Majdnem harminc! (1. Rész.)

Sziasztok!
Ildi vagyok, aki nem rejti véka alá a gondolatait és a bájait!
Ígértem egy történetet a válásom utáni időszakról, és lassan el is készült.
Az addig történteket már ismeritek, leginkább a “Hogyan veszitett el a férjem!” című, első, bemutatkozós irásomból. Most jöjjön a folytatás!
Hosszú lett igy 3 részre számítsatok!

A válás után a házunkat el kellett adni, és a hitel visszafizetése után alig maradt valami. A volt férjem odaköltözött az addigi szeretőjéhez, nekünk a lányommal maradt az albérlet.
Egy panel ház negyedik emeletén találtunk megfelelőt és amint lehetett be is költöztünk.
Szokni kellett az új helyzetet az biztos.
Minden új volt, a régi barátok pedig vagy leléptek vagy távolra kerültek.

Egyik reggel ahogy kilépek az ajtón, a szomszéd ajtaja is nyílik, és kilépett egy harminc körüli, snájdig fiatalember, rögtön meg is szólított.
“Kezét csókolom szomszéd asszony, volna rám egy perce!?”
Mondtam, Jó reggelt! Persze, Parancsoljon!
“Nemrég költöztem ide, nem ismerek senkit, és ha már szomszédok vagyunk ne menjünk el egymás mellett mint két idegen!
Tibor vagyok a hegyről!”
Nem tudom mi ütött belém, de valószínűleg tesztelni akartam, mert azt feleltem, -Tibor a hegyről, aki beteszi egyből!?
Na ettől padlót fogott és csak annyit tudott kinyögni, hogy “nem egészen így gondoltam, Hegyi Tibor vagyok!”
Hááát, szó se róla igencsak elpirultam én is, és csak nyefegtem, hogy Xné Sz Ildikó, de mivel kimondták a válást inkább Xné nélkül.
Mindketten meglehetősen zavarban voltunk. Kezembe nyomott egy névjegykártyát, és gyorsan elköszönve csak annyit mondott,
“Az egy perc letelt, de folytathatnánk amikor önnek jó!”
Én is morogtam valamit a fogam között, de hiába igyekeztem bezárni az ajtót gyorsan, eltűnt a szemem elől.
Ez a malőr nemigen hagyott nyugodni és két napi vivódás után felhívtam.
Mondtam, ha tényleg szeretné folytatni a beszélgetést akkor péntek délben végzek a melóhelyen, egy körül találkozhatunk valahol!
Mondta rendben, és megadta egy cukrászda címét, ami mint kiderült két saroknyira volt a házunktól, csak én nem tudtam.
Pontos voltam, de ő már várt.
“Kezét csókolom Ildikó!” és valóban kezet csókolt. Egyértelmű lett, hogy nem haragszik és én megint zavarba jöttem.
Jó napot Tibor! – de nem tegeződhetnénk inkább és ezt a kézcsókot ne erőltessük már!
Meglepődött és azt mondta “rendben, szia Ildi, akkor bemegyünk egy kávéra vagy sütire, vagy amit szeretnél!?”
Persze, mondtam és indultunk is.
Kis cukrászda volt, gyér forgalommal és előszobányi kis vendég térrel amiben mindössze 4 asztal volt és 16 szék.
Ettünk valami sütit, én narancslevet ittam ő sört. Ami meglepett, hogy előtte megkérdezte, nem zavar-e engem ha ő sört iszik!?
Basszus! Hol nevelkedett ez a legény, hogy ennyire betartja a francia etikettet?
Mint később kiderült, semmi különös neveltetés, pusztán csak vérében van, hogy úriember legyen.
Beszélgettünk mindenféléről, leginkább az addigi életünkről és hogy hogyan lettünk szomszédok.
Egyszercsak azt kérdezi, kérdezhet valamit?
Igen, ha utána én is!
“Ok.
Az a reggeli beszólás az mi célt szolgált?!
Lekoptató szöveg vagy valami egészen mááás?!”
És itt azért sejtelmesen mosolygott és kacsintott.
Mondtam, igazándiból egyik sem, de kiváncsi voltam, hogy egy lyukvadászhoz vagy egy férfihoz van-e szerencsém!?
“És mit állapítottál meg?”
Azzal együtt, hogy most itt vagyunk és nem a lakásodra hívtál egyértelműen az utóbbi!
“Köszönöm, most Te jössz! Kérdezz!”
Mondtad, hogy amikor pakoltunk Te már megnéztél magadnak, tehát nem a véletlen műve volt a reggeli találkozás, mivel azóta sem futottunk össze reggel. Mit láttál bennem ami felkeltette az érdeklődésedet!?
“Ildi, Te belelátsz az agyamba?
Valóban nem véletlen volt, hogy akkor reggel egyszerre indultunk. Napokig figyeltem mikor indulsz reggel és akkor is vagy öt perce ácsorogtam az ajtóban míg kiléptél. És hogy mit láttam benned?
A NŐ-t!
Amikor a fővárosból ide költöztem a menyasszonyom elhagyott, nem hagyta a barátokat. Itt nem ismerek senkit csak a munkatársaimat.
Úgy gondoltam azonos korúak vagyunk, de a lányodat elnézve lehet tévedek.
25 éves vagyok és jó lenne tartozni valakihez, vagy csak jól érezni magunkat együtt. És szögezzük le, hogy Te azért megfogod a férfi tekintetet, mégha ahogy elmondtad a volt férjed ezt nem így értékelte.
Kimondom na!
Az forog az agyamban, kivánatos egy bestia Vagy!
Remélem nem sértettelek meg!”
Nem, dehogyis! Sőt Köszönöm az őszinteséget!
A kort illetően mindketten mellé trafáltunk. Én is harmincasnak néztelek, de én már 35 vagyok. A harmincas csak plusz minusz öttel állja meg a helyét.
(Itt kissé elkomorodott. Éreztem a 10 év korkülönbség számára már nem nyerő.)
Szerintem ezért még nem kellene rögtön visszavonulót fújni, de Te tudod mit szeretnél?!
(Itt azért én is elbizonytalanodtam!)
Kínos csend következett, majd az asztalon megfogta a kezemet és azt mondta, “Szeretnélek minden kötelezettség nélkül közelebbről megismerni, aztán majd együtt eldöntjük hogyan tovább!
Ha Neked így jó akkor most kapsz tőlem egy biankó ebéd vagy vacsora meghívást. Te döntheted el, hogy étteremben vagy nálam és mikor! Nem vagyok mester szakács de ehetően főzök.”
A lányom épp apás hétvége elé nézett, így azt mondtam “Holnap délben szívesen megkóstolnám a főztödet!”
Azt mondta, “Várlak, de akkor mondd mit nem szeretsz enni, és indulok bevásárolni!”
Felajánlottam, hogy elkísérem, de tiltakozott, mivel meglepetés lesz.
Fizetett és mindketten mentünk a dolgunkra.
Másnap már 11-kor menetkész voltam, de úgy egyeztünk hogy kopog ha mehetek.
Már sokadszorra néztem meg magam a tükörben és igazítottam a sminkemen amikor fél egy után kopogott.
Kinyitottam az ajtót és a lélegzetem is elállt.
Mint akit skatulyából húztak ki! Elegáns szmokingban, frissen vasalt PC ingben, Ferrari parfüm felhőben, frissen borotválva ott állt három szál rózsával a kezében, meghajolt és azt mondja, “Hölgyem! Szabad a karját! A hintó előállt!”
Közben olyan huncutul mosolygott mint aki tudja, ez az ebéd hajnalig biztosan nem ér véget.
Jól gondolta.
Átadta a virágot, én belekaroltam és lassú léptekkel átkísért a 10 méterre lévő ebédlőbe.
Az ajtó nyitva volt, az asztal ízlésesen megterítve, hogy elit helyen sem különbül. Az asztal közepén váza a kezemben lévő virágnak.
Kis italos asztal tele mindennel.
“Most pedig megisszuk a pertut, ami eddig elmaradt!” mondta és kérte válasszak.
Mondtam azt amit ő iszik.
Megint meglepett!
“Hölgy társaságban csak francia konyakot, férfi társaságban csak magyar pálinkát!”
Ennek tényleg van stílusa, úriember a javából!
Töltött, előírás szerint megforgatta az italt a pohárban majd átnyújtotta az egyiket.
Karunkat egy egymásba fontuk és úgy ittunk.
Letette a poharakat, katonásan meghajolt és azt mondta, “Szia Ildi!
Tibi vagyok a hegyről, aki beteszi egyből!”
Átölelt és olyan szenvedélyesen kezdett el csókolni mintha igent mondtam volna a lánykérésre!
Egyik keze a tarkómon, másik a popómon és kétséget sem hagyott afelől, hogy nem viccelt.
Teste szorosan hozzám simult, éreztem, hogy van is neki mit betenni!
Vetkőztetni akartam, de ő másképp döntött.
A kanapéhoz irányított, egy mozdulattal hanyatt lökött, úgy csókolt tovább, miközben már a ruhámat felhúzva a bugyimban matatott. Volt is miért, begerjesztett rendesen.
Felugrott a lábam közé. A nadrág már a bokáján volt, a farka pedig a randi bugyit félretolva azonnal megtalálta a bejáratot és tövig felnyársalt. Felhúzott amennyire csak bírt és megkérdezte meg vagyok-e elégedve!?
Két lábammal átöleltem a derekát és csak annyit mondtam “hajajj, de még mennyire!”
Innentől csak annyit mondott engedd el magad, és kezdetét vette egy latin tánc minden mozdulatát magába foglaló furcsa szeretkezés.
A kezei lágyan simogattak a ruhán vagy a harisnyán keresztül. A csókjai puszik lettek, de megállás nélkül.
A farka egy keringő lendületével körözött a punámban, és amikor már egy szimfonikus nagyzenekar koncertje is megszólalt a fejemben akkor már én is táncoltam a faszán.
A gyönyör egy új dimenzióját ismertem meg, ami egy elnyújtott orgazmusban öltött testet.
Nem tudtam mi van velem, de a testem csak rángatózott. Akartam a faszát minél tovább magamban érezni, de minden mozdulatunk villámcsapással ért fel. Ő a saját mozgását hozzám igazította, figyelte minden rezdülésemet, de egy pillanatra sem állt le.
Amikor a remegésem folyamatossá vált, és a hangomat a szomszéd házban is hallhatták, újra felnyársalt, és nem mozgott tovább. Rám feküdt, finom csókkal befogta a szám és addig míg a lélegzetem és a pulzusom nem lett egyenletes nem hagyta abba.
Akkor fekvőtámaszba emelkedett és nézett. Olyan ártatlan, boldog ábrázattal, hogy akkor ott bármit kért volna megteszem neki.
Kérdeztem mit néz?
Azt mondta, “gyönyörködöm benned.”
Egy darabig még tartott ez a patt helyzet, majd amikor megkérdeztem ő hogy szeretné, azt mondta, ezzel én ne foglalkozzak, minden lesz sorjában, különben is ebédelni jöttem és ez csak előétel volt.
Feltápászkodtunk a kanapéról, úgy ahogy rendbe szedtük magunkat és leültünk ebédelni.
Túl voltunk egy fergeteges szeretkezésen és még nem láttuk egymást meztelenül.
Ilyen is ritkán van.

Folytatása következik!
A gyönyör legyen veletek!