsogtam a saját nedvességemben.

Nem forogtunk sehova, csak néha lenyomta a fejemet az ágyra, majd hátra húzta mindkét karomat, és úgy üzekedtünk. A staféta nála volt, én csak hagytam magam, jól esett, hogy uralja a testemet. Az utolsó pillanatban rántotta ki, és szemtelen módon a fenekemhez szorította, s közvetlenül a hátsó bejáratomra spriccelt. Folyt mindenfelé, de nem bántam igazán. Szinte eufórikus hangulatba kerültem, rég voltam ennyire beindulva. Fel akartam falni, és azt akarjam, hogy felfaljon. A friss ondóval elkezdtem a fenekemet ujjazni, pár pillantra ugyan, de jó síkosítónak bizonyult. Meglepődött a hirtelen váltáson, de tetszett neki a játék, és újra elkezdte a frissen telespriccelt fenekemet nyalni. Ahogy egyre oldottabbá váltam, mondtam, hogy talán majd folytathatjuk hátulról is, ha tényleg óvatos lesz. Mosolyogva mondta, hogy oké, persze, csak pihenjünk kicsit. Kihasználva a kis szünetet, kimentem a fürdőbe az alvázamat rendbe tenni.

Pár perc múlva utánam jött. Én a zuhany alatt álltam, ő meg levetkőzött. Lekapta az nadrágot, kibontotta a nyakkendőt, kigombolta az ingét, és mindet ledobta a szennyestratóra. Végre teljes egészében megcsodálhattam meztelenül. Hozzá kellett érnem, nyújtottam felé a kezemet, és a farkánál fogva behúztam a zuhany alá. Rögtön beletúrtam a mellkasán a szőrbe, és egészen közel húztam. Jól esett a közös felfrissülés, segített a popómat megmosni, nem bírt magával, simogatott, nyalt, ahol ért. Zuhany után kiszaladtam a konyhába, ő meg kapott egy törölközőt, és a hálóba ment.

Mikor megjelentem a hálóban az egy kilós vödörnyi kókuszzsírral, felnevetett, mondván, hogy kevesebb is elég lesz.

Kicsit tartottam a dologtól, de mondtam neki, hogy ha nem jön be, akkor elengedjük a dolgot. Megcsókolt, majd válaszra se méltatva megfordított, és az ágyra fektetett.

Nem volt velem könnyű dolga, mert eléggé védtem az alsó felemet. Akartam is, meg nem is. Persze tudta, hogy nem vagyok tág, szóval nem kapkodtunk. Sokáig nyalt, majd újra a mutató ujjával izgatott. Az is elég vastag volt. Egyre jobban ment a dolog, segített, hogy biztonságban éreztem vele magam, és tudtam, hogy nem akar fájdalmat okozni. Mondjuk ettől nem lett vékonyabb a farka.

Ahogy előkészített, neki is megjött az ereje újra, láttam, hogy megint ágaskodik. Nem beszéltünk, tudta, mikor jön el a pillanat. Szinte csak egy centire hatolt belém, és máris nyögtünk mindketten. Nekem nagyon feszített, nem voltam benne biztos, hogy menni fog, de annyira jó volt hallgatni, ahogy prüszköl, hogy ez engem is tüzelt, és nem is volt időm problémázni. Adni akartam neki, mert ő is adott nekem. Egyre beljebb és beljebb furakodott, és a tempó is jó volt. Egyszerre fájt és izgatott. Közben a csiklómat is simogattam. A finom popónyalás összességében jobban esett, de mielőtt átcsapott volna döngetésbe, hörögve egy nagyot élvezett a seggembe. Ezúttal nem húzta ki. Éreztem, ahogy lüktet bennem. Mikor elterült hanyatt fekve az ágyon, az ölébe ültem, újra megcsókoltam, miközben az ondó szép lassan szivárgott belőlem az ágyékára. Zárásképp újra bekaptam a lankadó szerszámot, nem érdekelt, hogy épp a fenekeben járt. Az enyém volt. Akartam. Nem tudtam betelni vele.

Mikor megpihentünk, mondta, hogy erre vágyott több évtizede, és hogy aznap este többet szexelt, mint az elmúlt fél évben. Bevallom, soha nem keféltek meg ennyiszer néhány óra leforgása alatt. Ezen elgondolkodtunk közösen, hogy fura módon ilyen önfeledt orgiát nem tudtuk a házasságban soha megélni. A felesége nem adta oda a fenekét, bár én se a férjemnek.

A pszichológusnak annyiban igaza volt, hogy a spontán szex egész sokat tud segíteni, amikor szarul van az ember lánya.

Napfelkelte előtt összeszedtük magunkat, ő még kisfiúsan visszamosolygott rám a kapuból, és elindult haza.

Kijózandodva, az eufóriát és a fizikai zsibbadtságot követte a mély lelkiismeret-furdalás, hogy épp aktívan teszek tönkre egy lapos, de működő házasságot, és ha ez az egész kiderül, fájdalmat és csalódást okozok egy csomó embernek. Nem volt könnyű.

Az vígasztalt, hogy amíg ketten voltunk, az csak rólunk szólt, és valójában nem ártottunk vele senkinek. Test a testtel, lélek a lélekkel találkozott. Ha elég távolról tekintünk rá, ezzel nincs baj. Ugyanakkor féltem az újra találkozástól, tudtam, hogy semmi sem lesz már olyan, mint egy nappal korábban.

A feleségét még hónapokkal később is kínosan kerültem, ha megláttam a biciklijét a bolt előtt, hirtelen irányt váltottam. Tudtam, hogy nem fogok tudni a szemébe nézni, és a nők ösztönösen megérzik a szeretőt.

Nem akartam nekik felesleges bajt, ami megtörtént, nem lehet visszacsinálni, de nem akartam ártani. Örültem a titkunknak, és izgatottam vártam, hátha lesz folytatás.