Dóri, az őrjítő szexdémon – Második adag – Kötözés

Az erotikus történet becsült olvasási ideje: 23 perc

Dóri, az őrjítő szexdémon – Második adag – Kötözés

Szokás szerint izzadtan, belejelentés nélkül érkeztem. A szobába érve egy kölcsönös “szia” után ledobtam a hátizsákomat a dohányzóasztala lábához, és egy kicsit lelombozott a tény, hogy a megérkezésem nem volt elég figyelemfelkeltő tényező a TV műsorral szemben. Törökülésben ült a díványon, előre dőlve meredten bámulta a képernyőt. Beálltam elé és lehajolva megcsókoltam a gyönyörű száját. Jobb kezemmel végigsimítottam az arcát, majd a kezem a tarkójára csúszott, és egy kicsit erőteljesebben magamhoz húztam. Lecsukott szemmel fogadta és viszonozta a csókomat, de valahogy mintha hiányzott volna belőle a szokásos lelkesedés.

Legszívesebben a másik kezemmel rögtön benyúltam volna a lába közé, hogy a forró kis puncijának legalább a körvonalait érezhessem a tenyeremen a rövidnadrágján keresztül. Tegnap nem találkoztunk, nekem már nagyon hiányzott nekem a közelsége.
– Pillanat, mindjárt vége – mondta ő, miközben lehuppantam mellé. A szeme teljesen rá volt gyógyulva a képernyőre.
Hirtelen ötlettől vezérelve mögé ültem, szétcsapva a lábaimat körülötte, és elkezdtem lassan masszírozni a parányi vállait és a nyakát. Gondolatban a kezem már úton volt a bugyija felé. Végignyomkodtam a vállát és nyakát, meg a gerinc melletti izomcsoportokat, lassan, érzékien. Legszívesebben marokra vettem volna a szexi kis melleit, és játszottam volna kicsit a bimbóival.

De nem tettem, mert szinte semmi reakciót nem éreztem felőle, még csak azt sem, hogy egy kicsit ellazult volna. A pesszimista kisördög persze gyorsan megjelent a gondolataimban, és közölte, hogy ha hülye leszek, akkor ma bizony nem lesz semmilyen szex. Általában, megérkezés után szinte azonnal rám ugrik, ahogy megérintem, szinte felrobban a szexualitása. Most semmi, és múltak a percek. Szerettem volna megtörni a csendet, de már elértük azt a pontot, amikor a csend már aktív résztvevője a beszélgetésnek, és illetlennek tűnt volna félbeszakítani.

Hátulról belecsókoltam a törékeny nyakának hajlatába. Az illata bódító, már-már illegális módon. Az elmémben elindult a stratégiai elemzése a helyzetnek: “A” opció: átvenni az irányítást erőszakkal és kikényszeríteni egy kedvezőbb kimenetelt, “B” opció: árnyékhadviselés, az ismert gyenge pontok ingerlésével megpróbálni kedvezőbb irányba befolyásolni az eseményeket, “C” opció: sordódni az eseményekkel és elhalasztani a döntést egy későbbi időpontra, “D” opció: visszavonulás, és a helyszín sértődötten elhagyása. A “D” opció nem jó, akkor megint magamnak csaphatom ki otthon, az “A” opció azonban…
Hirtelen felkapta a távirányítót, kinyomta a TV-t. Hátradőlve hozzám dörgölőzött, ismét megcsapott az csábító illata.

– De jó, hogy végre itt vagy, már hiányoztál – egyik keze végigszaladt a lábamon, a másik lehúzta a kezemet a válláról és egy puszit nyomott rá, majd fogva tartotta. A lábamon éreztem a szokásos szikrákat. Ez az! Stratégiai győzelem, annak ellenére, hogy semmit sem csináltam.
– Mázlim van, hogy véget ért ez a szar, mert már azon gondolkodtam, hogy magamnak kell kivernem ma – mondtam neki.
– De miért?
– Mert annyira nem vagyok elég hajlékony, hogy le is szopjam magam, te meg el voltál foglalva…
– Jaj, ne butáskodj már! Pont a legrosszabb tíz percben jöttél.
– Volt az tizennégy és fél is, de ki számolja?
A fogvatartott kezemből elkülönítette a mutatóujjamat és a szájába emelte, majd kétszer-háromszor ki-be húzogatta, mielőtt alapos összenyálazás után kivette.
– Hmm.. szóval ez jár a fejedben? – mondta szinte dorombolva, majd hirtelen felállt, összecsukta a lábaimat és az ölembe ugrott széles terpeszben.
Olyan térdelős terpeszben. Mellesleg, amikor azt írom, hogy ugrott, tényleg ugrott. Kezeim úgy tapadtak rá a formás fenekére, minta muszáj lett volna.
– Leszopjalak? – kérdezte, miközben szinte összeért az orrunk. Ilyen közelről szinte lehetetlen értékelni az arcának tökéletes szimmetriáját.
– Eeeeh, nem is tudom – játszottam a határozatlant – nem mondom, hogy ellenemre lenne, de ne tegyünk hirtelen úgy, mintha az számítana, hogy én mit akarok…
– Hanem, hogy tegyünk, cukimókusom? – kérdezte incselkedően. Na ekkor már tudtam, hogy jó irányba haladnak a dolgok: az eddig sosem hallott becenevek használata azt mutatja, hogy játékos kedvében van, a “szopás” használata a “orális szex” helyett azt jelenti, hogy kezd beindulni.
– Tudod mit, csak ma, csak most, csak neked … csináljunk úgy, mintha csak az számítana, hogy te mit szeretnél.
Hirtelen szenvedélyesen megcsókolt, majd gyengéden megharapta az alsó ajkamat és felugrott az ölemből. Kis ugrásokkal, körbe-körbe pörögve kislányosan tapsikolt.

– Dejó! Dejó! Csudijó! Meg leszek kötözve!
– Hogyan teccik mondani? – értetlenkedtem, félig-meddig megjátszva a meglepettséget.
– Össze fogsz kötözni, és utána azt csinálsz velem, amit csak akarsz – mondta, továbbra is öromködve.
– Kicsilány, én már most azt csinálok veled, amit akarok, mit változtat ezen a kötözés?
Visszaugrott az ölembe, de ez alkalommal némi ütés is érte a heréimet, úgyhogy felnyögtem egy kicsit. Mindezt figyelmen kívül hagyva, gyorsan, majdnem hadarva faggatni kezdett:
– Csináltál már ilyet? Kötöztél már össze valakit? Utána jól megbasztad a száját meg a punciját? Kényszerítetted, hogy elélvezzen, vagy hogy pont ne élvezzen el?
– Wow, wow, wow, álljunk meg egy szóra – mondtam neki, miközben félretoltam magamról és felálltam. Elővettem a “komoly” hangsúlyomat, amit nem szoktam használni a szerepjátékaink, vagy együttléteink alatt.
– Ne értsd félre, benne vagyok, de… sosem csináltam még ilyesmit. Láttam videót, olvastam történetet róla, de nulla tapasztalattal rendelkezem.
Ő is félrerakta az általam egyébként imádott kislányos hangvételét és mimikáját, és feltérdelt a díványon.

– Ne parázz, nekem van felszerelésem és tapasztalatom. Felvilágosítalak!
– Várj, nem azt mondtam, hogy tudatlan vagyok, csak tapasztalatlan, szóval szerinte…
– Majd én elveszem a szüzességed – vágott közbe – legalábbis ebben a témakörben.
Ilyen sértés nem maradhat megtorlatlanul – gondoltam én, és előálltam egy kérdéssel:
– Mondd csak, baszták már meg a hónaljadat, miközben össze voltál kötözve?
– Miért tették volna? Ott volt a szám, a puncim és a popsim is.
– ÁHÁ! Akkor én is el fogom venni a hónalj-szüzességedet!
– Felőlem – mondta kacagva – ha erre van vágyad, basszál meg ott és annyiszor, ahol és ahányszor jólesik.
Közelebb léptem hozzá, két kézzel magamhoz húztam az arcát és megcsókoltam. Hosszan, vadul, nyálasan… ahogy szereti.
– El sem tudod képzelni, hogy mit jelent ez – suttogtam érzékien a fülébe a csók után.
– Mit? – pislogott őszinte meglepettséggel.
– Extra síkosításra lesz szükségem, mert elég száraznak tűnik a hónaljad – mondtam, küszködve a feltörő kacagással.
– Akkora fasz vagy! – mondta, miközben ellökött magától kicsit, de mosolyogva.
– Azt hittem, hogy ez egy speciális pillanat – mondta mókásan megjátszott sértődöttséggel.
Ismét közelebb léptem, és a mellemre öleltem az elfordított fejét, miközben egy puszit nyomtam a feje tetejére. Basszus, a hajának egy teljesen más módon csábító illata van, mint a testének.
– Az…. Az lesz, amint a kőkemény farkam behatol a kellően síkosított hónaljadba….

Mindkét kezével megpróbált ellökni magától, de közben én két kézzel szorítottam a mellemhez a fejét, szóval annyi esélye volt a sikerre, mint hópehelynek a sivatagban. Pár másodperc birkózás után feladta.
– Oké, nyertél. De nem tudunk továbblépni, ha nem tudom hozni a kellékeket.
Elengedtem a fejét.
– Mit hozzak? – kérdezte ő.
– Kötél, síkosító – feleltem – mi más kellene?
– Oké, de mit vegyek fel? Legyek iskoláslány ruciban, akit elraboltál? Vagy szájfék esetleg?
– Szájfék? Akkor hogyan szopatnám rojtosra a szexi szádat, na… ne komolytalankodjunk már.
– Oké, szájfék nuku. Biztonsági szó? – kérdezte
– Nem kell, én elég biztonságba leszek – feleltem.
– Hülye! Nekem… legyen “hegyiláma”. Valószínűtlen, hogy a játék közben feljönne.
– Hacsak nem rákérdezel, hogy mit basznék szívesebben, mint a hónaljadat – kuncogtam.
– DEGECCCIVAGY…. Tudod, mit, akkor hozom Lajost is.
– Hogymi?
– Lajos a kedvenc játékszerem. Több frekvenciával rezeg, és nagy. Nagyobb, mint te. Majd használhatod, hogy betömjél olyan lyukakat, amivel épp nem vagy elfoglalva.
– Oké, akkor miért nem Lajos kötöz össze téged, én meg csak kicsapom rátok? Most hirtelen másodszereplő lettem?
– Ne legyél már féltékeny. Lajos csak egy dolgot tud, de azt nagyon. Te azért… legalább kettőt.
– Menjapicsába. Oké, oké… milyen kötözésre gondoltál?
– A kezeknek és a lábaknak benne kell lennie, de a részleteket rád bízom – mondta ő.
– Hm, az ötletem az lenne, hogy a hátad mögött összekötöm a kezeidet alkarnál fogva, onnan átvezetem a köteleket a lábra, bokáig, figyelve arra, hogy deréktájon hajlítható legyél, különben nehéz lenne jól megbaszni. Így ugyan lesz némi mozgásszabadságod, de semmi olyan, ami engem bármiben is akadályozna.
– Szóval… semmi szétfeszített láb? Semmi láb-nyak összekötés?
– Bazzeg, már bocsi, ez az első alkalom, próbálok valami egyszerűt kiagyalni. Nem rögtön dupla hátraszaltóval indulunk. Nyak biztos nem játszik.

– Oké, hozom a cuccokat – felpattant és átszaladt a hálószobába.
– Hé, miért nem itt csináljuk? – mondtam, miközben utánamentem, bekukkantva hálószobába.
– Oké, jó ötlet, de a nappaliban izgisebb lett volna, mert oda rálátnak a szomszédok…
– Mi? Hogy mi?
– Semmi, nem fontos – mondta és elkezdett kipakolni a szekrényből. Én megszabadultam a ruháimtól, ott a hálószoba ajtajában.
– Figyu, szerintem túl sok ruha van rajtad – mondtam – letépjem?
Hátrafordult, és villámgyorsan kilépett a rövidnacijából és ledobta a felsőjét. A zokni rajta maradt.
– Ööö… síkosító és kötél, plusz Lajos, ebben maradtunk, nem?… az ott mi? – kérdeztem tőle.
– Felcsatolható műfasz, ha kedved támadna egyszerre a puncimat és a popsimat is megbaszni.
– Ez nem leszbikusoknak való?
– Ó nem, ez férfimodell, direkt dupla behatoláshoz. A leszbikusoknak való ott van – mutatott a szekrény egy bizonyos pontjára, ahol egy hatalmas fekete szörnyeteg pihent.
– Szóval akkor Lajossal együtt már négyen lennénk – csúfolkodtam – értem én, valakinek nagyon viszket a puncija.
Ő válasz nélkül pakolgatott még a szekrényben.

– Na jó, elég ebből – felkaptam a kötelet, lelöktem az ágyra, és ráültem a combjának a tetejére, miközben az arca a takaróba fúródott.
– Akkor elkezdtük? – kérdezte játékos hangnemben, a hangját félig-meddig tompította a takaró.
– El hát! – feleltem neki, miközben egy egyszerű csúszócsomót kötöttem a kötél végére.
– Szállj le rólam, engedj el! – mondta határozottan.
– Kicsilány – suttogtam fölé hajolva, miközben a félig merev farkam kényelmesen elhelyezkedett a popsijának vágatában – egy kicsit nagyon meg leszel baszva, mielőtt el leszel engedve.

A hurkot gyorsan rácsúsztattam az egyik kezére, némi birkózással a másik kezét is odaerőltettem, majd erősen meghúztam. Most már csak hatszor-nyolcszor körül kell tekernem mindkét karja körül.

Ezzel a résszel megszenvedtem, mert simán körbe próbáltam tekerni a karjait a kötéllel, amihez a teljes kötélmennyiséget körbe kellett tekernem a karjai és a teste között. Tudom, amatőr hiba. Azóta megtanultam, hogy elég egy hurkot átdugni, majd azon a hurkon áthúzni a maradék kötelet. Egyszerűbb, gyorsabb. De akkor még totál kezdő voltam. Gyakorlatilag majdnem mindent szarul csináltam.

– Ne, hagyd abba, nem akarom! – mondta nem túl meggyőző hangsúllyal és még kevésbé meggyőző vergődéssel.
Ismét fölé hajoltam és erőszakosan belenyaltam a a fülébe:
– Jobb, ha csöndben maradsz, mert ellenkező esetben az egyik hurok a nyakad köré is kerülhet, ugye érted? – suttogtam fenyegető hangnemben, és az ellenkezése nyöszörgésbe szelídült.
Eddigre én már rendesen beindultam, elkezdem a farkamat csiszolgatni a fenekének vágatában, csak úgy szárazon. Ha csináltál már ilyet, tudod, hogy csak annyi mozgástered van, amíg a fityma el nem kezd feszülni, szóval nem sok. Na de bazzeg, ilyen formás, ruganyos fenék esetében ez is elég kellemes.
Dupla csomóval elkötöttem a kezeinek a kötözését, olyan módon, hogy a gerinc mentén lefelé haladjon a kötél, hagytam rá egy kicsit, hogy lehessen hajtogatni, majd le a bokáig, ahol egy tripla csomóval lezártam. A maradék kötelet hagytam lógni.
Felfordítottam Dórit a hátára, és elhúztam a fejét az ágy széléig.
– Most pedig szopni fogsz… de ha fogakat érzek, nem mész ki a szobából két lábon, értetted? – kérdeztem tőle.
Némán bólogatott.
Az ágy magassága messze nem volt megfelelő ahhoz a művelethez, amit szerettem volna csinálni. A képzeletemben ő hanyatt feküdt az ágyon, miközben szopta a farkamat én meg ujjaztam őt. Filmen láttam ilyet. De az ágyékom túl magasan volt az ágy szintjéhez képest, legalább 20-25 centivel. Szóval vagy nekem kell egy széles terpeszt nyomni, vagy ilyen idióta félguggolós állást kell felvennem, egyik sem tűnt vonzónak. De ha már idáig eljöttünk, megmerítettem a farkam a szájába. Naná, hogy forró volt, sikamlós és odaadóan mohó. Lecsukott szemmel lelkesen szopni kezdett.

Előrenyúltam, és a szorosra összeszorított lábai közé beerőltettem a mutató és középső ujjamat. Iszonyatosan lucskos volt. Ami azért meglepő volt nekem, mert egész eddig semmi olyat nem csináltam, ami miatt ez érthető lenne. Összerándult a kéjtől. Tudtam, hogy mennyire szereti amikor irányítás alá veszik, de ez túlmutatott a szokásos nedvesedésen. Nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire felizgatta a helyzet. Mindenesetre a jelenlegi testhelyzetem nem volt tartható, legalábbis nem volt kényelmes pár percnél tovább.

Kihúztam a farkam a szájából, és az ujjam a forró, nedves puncijából. A hóna alá nyúlva térdelő pozícióba raktam az ágy szélén. Most ő (vagy legalábbis a szája) volt magasabb pozícióban, neki kellett kényelmetlenül előrehajolnia, miközben én összefogtam a haját az egyik kezemmel, a másikkal becéloztam a farkamat, és ráhúztam a fejét.

Ez nem hétköznapi szopás volt. Rendes, full time kényszerszopatás, ahogy az a BDSM kézikönyvben le van írva. Én irányítottam a fejét, erőszakkal, olyan ütemben, mélységben és sebességgel ami nekem épp akkor jól esett. Ebben a pillanatban ő csak egy kibaszottul vonzó kötözött hústömeg volt, kellő sikamlóssággal és hőmérséklettel, a vágyai és szándékai nullára redukálódtak a kezem kényszerítő ereje, és a kötelek által. Lecsukott szemmel rángattam a fejét a kőkemény farkamon fel és le. Isteni érzés volt ahogy mohón nyelte minden egyes centiméterét a férfiasságomnak. Amikor úgy éreztem, hogy félúton vagyok, megragadtam a fejét a másik kezemmel is, és mozdulatlanná kényszerítve elkezdtem vadul megkúrni a szexi kis száját, talán a szükségesnél kicsit nagyobb erővel. A csípőm minden egyes lökésére a heréim hangosan csattantak az állán, és elfojtott nyöszörgés menekült a torkából az orrán keresztül.
– Szopjál, te mocskos ribanc, mintha az életed múlna rajta – hörögtem alig artikuláltan.
Pár másodpercre a civilizált viselkedés utolsó fátylai is lefoszlottak rólam, alantas ösztönállattá váltam. Abban a pár másodpercben nem voltak se következmények, se holnap, de még Dóri sem. A lassan közeledő orgazmus reflektorfénye teljesen elvakított, mint egy molylepkét a teraszfény. Éreztem, hogy kezdek nagyon közel lenni, változtatnom kellett.

Hanyatt löktem, a térdelő pozícióból kipattantak az összekötözött lábai maga alól. Felhajtottam, hogy a saját arcát érje a térde, és vadul nyalni kezdtem a lucskos punciját. Tudtam jól, hogy hogyan szereti: váltogatott technikával, lassan gyorsuló ütemben. Széles nyelvvel popsitól punciig fel és le, majd nagyajkakat szájamba véve szívni egy kicsit, utána nyelvbirkózás a csiklóval, miközben két ujj behatol a g-pontig és ott a “gyere ide” mozdulatokkal csalogatja ki az orgazmust a barlangból. Időnként az ujjakat felváltja a nyelvem, hogy előremerevítve betolom a puncijába. “Imádom, amikor megbaszol a nyelveddel” mondta egy korábbi alkalom után.

Nála az optimális izgalomhoz g-pont ingerlésének és a csiklósmárolás ütemének egybe kellett esnie. Alacsony frekvenciáról indulva felvezetni, közben figyelni a reakciót, ha az ingerküszöböt véletlenül túlléptük, visszalassítani, és onnan lassú gyorsulással elvinni a kb 120/perces frekvenciáig, amikor is garantált az orgazmus. Ebben a pozícióban nem láttam rá az arcára, de a gyorsuló nyögései és a puncijának kéjes összerándulásai karmesterként vezérelték a megfelelő ütemet.

Viccen kívül, disszertációt tudnék írni arról, hogy EZ a punci hogyan működik. Majdnem két éven keresztül elsődleges célom volt, hogy megismerjem, kiismerjem, és megtanuljam uralni ezt a puncit. Azzal az alantas céllal, hogy továbbra is rendelkezésemre álljon. Így működik a férfiagy. Ráadásul punci és punci között orbitális különbségek vannak. Van amelyik elég savanykás, van amelyik nem annyira. Az ő puncijának az illata és íze olyan mámorító, már-már édeskés volt, hogy egy előkelő belvárosi kávéházban simán felszolgálható lenne palacsinta mellé öntetnek.

“This is my pussy. There are many like it, but this one is mine. This pussy is my best friend. It is my life. I must master it as I must master my life. Without me, this pussy is useless. Without this pussy, I am useless.”

Váratlanul kéjes rángások közepette elélvezett, pedig én azt hittem, hogy mér percei vannak hátra. Amikor az ujjaimat ritmikusan pulzáló szorítások ölelik körbe, szinte a hála jeleként, miközben a mennyei bőségszaruból özönlik a folyékony manna, tudom, hogy jól végeztem a dolgomat. Nyilvánvaló, hogy miért van gumírozott lepedő a sima lepedő alatt.

Figyelembe véve, hogy milyen kevés erőfeszítéssel sikerült idáig eljutni, plusz hogy Dóri nem igazán volt képes ellenkezni, a nagy ó betű után azonnal folytattam a tevékenységet. Normál esetben kell egy 5-10 perc levezető kör, de van, amikor rá lehet duplázni. Van, aki ilyenkor kicsapja az “á, nem, elég, most túl érzékeny” szöveget. Dórinak nem volt választása. “Addig üssük a vasat, amíg meleg” helyett “addig nyaljuk a puncit, amíg rezeg”. Szóval, újra az elejétől, vagy majdnem az elejétől, csak gyorsabb ütemmel kezdve. Popsitól punciig széles nyelvvel, nagyajkak szájba, csiklóra ráindulás, miközben két ujj lassan, de egyre növekvő frekvenciával dolgozik a g-ponton. Hirtelen ötlettől vezérelve, fogtam a nagypárnát meg a takarókat, és rádobtam a lábára. Tádá, sikerült lesúlyozni, felszabadult egy kéz! Már nem kellett az összekötözött lábait feltartani, a párna és a takarók súlya ráhúzta a térdét az arcára. Persze le tudta volna rúgni, ha akarta volna. Nem akarta…. Ekkor megragadtam Lajost.

– Cimbora, nehéz csata előtt állunk, számítok a segítségedre – gondoltam.

Feljebb toltam Dórit az ágyon, hogy a könyökeimen megtámaszkodva tudjam használni mindkét kezemet (meg a számat). Újra elindul a körhinta, Dóri alig vesztett valamit az izgalmából, de most bal kezemben ott volt Lajos, hűséges fegyvertársam. Amikor azt mondom, hogy bőségesen folyt a manna, akkor az alatt azt értem, hogy tényleg bőségesen. Jutott elég a számba, és még a lepedőre is. Lajost közelebbi ismeretségbe hozom a mannával, mélyre dugva megforgattam a puncijában párszor. Eddigre olyan szinten volt lucskos Dóri, hogy nem csodálkoztam volna, ha az alattunk lévő szinten vízszerelőt hívnak. Mi a ráknak ide extra síkosítás, ha kitermeljük természetes módon?

Ajkaim mohón szopják a csiklóját, két ujjam virtustáncot jár a g-pontján, miközben Lajos kellően megnedvesítve az anális régiót veszi támadás alá. Egyre gyorsítottam az ujjaim és ajkaim ütemén, míg Lajos lustálkodva járt ki és be a forró popsijába. Váratlanul ökölbe szorul az egész puncija, Lajos meg én ott állunk az özönvízzel szemben, mint Noé egy félig kész bárkával. Mi a picsa folyik itt? Hát pontosan az. Nem olyan spriccelés, mint amit a pornófilmeken látni, egyszerűen csak sok-sok folyadék. A párna és a takaró alól úgy hangzik, mintha valaki kétségbeesett harcot vívna az oxigénhiánnyal. Úgy tűnik sikeres volt a duplázás.

Összenézünk Lajossal és egy utolsó, elkeseredett rohammal megpróbáljuk bevenni a várat. Én feltolom a frekvenciát 200/percre, Lajos szinte ellenállás nélkül beszalad tövig és onnan tapodtat sem enged, én csak lassú ütemben tekergetem körbe-körbe. Dóri egész teste ritmikus rángásba megy át, a szexi szájából jövő hangok elérik azt a hangerőt, hogy már az sem lenne meglepő, ha a vízszerelő egy egész rendőrbrigáddal együtt csöngetne be. Elszabadul a pokol, jobbra-balra rángatja és csavargatja a derekát, képtelen vagyok rendesen a csiklóján tartani a számat, egyedül Lajos tövig elfoglalt pozíciója tűnik biztosnak. Mintha kiskanállal próbálnál valakit etetni egy epilepsziás roham közepén, egy hullámvasúton, földrengés közben, és még Parkinzon-kóros is vagy. Ekkor jutott eszembe, hogy bazzeg, Lajost be sem kapcsoltam. Teljesen elveszítettem az izgalmi ciklusának követését, minden kijelző kiakadt a max felett, és azt mutatja, hogy már lassan két perce a folyamatos orgazmus állapotában van. A tapasztalatom azt súgja, hogy ez nem lehetséges.

A mókának véget vet egy váratlanul lefelé szaladó sarok, ami engem durván fejbe talál, és konkrétan lelök az ágyról, nyilvánvalóan Lajos is visszavonulót hajt végre, mintha össze lennénk nőve. Három-négy másodperc is eltelik, mire újra meg tudom tekinteni a csatamezőt. Azt hiszem, hogy nyertünk. Dóri majdhogynem kontrollálatlanul hörög és vonaglik, a párna és a takaró nemtom hol van. Az arckifejezése egy fura ötvözete annak, mint amikor váratlanul egy ötgombócos fagylaltot nyomnak a kezedbe, miközben valaki a nagylábujjadat épp satuba szorítja, mialatt duplájára emelik a fizetésedet, de csak ruha nélkül járhatsz be dolgozni. Kéj, gyönyör, fájdalom, büszkeség, szégyen, megkönnyebbülés és még pár érzelem virtustáncot jár az arcán.

Elengedem hűséges bajtársamat, aki válaszul szomorúan koppan a padlón.

– Dóri, minden rendben van?
A válasz továbbra is artikulálatlan hörgés és vonaglás. Ha számítógép lenne, már újraindítanám.
– Dóri? Dóri!
– Ja. – nyögte elkínzott hangon, még mindig levegőért küszködve.
– Ja, rendben – nyöszörögte tovább, miközben úgy tűnik sikerült egy kicsit összeszednie magát.
– Jaj, bazzeg, nagyon lerendeztél – szakadt ki belőle, erős lihegés közben.
– És ez elég indok arra, hogy rugdalózzunk? – érdeklődtem.
– Hogy mi? Hogy én? Jajj, bocs.
– Eloldozzalak?
– Hallottál bármiféle lámát?
– Lámát azt nem, de olyan hangokat, amikor meghalnak igen, szóval… – incselkedtem.
– Szopjál le – felelte váratlanul rezignált hangnemben – már megint hülyéskedsz.
– Vegyem elő a leszbikus cuccot? Még sosem próbáltam, de ha erre vágysz…
– Hahaha – erőlködve felkacagott – ne csináld ezt, fáj amikor nevetek, mert a hátrakötött kezem miatt nem kapok rendesen levegőt.
– Ó tényleg? Van egy viccem, amit szeretnék elmesélni neked…
Leültem az ágyra, de nem tudtam levenni a szemem a meztelenül összekötözött testéről. Miközben egy kicsit játszadoztam magammal, elkezdtem neki vicceket mesélni, közben a kezem felfedezőútra indult a testén. Időnként egy-két ujj bebújt a kéjbarlangjába, időnként egy-két mellbimbó meg lett csavarintva, de sosem elég ideig, hogy bármiféle komolyabb izgalomra adjon okot.

Persze már ezelőtt az összes jó viccemet elmeséltem neki, úgyhogy fogtam a jó vicceket, és összebarmoltam a végét és úgy csináltam, mint aki belezavarodott a vicc mesélésébe. Úgy kacagott, mint akit fizetnek érte. Csak akkor szakította meg halk sikkantással vagy egy mély levegővétellel, amikor a kezeim kényesebb részhez értek.
– Bazzeg, ne csináld, – mondta nevetve – mindjárt meghalok. Jut eszembe, ha meghalok, csak öltözz fel, és menj el a picsába – mondta két kuncogás között.
– És ha a popsiba akarok elmenni?
– Úgy értem hagyjál itt, te barom.
– Hülye vagy? Ott van a DNS-em a puncidon, a fenekeden, az arcodon, a lepedőn, a párnán, a hajsütő vasadon meg a hajkeféden.
– A hajsütő vasamon??? – nézett rám meglepetten.
– Hosszú sztori, tegnapelőtt elaludtál, én meg unatkoztam.
– Meg a hajkefémen??!
– Mit gondolsz, ezek a herék magukat vakarják meg?
Fájdalmasan felkuncogott.
– Oké, akkor mi a terved? – érdeklődött, kicsit lenyugodva.
– Hívom a rendőrséget, és megpróbálok eladni egy prosti-szituációt. De nem hiszem, hogy túl hihetőnek hangzik.
– Mi a rák nem lenne hihető ebben?
– Mennyi készpénzed van itthon? – kérdeztem tőle.
– Nemtom, … ötezer? Kábé.
– Ugye látod, mennyire nem hihető, hogy ötezerért akarnád megvenni ezt – és végigmutattam a puhos testemen és az eddigre elég fonnyadt átlagos méretű péniszemen.
Olyan szinten kezdett röhögni és hörögni egyszerre, hogy ismét aggódni kezdtem.
– Dóri?
– Láma, láma, hegyiláma, bazzeg. Mellesleg itt hagytad a hónaljamat teljesen baszatlanul. Ezért még megfizetsz. Szex előtt ígérgetsz mindenfélét aztán meg…
– Arra majd még később kerítünk időt, de hol tartod az éles késeket? – kérdeztem gonosz mosollyal – ezek a csomók elég komplikáltnak tűnnek.
– Mégis mi jár a fejedben? – felelte megjátszott aggodalommal.
– Ó, nem kell félned. Ha meg akarnálak ölni, akkor a kötelet használnám, nem szeretem a vér látványát.
– Nem amiatt aggódom, de ha ezt elvágod, mivel kötözöl össze holnap?

Hátára fordítottam, és lassan elkezdtem kioldozni, miközben az ágyékomat az arca fölé helyeztem. A forró szája olyan mohósággal kapott rá a farkamra, és lassan új életet kezdett lehelni belé. Lábak szabadok, egy kicsit elidőzök azért még itt…
Azért lassan kiszabadulnak azok a lábak. Kiveszem a farkam a szájából és hasra fordítom, hogy a kezeit is ki tudtam oldozni.
– Hmm.. neked eddig is lila volt mindkét kezed, vagy ez valami új divathóbort? – kérdeztem
– Nemtom, baszki, de nagyon zsibbad.
Poénokat félretéve, tényleg lilás színezete volt mindkét kezének. (gondolom rossz volt a kötözésem)
– Oké, akkor most egy kicsit megmasszírozlak. Csak hogy élénkítsem a vérellátást, és a szövetek oxigén-ellátását.
– Ahogy parancsolja, doktor úr – mondta játékos hangnemben – aztán nehogy visszaéljen a helyzettel! – és incselkedve felpucsított, meglengetve a fantasztikus fenekét.
– Dóri! – a hangnemből levette, hogy ezt most nem játékként gondolom.
Elkezdtem masszírozni, ő hason feküdt az ágyon, én fölé térdeltem. A karok vérellátását körkörös dörzsöléses technikával próbáltam élénkíteni, (nem tudom, hogy kellene ezt jól leírni) majd utána áttértem az alsó végtagokra, ahol is a váltott kezes karateütéses technika alkalmazása alatt nem tudta elkerülni a figyelmemet, hogy milyen kibaszott szexi módon rezeg a feneke, amikor a combját ütögetem. Erőfeszítéseimet rosszul leplezett élvezetekkel teli nyöszörgéssel honorálta, ami olyan hatással volt a füleimre, mint egy szopós szájnak a farkamra. Nem, nem úgy értettem, hogy felállt a fülem.

Vágytól fűtött kezeim óhatatlanul rátaláltak a fenekének vonzó, lucskosra ázott félgömbjeire. Gyúrtam, masszíroztam… miközben birkóztam a vággyal, hogy elkezdjem megujjazni. Teltek a percek, nem tudtam levenni a kezemet a fenekéről. Meg akartam dugni a popsiját, de nagyon. Anélkül, hogy bárki is hozzáért volna, lassan harcra kész állapotba kerültem.
– Öhm, doktor úr, biztos ez a rész igényli ezt a fajta… intenzív ellátást? – mondta tréfálkozva, és ismét felpucsított. Ilyen kibaszott szexi fenékkel háborúkat lehet elindítani.
– Ó igen, kisasszony, a gluteus maximus egy rendkívül oxigén-igényes izom.

Anélkül, hogy bármi okom is lett volna, hogy zavarba jöjjek… zavarba jöttem. Elkezdtem érthetetlen módon erősen gyúrni minden testrészét – kar, lábak, hát – minden. És lassan beütött a “furán viselkedsz, és mindenki számára nyilvánvaló, hogy furán viselkedsz” érzés.
Zavarban voltam, és elővettem az eszközt, amit mindig használok kényelmetlen helyzetben: humor.

– Gyúrjuk á tésztát, gyúrjuk – mondtam ordenáré pocsék olasz akcentust imitálva.
– Ásztá lá pásztá, remek ez á tésztá!
– Giorgggio, hogyan áll á parádicsomászósz? – kiáltottam a hálószoba ajtaja felé. Giorgio persze nem válaszolt. Lusta dög.
– Te most meghalnevewandázol engem? – kérdezte két kacagás között.
Eközben Dóri változatos végtagjait felemelgettem, majd visszacsaptam az ágyra, húzogattam és hajtogattam a csajszit, többszörösen megpaskolva a fenekét. Persze nevetett, mint ha muszáj lenne.
Úgy használtam a testét, mintha egy nagy darab tészta lenne, amit jól meg kell gyúrni.
– Giorgggio, holá van á pepppppperoni?
– Ez a tészta már á majdnem ál dente!
Az ujjaimat erőszakosan letoltam a puncijába, g-pont magasságig, ott 3-4 másodpercig játszogattam vele, amíg a szeme fel nem szaladt. Utána lenyaltam az ujjaimat, majd tárgyilagosan közöltem:
– Giorgggio, ez nem eléga sós! Olajosnak oké, nem extra virgina, de molto delizioso, vaffanculo!
Közben folyamatosan rángattam Dórit, különböző végtagjainál fogva, felhúzva egyik lábát, vagy kezét a magasba, pörgetve az ágyon.
– Giorgggio, megemérem á hőmérsékletet! Mostan benegyere ideám.

Beforgattam Dórit nyitott lábakkal magam elé és beirányítottam a farkamat a szaftos kis puncijához. Túlságosan be voltam indulva már, hogy rendes anált toljunk, bármennyire is kívántam a szoros kis popsiját. Beigazítottam a kalapkát a megfelelő helyre és egy határozott mozdulattal felnyársaltam. Brútusz nem volt ennyire határozott a tőrével meg Cézár hátával, amilyen határozott voltam én ebben a pillanatban. Ezt a puncit bizony rojtosra fogom kúrni, most azonnal. Elkezdtem kőkeményen baszni. A szeretkezés és amit csináltam, kábé olyan viszonyban állt egymással, mint a pirospacsi és egy világháború.

Neki eddigre ma már vagy 4-5 Ó betűje volt, nekem egy se. Szóval ez most az én időm volt, ez most rólam szólt, nekem nedvezett a puncija, az én gyönyöröm a volt cél. Összecsókolóztunk. Ez alkalommal az én szenvedélyem nagyobb volt, mint az övé, de ő hajlandó volt meglovagolni a hullámokat. Mohón szívtam be a hajának illatát és ajkának ízét, miközben pár perc után a körmei már maori törzsi tetoválásokat vágtak a hátamba.

Ebben a pillanatban eszelősen akartam őt, akartam uralni, akartam elfoglalni, akartam belehatolni, és ő élvezettel hagyta ezt. Féloldalas tangót jártunk, az én szerepem a hódítás volt, az övé az elfogadás. És én beletoltam tövig, mindent amit tudok. Ha kétszer ekkora farkam lenne, azt is tövig tolnám a szaftos puncijába.

Keményen megbasztam a szűk, forró punciját, lassú, erőteljes lökésekkel, amit csak időnként szakítottam meg, hogy a puncinedvtől átázott körszakállal kerített számat összekapcsoljam az övével. Zabolázatlan vágytól beszívott nyelveink ketrecharcot vívtak a fogaink között. Egyszerre nyögtem én, Dóri és az ágy is. Gondoltam, ha Lajos látna minket, ő is nyögne. Rabul ejtett a tekintete, és ezt a láncot nem tudtam levetni magamról, csak akkor szakadt meg, amikor a gyönyör apró villanásai átrendezték az arcát, és a lezáródó szemhája alatt a szemgolyója elcsusszant felfelé. Lassítottam az ütemen, nyakamba vettem a lábát, így nem tudtam ugyan megcsókolni, de ráláttam a kéjnedveitől csillámló szőrtelen kis puncijára, ahogy a farkam dugattyúként járt benne. Villámgyorsan, erősen be, lassan ki. Láttam a hatalmas nedvességfoltot alattunk, a felét én izzadtam ki, a másik fele belőle jött. Nem volt elég, hogy benne voltam, össze akartam forrasztani magunkat egyfajta perverz Laokoón-szoborcsoportba, egy véget nem érő örök orgiába, ahol ő az enyém és én az övé vagyok, a világ meg le van szarva. Tébolyító birtoklásvágytól hajtva beleharaptam a vádlijába, vasíz serkent a számba, nem érdekelt.

Teljes testsúlyommal ránehezedtem, szinte félbehajtva őt. Kéjes nyögéssel menekült a levegő a szájából, amit rögtön betapasztottam a kezemmel. Az ágyékom négyesbe kapcsolt és veszett módon pumpáltam a lucskossá ázott punciját. Lábait lelöktem a vállamról és veszett ajkaim beszáguldottak gazellanyakának hajlatába, nyaltam, szívtam, tele ment az orrom és a szám mámorító illatú hajjal, nem érdekelt. Nehezen, de úrrá lettem a vágyon, hogy itt is megharapjam.

Már csak a könyökeimen és térdeimen támaszkodtam, a testsúlyom nagy részét ő tartotta. Kilapítottam, tövig benne voltam, a testünk teljesen összesimult, a jobb kezem mégis kétségbeesetten próbálta a tarkójánál fogva közelebb rántani a fejét, mintha lenne kisebb távolság, mint nulla. Csorgott az izzadtság a hátamon, a hajamból, az arcomon. A hátam sebeit máris marni kezdte a saját munkám gyümölcse. Kibújtam a nyakából és összekapcsoltuk a tekintetünket. Még a szemem is meg akarta kúrni az ő szemét. Lángolt, szikrázott szemében a szenvedély, a burkolatlan ősi vágy. Utolsó fokozatra kapcsolt az ágyékgőzmozdony, innen már nem volt megállás, ez a vonat már nem várt semmire. A veszett sebesség miatt kéjes fájdalom jelentkezett szolgálatra a herékben. Mindkettőnk tüdeje kétségbeesetten harcolt több levegőért, fura hangokat produkálva közben.

Mindketten felértünk a csúcsra. Ő talán öt másodperccel korábban. Körmei beletéptek a tarkómba és a hátamba. Pulzálva vibrálni kezdett a lucskos puncija és ezzel az érzéssel végem is volt. Telelőttem a gyönyör eme templomát mindennel, ami rendelkezésre áll. Két kézzel próbálta tépni a hajamat, ami nem sikerül, részben mert rövid volt, részben meg nedvességtartalmát tekintve versenyre kelhetett volna a puncijával. Amilyen gyorsan jött, úgy el is ment a hullámhegy. Gecijó volt, gecirövid. Mi a geciért van máris vége? Oldalirányba legördültem róla, mindketten versenyt lihegtünk. Teltek a percek. Tétova kezem rátalált az övére. Összeforrtak ujjaink, megszorította a kezem. Nem kellett mondania semmit. Tudtam, hogy mire gondol, legalábbis szerettem volna.

Összezárult a függöny, véget ért az előadás, lehulltak a maszkok. Ketten maradtunk, két súlyosan sérült, démonok által kínzott árva lélek, akik ideiglenesen menedékre találtak egymás társaságában. Giorgio sosem fog időben visszaérni a paradicsomszósszal. Lajos a padlón feküdt, remélve, hogy jut majd még neki egy-két csata a jövőben.

Holnap, vagy holnapután újraindul a csata. Ez túl… túl magas vár, hogy egy vagy több támadással végleg elfoglalható legyen. Minden nap egy csata. A seregem számos, de nem végtelen. A terveim agyafúrtak, de nem teljesen kiismerhetetlenek. Eljön a nap, mert jönnie kell, amikor nem lesz elég csapatom, nem lesz elég tervem, és nem leszek elég trükkös. Jobb lenne most megpróbálni felkészülni erre a napra. A kudarc napjára. Mert jön. Nem tudom mikor és miért, és milyen társaságban, de jön.

– Stipistopi enyém a zuhanyzó – mondta felpattanva, miközben eleresztette a kezem és pipiskedve kiszaladt a hálóból.

Tekintetem követte a formás fenekét, immár vágyak nélkül, de kellő esztétikai alázattal. Arra sem volt elég erőm, hogy egy kispárnát tegyek a saját fejem alá. Kikészít ez a nő. Kifacsar, leturmixol és a maradékot nagynyomású présbe teszi. Hosszú este lesz, én is szeretnék lezuhizni, újra kell húzni az ágyat, párnákat, sőt az is lehet, hogy a padlószőnyeghez elő kell venni a nedvesporszívót. Teltek a percek, én hallgattam a vízcsobogást, és elképzeltem ahogy a hajából kifolyó habos víz végigkúszik a hátán, majd elér a fenekéig, ahonnan csak egy szexi ívben kanyarodva tud tovább csorogni. A farkam lelkesen, de erőtlenül lüktetett egyet. Na bazzeg, megint?

DISSZONANCIA – Kezdődő problémák

Mindketten megetettük a belső démonainkat eléggé ahhoz, hogy legalább ideiglenesen levegyük a kezünket és szájunkat egymás nemi szervéről. Kérésemre egy lepedőt terített a bőrkanapéra, hogy le tudjak ülni anélkül, hogy lucskosra izzadjon a seggem vágata. Szóval ülök a kanapén, kezemben a távirányító, ő a szopópárnát lerakta a combom mellé, és belehelyezte a fejét az ágyékomba, kivételesen arccal felfelé, becsukott szemmel.

Végre találtam egy zenecsatornát, beállítottam a hangerőt valami öttel oszthatóra, és elkezdtem simogatni a homlokát. A dohányzóasztallal továbbra sem voltunk jóban, de szerintem egy kicsit hálás volt, hogy végre véget értek a folyamatos nyögések és sikkantgatások. Enyhe mosollyal az arcomon simogatom az arcát. Ujjammal közberajzolom a tökéletesen ápolt, szimmetrikus szemöldökét, a formás, általában gyengéden mohó száját, ami azonban időnként ipari porszívóként is tud üzemelni másodállásban.

Gyönyörködtem az arcában, köszönőviszonyban voltam minden egyes kis tökéletlenséggel. Az ujjaim rászaladtnak az enyhén hullámos, bódító illatú hajára. Ennyire nem lehetek szerencsés. Az egész életemet végigkísérte a szerencsétlen dolgok sorozata és most itt van nekem ez az isteni, gyönyörű leányzó.

Visszatértem a szemöldökéhez, akárhányszor az ujjam egy picit letévedt erről a szőrös ösvényről, a szempillája érzékien megrezdült. Mi a faszom lehet érzéki egy szempillarezdülésben? Nem tudom, mégis rabul ejtett, hogy ebben a csendes (oké, a zene szólt a háttérben, de) helyzetben is… én hozzáértem és ő reagált. Tényleg annyira kíméletlen és érzéketlen világban élünk, hogy egy ilyen egyszerű interakció így leláncolja a figyelmemet? Szólt a zene, simogattam az arcát. Teltek a percek. Nem volt rajta felső, kis mellei a gravitációval makacsul szembenézve még hanyatt fekve is felfelé álltak. Mindkettőn ott trónolt egy, a kisujjam körménél is kisebb, enyhén barnás, érzékeny bimbócska, számos közös örömünk forrása. A kezem megállás és pihenés nélkül simogatta a homlokát, a szemöldökét, az ajkait. Eltelt vagy fél óra, de tudtam, hogy nem alszik. Amikor alszik, iszonyatosan cuki módon szuszog, most rendesen vesz levegőt, de nem reagál semmire. Bárcsak tudnám, hogy mire gondol…
Hirtelen felpattant a szeme, felült és felém fordult, imádnivaló módon kicsit megbillentve a fejét.
– Te szerelmes vagy belém – közölte határozottan és tényszerűen.
Oké, visszavonom, bárcsak ne tudnám mire gondol.
– Édesem, a vallomások nem így működnek. Általában a vallomást tevő és az érzelmeket érző ember ugyanaz.
– Lófaszt, ne beszélj mellé, te szerelmes vagy belém – ez alkalommal a hangnem inkább vádaskodó volt, mint tényszerű.
– Nem vagyok szerelmes beléd.
– Teljesen rám vagy kattanva. Harminc másodpercig nem tudod levenni a kezeidet rólam. Szerelmes vagy belém.
– Teljesen rád vagyok kattanva, minden idegszálam visítani kezd, ha nem érintelek meg legalább tíz másodpercenként. Nem vagyok szerelmes beléd.
– Sose volt még senkivel ilyen jó a szex neked, mint velem. Teljesen belém zúgtál.
– A szex sosem volt jobb, valószínűleg nem is lesz. Nem vagyok szerelmes beléd.
– Hazudsz! – és hozzám vágta a kezébe eső párnát. Szerencsére nem a szopópárna volt, még félreértettem volna a dolgot.
– Hogy lehetsz nem szerelmes belém, imádnivaló vagyok! – a hangsúly lassan kezdett átcsúszni vagy szomorúba, vagy kétségbeesettbe. Eléggé váratlanul ért.
– Teljesen az vagy. Imádom mindenedet, imádlak téged, részekben és egészben. Nem vagyok szerelmes beléd.
– Ennek semmi értelme, ha imádsz, akkor szerelmes vagy belém.
– Édeske, a hiba nem a te készülékedben van. Az enyémben.
Az egész kapcsolatunk alatt nem vájkáltunk egymás múltjában. Nem jött fel hogy kinek hány exe volt, meg milyen exe volt. Ha valami elő lett kotorva a múltból, az maximum arra vonatkozott, hogy kinek milyen releváns tapasztalata vagy bizonyos szexuális aktusokkal. A mai napig nem tudom azt sem, hogy hány éves volt. Tudom, hogy gazdag, elvált családból származott, 4 lakása volt a család révén, amiből hármat kiadott. A kapcsolatunk majdnem teljesen kizárólag a szexről szólt, nem a személyiségekről, és pláne nem a múltról.
– Ezt meg hogy a faszba értsem?
– Hosszú… de röviden: én már nem tudok szerelmes lenni.
– Miről beszélsz? Hogy-hogy nem? Miért nem?

Vettem egy mély lélegzetet, végiggondoltam az előttem álló lehetőségeket: vagy hazudok neki és kockára teszem a kapcsolatunkat, vagy igazat mondok neki, és kockára teszem a kapcsolatunkat. Nem akartam elveszíteni ezt a kapcsolatot, a szex túl jó volt ahhoz. Nem sokkal a megismerkedésünk után én úgy gondoltam, hogy rokon lelkek vagyunk: érzelmileg sérült, szerelemre (a legintenzívebb, legbelsőségesebb, legszebb emberi érzelemre, ami csak létezik) képtelen emberek, akik szerelem hiányában az érzelmi kapacitásukat a szexualitásukban élik ki. Ő sokkal fiatalabb, kevésbé tapasztaltabb (érzelmileg) mint én, lehet, hogy ő még nem realizálta a saját helyzetét. Merjem-e szembesíteni ezzel? Ha igen, hogyan hozzam szóba, hogy az általa tanúsított hiperszexualitás ugyanakkor helyreállíthatatlan érzelmi károsodásokat rejthet? Ebben a pillanatban rá koncentrálni szükségtelenül konfrontációs hozzáállásnak tűnt. Maradjunk nálam. Maradjunk egyszerű megfogalmazásoknál. Legyek én a hibás ebben a frissen bimbózó ellentétben.
– 18 évesen összetörték a szívemet, leköpködték a roncsokat és ráhugyoztak. Én soha többet nem tudok szerelmes lenni. Még egy olyan fantasztikus csajba sem, mint te.
– És ha én elvárnám, hogy szerelmes legyél belém? Akkor mit csinálnál?
– Ugyanannyira tudnék eleget tenni az elvárásaidnak, mint ha azt várnád el, hogy tudjak repülni.
– Baszd meg, fontos neked egyáltalán az én boldogságom? – mondta átlagon felüli hangerővel.
Oké, itt már átmentünk a veszekedés kategóriába. Csak maradj az irányelveknél, billentsd el a fejed a kis ütések elől, blokkold a nagyokat – biztattam magam némán.
– Persze, hogy az! Az esetek döntő többségében fontosabb, mint a sajátom. Sok mindent megtennék azért, hogy boldog legyél.
– Sok mindent? SOK MINDENT? Miért nem mindent?
– Mondtam már: nem vagyok szerelmes beléd.
– Mert ha szerelmes lennél, mindent megtennél?
– IGEN! MINDENT! – eddigre már én is felemeltem a hangomat. Stratégiai megfontolások szétfoszlottak. Támadás alatt állt a személyiségem, és úgy éreztem, hogy meg kell védenem magam. Aki férfi, az tudja, hogy milyen erős tud lenni az önvédelmi ösztön. Erősebb is, mint a punci szeretete.
– Nem érted, szerelmes voltam ebbe a csajba. Lestem minden kívánságát! – eddigre a felemelt hangnemem átment kiabálásba.
– Kiraktam mindenemet, MINDENEMET ami volt, a kibaszott asztalra, és ő elvette és többet követelt! Boldogan haltam volna meg, hogy megmentsem az életét. Vagy harmincszor szakított velem, csak mert élvezte, hogy undorító féregként hason csúszva mindig visszamentem hozzá.
– Ez kell neked? Egy senki féreg, akit bármikor eltaposhatsz? – üvöltöttem egyenesen az arcába, teljesen kikelve magamból.

Eddigre a depressziólé már elindult a szememből. Ez a téma nagyon gyorsan eszkalálódott, ki kellett vonnom magam a helyzetből.
Felálltam, és kiviharzottam a konyhába. Szerencsére mindig tartott otthon pár sört, annak ellenére, hogy ő nem szerette. Kivettem egyet a hűtőből. Aggodalommal tele néztem végig, ahogy a remegő kezem kinyitja. Az ismerős pszt hang kis mértékű, de azonnali megnyugvást hozott. Elkezdtem kortyolgatni, remélve hogy az adrenalin hamarosan távozik a szervezetemből. Amikor a feléig eljutottam, már nem kellett törölgetni a szemeimet.
Oké, ezt elbasztam. Hogyan hozzam helyre? Hogyan menjek vissza abba a szobába, hogy egyikőnk se tűnjön seggfejnek? Kattogtak a fogaskerekek. Megoldás? Nincs. Oké, ha megoldás nincs, még mindig három lehetőség van: én megyek vissza, vagy megvárom, hogy kijön, vagy hazamegyek. Visszamegyek. Még akkor is ha megesznek az oroszlánok.
Sörrel a kézben visszamentem, ő a TV-t kapcsolgatta.
– Bocsánatot kérek – mondtam visszafogottan – amit most éreztél, az nem ellened szólt. Ez az én múltam, az én traumám.
Nem válaszolt, de mintha biccentett volna a fejével. Továbbra is durcásan kapcsolgatta a TV-t, miközben ólomlábon osontak a percek. A szobát a szokásos játékos, szexuálisan túlfűtött hangulat helyett sötét viharfelhők koronázták.

Kikapcsolta a TV-t, és felém fordult, a vidámság legkisebb jele nélkül az arcán.
– Kérdezhetek valamit?
– Persze, bármit. Nyitott könyv vagyok. Kicsit gyűrött, kicsit égett, de nyitott könyv.
– Ha szépen megkérnélek, megvernél?
– Hogy érted? Popsipaskolás vagy ilyesmi?
– Nem, konkrétan kék-zöld foltokra gondolok.
– Nem.
– Akkor sem, ha azt mondanám, hogy ez pörget fel a legjobban?
– Akkor sem.
– Akkor sem ha azt hazudnám, hogy csak így tudok elmenni?
Kiült az arcomra a “most mégis kit akarsz hülyére venni” verziója a megvetésnek.
– Nincs harminc perce, hogy a nyelvemmel és az ujjammal…
– De ha én azt mondanám, hogy csak színleltem – vágott közbe.
– Sok mindent lehet színlelni, amit a puncid csinált az ujjam körül, azt nem.
– De ha én…
– NEM ÉS PONT! – félbeszakítva a következő buta kérdését.
– De ha neked fontos a boldogságom, miért nem akarod megadni amire vágyom?
– Mert ahhoz nem csak rajtad, magamon is erőszakot kellene tennem. Ez egyszerűen nincs az asztalon, engedd el.
Letettem a sörösdobozt a dohányzóasztalra, és a távirányítót kézbe véve kapcsolgatni kezdtem. Valami laboros nyomozós faszságnál megálltam. A beszélgetés fonala szintén megállt. Teltek a percek.
– Hogy hívták? – kérdezte.
– Petra.
– Őt megverted volna, ha könyörög érte?
Bazzeg, nem bírja elengedni és nem képes megérteni.
– Igen. Ha ez lett volna a vágya, hepehupásra gyepáltam volna az arcát.
– Akkor engem miért nem?
– Bazzeg, hányszor mondjam el: nem vagyok szerelmes beléd. Belé szerelmes voltam, öltem és haltam volna érte.
Odabújt hozzám, két kézzel átölelve a karomat, a fejét odadöntve a vállamhoz. Néztük a kibaszott TV-t.
– Egyszer majd elmeséled mi történt köztetek?
– Ja. Egyszer majd.
Ment tovább a műsor. Mindkét szememből kicsordult egy könnycsepp, de nem töröltem le. Azt észrevenné. Csak felszárad, mielőtt aludni megyünk. Mint az összes többi előtte. Mind felszáradt, csak kínt, szenvedést és önmarcangolást hagyva maga után.

Sosem tudta meg, hogy mi történt köztem és Petra között.