Üzekedés

Egy augusztus eleji csodás, verőfényes reggelen, kint bagóztam a teraszon és az első kávémat kortyolgattam. Még csak hét óra körül járt az idő, de a kelő nap sugarai már égették a bőrömet. A meteorológia, ha nem is kánikulai, de meleg napfényes időt jósolt mára és a jelek szerint beletrafáltak, nem úgy, mint az elmúlt néhány hétben.
A ház körül minden rendben, a fű lenyírva, szőlő felkötözve, paradicsom karózva, semmi halaszthatatlannak tűnő dolog nem volt. A kerti medencében a 28 fokos víz hívogatott, hogy az egész napomat a vízben, vagy az árnyat adó nagy fűzfa alatt heverészve, pihenéssel töltsem, de testem, lelkem ma valami másra vágyott. Mehetnékem támadt.
– Idén még nem is voltunk a Balatonnál – jutott eszembe, és a kósza gondolat, egyre határozottabb elhatározássá érlelődött bennem. Molly a terasz kanapén heverészett. Leültem mellé, megsimogattam szőke fürtjeit. Félálomban, éppen csak a fejét megemelve rám pillantott.
– Szia, kicsim! Elmegyünk a Balcsira strandolni egyet. Jó? – kérdeztem. Nem válaszolt, csak egy apró morgással nyugtázta az ötletet, de sötétbarna szemeiben megláttam az izgatott várakozás csillogását.
– Bepakolok a kocsiba, aztán mehetünk is, te addig csak pihizz – mondtam. Egy puszit nyomtam az orrára, és megsimiztem aranyszínű üstökét. Gyorsan összeszedtem a szükséges holmikat. Fürdőruha, törölköző, sapka, papucs, naptej, napozó pléd szépen sorban bekerültek a hátizsákba. A hűtőtáskába pedig finom szendvicsek, néhány 0%-os citromos sör, ásványvíz és némi ropogtatni való finomság. Bepakoltam a Mazdába a táskákat és a kempingszéket, a hátsó ülést pedig leterítettem egy pléddel.
– Gyere Molly! Indulunk! – kiáltottam felé. Már repült is felém, megvárta, amíg kinyitom a hátsó ajtót, majd bevetette magát az ülésre. Mindig a hátsó ülésen utazott, soha nem szerette az anyósülést. Egy gyors mozdulattal a nyakörvére kattintottam a biztonsági póráz karabinerét, majd megsimiztem a füle tövét. Azonnal eldobta magát és hálás szívvel megnyalta a kezemet. Molly szerelmem, a nyolc éves aranyszőrű Golden Retriever.
– Okos kutyus! Megyünk a strandra!-
Nem egészen egy óra alatt Fonyódra a kutyás strandra értünk. Szerencsére útközben csak egyszer kellett megállni, a hercegnő folyó ügyeinek intézése miatt. Főszezon ide, főszezon oda, hétköznap lévén szerencsére nem volt tömeg, bár igaz hogy még csak kilenc körül járt az idő. Megváltottam jegyeinket és elindultunk helyet keresni magunknak. Nem szerettem a bejárat környékén letelepedni, mert ott elég nagy nyüzsgés szokott lenni, ezért inkább elbandukoltunk a telep nyugati végére, ahol az árnyat adó fák alatt vertünk tábort. Többször is voltunk már itt, Molly és én is nagyon szerettük a kutyaimádók eme zarándokhelyét, az első kutyabarát balatoni fürdőhelyet.
A majd 400 m hosszú, gondosan nyírt pázsittal borított partszakasz a Vízirendészeti Rendőrkapitányság és a Jacht klub közötti régi szabad strand területén terül el. A belépőért most is csak jelképes összeget kellett fizetni, annak ellenére, hogy a terület mindig tisztán és gondozottan várja a gazdikat és négylábú kedvenceiket. Az ingyenes kakizacsi és külön az erre a célra rendszeresített gyűjtőedények egész sora biztosítja a rend fenntartását, a gazdiknak pedig büfé és vizesblokk áll a rendelkezésükre.
A kutyás ember, egy külön állatfaj. Aki ide ellátogat, az biztos, hogy fanatikus kutyabarát, aki nem csak házőrzőként kezeli négylábú barátját, hanem társként, családtagként. Annak ellenére, hogy csúcsidőben jó néhány száz blöki és gazdi van a területen, de például kutyagumiba még sohasem botlottam itt, nem úgy, mint mondjuk egy városi közparkban. Szerintem tisztább, mint akármelyik másik balatoni strand. Természetes, ha a kutyának dolga van, akkor a gazdinak meg kötelessége. Ritkán, ha valaki nem veszi a fáradságot, vagy nem veszi észre a balesetet, akkor a gazdi társak finoman figyelmeztetik mulasztására, probléma ebből még sohasem adódott. Elvégre kutyások vagyunk mind.
Miután letelepedtünk, lecseréltem a sétáltató pórázt, a hosszú 5 m-es úszó pórázra. Az első 1 – 2 órában mindig rajta hagytam, megvártam, amíg hozzászokik a nyüzsgő kutya és ember sereghez, a zajokhoz és a szagokhoz. Így is szabadon szaladgálhatott, de ha kellett, akkor így könnyebben elcsíptem őkelmét. Nem várt meg, azonnal a víz felé vette az irányt, leszaladt a lépcső melletti rámpán és egy hatalmas ugrással bele vetette magát a vízbe. Úszott pár métert, majd visszatekintett, követem-e. Hát persze, jön a gazdi is. Én is csobbantam. Nagyon kellemes volt a víz. Molly, lelkesen úszkált, a parttal párhuzamosan le-fel, élvezte a vizet. Fürdéskor is jó szolgálatot tett, az úszó póráz. Ha nem tudnám a sok-sok kutyafej közül, melyik is az én szerelmem, a mögötte a víz felszínén tekergő rikító narancssárga póráz elárulja. Sokáig fürödtünk.
– Molly! Gyere! Kimegyünk! – szóltam rá és ő engedelmesen szót fogadott. Visszamentük a helyünkre, Molly megrázta bundáját, hempergőzött egy kiadósat a frissen nyírt fűben, majd szépen lefeküdt a törölközőjére. Most már levettem róla a pórázt. Én is letelepedtem, bontottam egy sört és ettem egy szendvicset. Illetve ettünk, ő királyi felsége többet kapott a kolbászos zsemléből, mint én. Elégedetten nyalogatta a száját, ásított egy nagyot, majd teljes nyugalomban elterült mellettem. Két perc múlva már horkolva aludt. Imádom ezt a dögöt.
Teljes nyugalomban, semmire sem gondolva bámultam a tükörsima vizet és a badacsonyi hegy csonka kúpját. Az autózás, úszás kaja engem is eltikkasztott, én is elbóbiskoltam. Arra ébredtem, hogy a lábamat égeti a nap, mivel futóművem kikerült az árnyékból. Felültem. Molly sehol. Elnéztem a víz felé, de fehér-arany buksit nem láttam a vízen.
– Akkor elment barátkozni – gondoltam, s a pórázt magamhoz véve elindultam felkutatni ezt a cédát. Nem kellett messzire menni. Talán ha húsz méternyire, egy vörös hajú lány körül legyeskedett őkelme. Simit koldult, és nincs az a jólelkű kutya gazdi, aki ellen tudna állni ennek az aranyszínű démonnak. Gyorsan közelítettem.
Mit ne mondjak, jó ízlése van a kutyámnak. A vörös lány, aki mellé szegődött, a bombázó kategóriába tartozott, sőt a nehézbombázó szintet közelítette. Ránézésre a húszas évei vége felé járhatott. A vállig érő, kicsit hullámos, természetes vörös haj, pöttyös, szeplős, cuki arca, a hozzá dukáló baba kék szemeivel azonnal elvette az eszemet. Félig ülve éppen olvasgatott, mikor Molly a hideg, neves orrocskájával meg bökdöste az oldalát, simit követelve. A lány felkacagott, eldobta az olvasnivalót, átkarolta busa fejű kutyámat és a fülét, fejét kezdte simogatni. Molly kéjesen tűrte, élvezte a szeretgetést, mire odaértem, feje már a lány ölében feküdt.
– Nem szégyelled magad? Rossz kutya! Hát szabad elkódorogni, te pernahajder? – teremtettem le a blökit, aki szégyenében a földre kushadt és rám nézett, szomorú barna szemeivel.
– Nem szabad, másokat zavarni! Gyerünk! – dörrentem rá.
– Ne bántsd! Nem csinált semmi rosszat és annyira cuki – szólt a lány.
– Az én kutyusom alszik – mutatott az árnyékban álldogáló hordozóra – egyáltalán nem zavart a tiéd. Nagyon aranyos volt, ahogyan hízelgett. Meg kell veszni érte.-
– Tudom! Soha nem bántanám, de elkóborolni akkor sem szép dolog – válaszoltam.
– Szabad? – kérdeztem, de engedélyre sem várva letelepedtem Molly és a lány mellé.
– Szia! Tamás vagyok, ő itt Molly az amúgy elég jól nevelt, de pofátlanul simi éhes Goldi.
A lány ismét felkacagott. Olyan édes volt göndör kacaja, hogy a hátamon végigfutott a hideg.
– Örvendek! Andrea vagyok! Ott a hordozóban pedig az én kis kedvencem Nessy a 13 éves
Yorki. Molly eddig rá sem hederített a kutyusra, (az emberek mindig is jobban érdekelték, mint a fajtársai) most szaglászva közelítette meg a dobozt.
– Molly! Okosan! – intettem meg a kutyámat.
A dobozból előbb morgás, majd zaklatott csaholás hallatszott, utána óvatosan, de hangos csaholással előbújt az arany bundás kis Yorki. Miután szembesült a betolakodó méreteivel, kissé oldalazva fejét lesunyva közelítette meg kutyámat. Behódolt a nagykutyának. Molly a földre hasalva, farok csóválva várta a találkozást. Kölcsönös szaglászás után, a két kutya boldogan kezdett játszani. Molly alig győzte kapkodni a fejét, a lábai közt rohangáló csöppnyi kutya miatt. Mikor megunta, lehasalt és megvárta, míg a kicsi is lefekszik elé. Felállt, orrával megbökdöste Nessyt és kezdték előröl az egészet.
Andrea ismét kacagott. Mikor nevetett, haját hátra dobta, felfedte karcsú nyakát, gömbölyű vállát. Nem csak a vállai voltak gömbölydedek. Tisztes méretű keblei majd kipattantak a csöppnyi bikini felsőből. Karcsú csípőjével, feszes szép combjával, karcsú lábaival maga volt a megtestesült vörös madonna. A bikini alsó sem volt nagydarab, éppen csak takarta a domborodó puncit. Nagyot nyeltem, miközben végig gusztáltam. Mosolyogva állta vizslató tekintetem, majd leplezetlen figyelemmel alaposan végig mért engem is, hosszasan elidőzve, tüzetesen felmérte a fürdőgatyán lévő dudort. Már a puszta tekintete annyira vérforraló hatással volt rám, hogy alig tudtam figyelni rá, mit mond.
– Honnan jöttetek? – kérdezte Andi.
– Kaposvár mellett egy csendes kis faluban lakunk, Magyaregresen. És ti?-
– Egerszalókról érkeztünk, már több mint egy hete. Sajnos holnap már indulunk is haza, vége a szabinak.-
– És hogy tetszett a balatoni kutyás nyaralás?-
– Nagyon pompás volt, a strand is, de a közeli kutyabarát szállás is nagyon remek volt.-
– Nessy hogy bírta a nagy vizet?-
– Óh! Remekül, úszni ugyan nem szeret, de vettem neki egy kicsi szörfdeszkát és azzal úszkáltunk órákig. Rettenetesen élvezte.-
Észrevettem egy kis kék labdát a pléden, felé nyújtózkodtam, de nem értem el. Andrea nem segített, ezért kénytelen voltam közelebb helyezkedni hozzá, ami nem zavarta, sőt egy kicsit, még közelebb helyezkedett, ő is. A megkaparintott labdát oda dobtam Mollynak. Felkapta, szaladt vele egy kört, majd leült. Nessy utána szaladt, leült vele szemben és esdeklően nézett fel a nagykutyára. Molly kegyesen ledobta a labdát, a kicsi felkapta és elrohant vele. Megállt, lefeküdt és úgy várta Molly érkezését. A goldi egy darabig kerülgette, majd lefeküdt vele szemben és addig böködte az orrával, amíg meg nem kaparintotta a játékot és elszaladt vele. Aztán kezdték előröl az egészet.
– Ezzel el lesznek egy darabig – fordultam vissza a lány felé.
– Azt hiszem igen – válaszolta, mélyen a szemembe fúrta tündöklően kék tekintetét, miközben érzékien beharapta az alsó ajkát.
– Kár, hogy nem hamarabb találkoztunk, nagyon jól kijön a két blöki egymással – folytatta.
– Igen, nagyon jó barátok lettek – válaszoltam és lágyan a combjára tettem a kezem. Nem tiltakozott, csak egy pillanatra megremegett az érintéstől és nagyot sóhajtott.
– Nem követjük a példájukat? – kérdeztem. Andi egy kissé elpirult, szeplői csak úgy világítottak az arcán.
A vér dübörgött az ereimben, agyam lázasan kattogott, kutató tekintetem megoldást keresett. Akartam, kívántam ezt a csodálatos lányt és éreztem, hogy benne is hasonló érzések kavarognak. Lágyan végigsimítottam a combját, melynek még nagyobb sóhaj lett az eredménye, megláttam tekintetében a vágy villanását. Olyan szikrák pattogtak köztünk, hogy az mellet az augusztus 20-i tűzijáték csak ványadt csillagszórócska. Forrón izzó tekintetünk találkozott, ő közelebb hajolt és egy érzéki csókot adott. Elolvadtam ajkának érintésétől. Hevesen visszacsókoltam, kutató nyelveink heves csatározásba kezdtek. Andi halkan felnyögött.
Az tiszta sor, hogy a kutyáknak sokkal jobb hallása van, mint az embernek, de hogy 20 méter távolságból, a zsivajgó strandon hogyan hallotta meg Nessy a lány halk nyögését, azt elképzelni sem tudom. Mint akit puskából lőttek ki, csaholva rohant vissza Andihoz, hogy megvédje ettől a furcsa szagú idegentől, aki éppen megenni készült szeretett gazdiját. Molly kényelmes tempóban követte a kiskutyát. Őt nem zavarta kis csókcsatánk. Mindketten jót nevettünk és némi jutifalattal sikerült lenyugtatni a féltékeny jószágot, természetesen a goldinak is jutott egy-két leeső falat. Andi a kiskutyus figyelmét felkeltve, simogatott és csókolt, hogy Nessy megértse, a csúnya bácsi nem akar rosszat gazdájától, sőt éppen ellenkezően, gazdija szeretné prédájává tenni a kiszemelt kant. Mert ugye általában a természetben a nőstények döntik el, mikor és melyik hímmel akarnak üzekedni.
– Ki kell fárasztani a blökiket, menjünk úszni – javasoltam.
Előtte még Andi és Nessy cuccát átpakoltuk a mi táborhelyünkre, Mollyra felraktam az úszó pórázt, majd elindultunk a vízbe. Molly loholt elől, már régen a vízben volt, mire mi a lépcsőig értünk. Andi a kutyust hozta, én a kis szörfdeszkát. Vízbe tettem a deszkát és Andi elé toltam. Nagyon aranyos volt, amint a víz fölé került a pici kutya, lábai ösztönösen pedálozásba kezdtek, de víz helyett a deszkán kötött ki. Elégedetten szemlélte maga körül a nagy vizet. Molly közben nyugodtan úszkált körülöttünk, soha nem távolodott messze. Néha oda úszott hozzánk, ilyenkor Nessy irigyen figyelte a nagykutyát, majd egyszer csak Molly után vetette magát és úszni kezdett.
– Ez hihetetlen! Eddig még attól is hisztizett, ha csak vizes lett, most meg úszkál a balcsiban. Elképesztő! – mondta a lány. Nessy hamarosan rájött, hogy nem bírja a tempót Mollyval, ezért visszafordult, visszaúszott hozzánk, majd ügyesen visszakapaszkodott a deszkára. Andi tapsolt örömében, és jókat kacagott féltett kiskutyája attrakcióján. Ahányszor Molly odajött hozzánk, Nessy annyiszor ugrott a vízbe és úszott egy kicsit Mollyval.
– Te egy igazi kutyaidomár vagy! – ugrott a nyakamba a lány.
Nem akartam elrontani az örömét, pedig semmi közöm sem volt a kiskutya akciójához, minden magától történt, hiszen minden kutya tud úszni, csak legfeljebb nem szeret. Ha már a nyakamba ugrott, megcsókoltam. Kutató nyelvem a szája mélyén kutakodott. Ő a derekam köré kulcsolta lábait, átkarolta a nyakam és nyelvecskéjével visszatámadott. Mámorítóan édes volt a csókja, karom a dereka köré fontam, szorítottam és csókoltam. Feszes mellei a mellkasomnak nyomódtak. Nagyon jó volt. Beszívtam a vörös hajzuhatag bódítóan finom illatát és tudtam, hogy elvesztem. Ha nem lesz enyém ez a tündéri vörös démon, akkor itt pusztulok.
– Kívánlak! Megőrülök érted – suttogtam a fülébe.
– Én is! Az első pillanattól kezdve! – súgta vissza a fülembe, miközben keze a fürdő gatyómat tapogatta. Hát volt mit, farkam már úgy meredezett, mint a pécsi TV torony. A felmérés után elégedett mosollyal nézett a szemembe.
– És most? Hogyan tovább? Mit csináljunk? – kérdezte.
Én teljesen tisztában voltam vele, hogy mit fogok vele tenni, egyedül csak a helyszín kiválasztás okozott problémát. A vízben nem szerettem volna, mert egy gyors dugás simán kivitelezhető a víz alatt, de én többet akartam adni és kapni is.
– Először is megvárjuk, míg lelohad egy kissé a merevedésem, mert meredező dákóval mégsem randalírozhatok a strandon, addig talán a kutyák is elfáradnak, aztán kirándulunk egyet – mondtam.
– Kirándulunk? Hová? – kérdezte angyali ártatlan tekintettel.
– Nézd, csak! – mutattam a part felé – Az a bokros terület, az már a Jacht klub. Látod a bozótban a régi csónakokat, hajótesteket?
– Igen! – válaszolta.
– Láttam a kerítésen egy lyukat, ott át tudunk menni és keresünk valami nyugodt zugot. Oké?-
– Hát, ha más nincs? – válaszolta nem túl nagy meggyőződéssel.
– És a kutyákkal mi lesz? – kérdezte.
– Azt, bízd rám! – feleltem nagy határozottsággal és elkezdtem az egyes számú probléma a dudor felszámolását.
– Légyszi, szállj le rólam, mert így megőrjítesz, és soha nem fogok lenyugodni – kértem.
Hangosat kacagott, elengedett és a kutyusok felé fordult, én pedig lázas agymunkába fogtam. A másodfokú egyenlet megoldó képlete, Kirchhoff és Ohm törvényei, integrálás, deriválás szabályai, az OSI szabvány layerei, az elemi rendezési algoritmusok típusai, adatbázisok normál formái, mind, mind megpróbáltam agyamba idézni, hogy legalább egy kis időre kiüssem belőle eme vörös boszorkány iránt érzett gerjedelmem. Ha nehezen is, de sikerült.
Közben a kutyák is fáradtak, Molly egyszer csak önként megindult a part felé. A kicsi annyira fáradt volt, hogy már a deszkán majdnem elaludt. Második probléma is megoldva. Kimentünk a partra, a kutyákat megtörölgettük, megitattuk, majd megetettük. A fáradt, kutyusok teljesen kidőltek. Molly oldalára dőlve feküdt, Nessy pedig a lábai közé, ugyanebben a pózban. Mielőtt még elaludtak volna, az úszó pórázból egy kört formáztam köréjük.
– Molly figyelj! – szólítottam meg a blökit. Éppen csak a fejét emelte meg, de figyelt rám.
Tekintetében a “na, mit akarsz, haggyá már aludni” üzenet látszott. Megmutattam neki a narancsszínű kört majd egy határozott „Itt maradsz!” parancsot adtam neki. Álmosat pislantott, mint aki nyugtázta az utasítást majd visszafeküdt.
– Ennyi elég? Nem fog elmenni? – kérdezte csodálkozva Andi.
– Igen, amíg vissza nem jövök addig nem fog mozdulni a körből.-
– És Nessy? Ő nem ismeri ezt a szabályt.
– Nessyt pedig Molly nem fogja elengedni, ebben biztos vagyok – válaszoltam és átkaroltam a lányt.
– Most pedig induljunk! – mondtam és kézen fogva elindultunk a kerítés felé.
Nem jelentett problémát átjutni a kerítésen, látszott, hogy mások is jártak már erre felé. Óvatosan settenkedtünk a Jachtklub területén. Kerülgettük a kivénhedt, korhadt csónakokat és valami normális zugot kerestünk ebben a hajótemetőben. Jó néhány csaláncsípéssel gazdagabbak lettünk mire rá akadtunk egy nagyobbacska, félig kibelezett kis hajóra. Egy lépcső is volt a fedélzethez támasztva. Felmásztam és körülnéztem. A hajógépet, kormányt, műszereket kioperálták már, de a kajüt az egész pofás állapotban volt. Jobban körül nézve, az is világos lett, hogy nem csak mi néztük ki magunknak egy alkalmi légyottra a hajót, más is használta hasonló indíttatásból, mint mi. Legalábbis erről árulkodott a padlón talált óvszer csomagolás, melyet gyorsan berugdostam az ágy alá. Alaposabban megnéztem a fekvő alkalmatosságot, de gyanús nyomokat szerencsére nem találtam és még viszonylag tisztának is volt mondható. Felmentem és intettem Andinak, hogy jöhet. Az általunk hozott fürdőlepedővel azért letakargattuk a fekhelyet, majd viharos gyorsasággal ledobtuk azt a kevés textilt, ami rajtunk volt.
Ott állunk szemtől-szemben csupasz valóságunkban és bámultuk egymást. Andi egy gyors pillantást vetett műszeremre és egy elégett mosoly jelent meg az arcán. Én pedig nem tudtam, hogy igéző szemeit, bámulatosan gömbölyödő melleit, vagy vörös bundás punciját bámuljam. Szerintem még a nyálam is kicsordult, minden esetre nagyot nyeltem, átöleltem, magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam, miközben kezem végig siklott hátán, simogattam a nyakát, popsiját és minden elérhető porcikáját. Minden érintésem, simogatásom halk dorombolást váltott ki belőle. Cicije keményen feszült, ziháló mellkasomra ő a nyakamat, fülemet cirógatta. Az ágy felé vonszoltam, hanyatt vágtam magam és magamra húztam a vörös démont.
Most, tudományos ismeretterjesztés híján farkam, már teljes pompájában meredezett. Andi felegyenesedett, rá ült a pocakomra, majd éppen csak annyira csúszott hátra, hogy popsijával megérezze az izzó rudat. Kezemet megfogta, majd kebleire vonta. Formás körte formájú mellei peckesen hívogattak. A kicsiny, talán egy ötven forintos nagyságú bimbóudvar közepén, már hetykén meredeztek a bimbók. Lágyan simogattam körbe a kívánatos halmokat, majd a hüvelykujjaimmal az udvart simogattam körbe-körbe. Felemelkedtem amennyire tudtam és bimbóit ajkammal kényeztettem, nyalogattam, szopogattam. Andi már folyamatosan dorombolt, csípőjével hintázott rajtam, popsijával fel-le mozogva simogatta a farkam. Mikor mellei dédelgetését elégségesnek gondolta vissza lökött az ágyra, fölém hajolt, és hosszan megcsókolt. Vörös hajzuhataga az arcomra borult, vörös ködbe burkolva agyam.
Hirtelen megfordult és visszatolatott a fejem fölé. Csodás puncija az arcom fölé érkezett. Ő előre borult és a farkam kényeztetésébe kezdett. Először kézzel dolgozta meg alaposan, a rudat és a golyóbisokat, majd nyelvével kényeztetett. Rövid fazonra nyírt, vörös bunda borította a punciját. Bámulatosan nézett ki. A csupaszra borotvált nuni is nagyon szép és kívánatos, de ez a vörös, ez az eszemet vette. Óvatosan simítottam végig a pihe-puha vénuszdombot, majd a nagyajkak peremét. Az izgalomtól, kezdett már kinyílni a rózsája, a kisajkak nedvesen csillogtak a résben. Csiklóját még fedte a bőrredő. A takaráson keresztül simítottam rá. Nagyon érzékeny lehetett, mert már ettől összerándult.
Andi közben folytatta falloszom felkészítését, mikor a külső fényezéssel már elégedett volt, egy finom lassú mozdulattal teljesen hátra húzta a fitymámat, lassan körbe nyalintotta a vörösödő makkot, majd óvatosan bekapta és szopogatta. Elégedett morgásom volt a jutalma. Ezután, pedig szép lassan teljes egészében elnyelte falloszom. Éreztem, ahogy a makkom eléri a gégefőt, de Andi probléma nélkül magába fogadta teljes méretem, majd lelkes bólogatásba kezdett, nyelvecskéje őrült táncot járt a farkam körül. Már hangosan hörögtem.
Én sem voltam rest, nekiestem a puncusának. Nyelvem felpörgött és bejárta tűzforró punci minden zegét-zugát. Le-fel ki-be, faltam, nyaltam a jó illatú és mézédes punciját. Csiklójához még nem mertem hozzáérni, nem szerettem volna azonnal a csúcsra lökni. Előbb kényeztetni, szeretgetni akartam minden porcikáját. Szopás közben rámarkolt a fenekemre és húzta magába mindjobban a faszom, majdhogynem szájba baszta magát. Én is egyre keményebben markoltam a popsiját, kezem végig simított a vágaton, majd középső ujjammal megbirizgáltam az ánuszát.
Úgy jártam, mint a tűzszerész, aki rossz vezetéket vág át. Andrea abban a minutumban felrobbant. Combjait szorosra zárta, kalodába fogva fejem, lágyéka megremegett, mely aztán végigfutott a testén, ami végül teljes görcsbe rándulva megmerevedett, elhagyta a farkam, felsikoltott, puncijából pedig patakokban ömlött a nedve.
Miután lehiggadt egy kicsit, legördült rólam, megfordult és hosszú nyelves csókkal hálálta meg ténykedésem. A farkam, már fájt, annyira feszült a vágytól. Hanyatt fektettem, nyakamba vettem lábait és egy határozott nyomással behatoltam tűzforró szűk barlangjába. Mindketten egyszerre sóhajtottunk fel, majd lassú kényelmes tempóban pumpálni kezdtem. Folyamatosan tartottuk a szemkontaktust, miközben farkam ki-be csúszkált a szoros punciban. Időnként megálltam, lehajoltam és csókoltam. Később megfordítottam és hátulról, hatoltam belé. Kemény lökésekkel döngettem, miközben ráhajolva a cicijét izgattam. Egyre hevesebben lihegtünk. Oldalra fordultunk és hátulról nyomtam tovább, kényelmes tempóban. Már szakadt rólunk a veríték. Visszafeküdtem az ágyra, ő fölém guggolt és egy határozott mozdulattal felnyársalta magát a farkamra, majd ütemesen lovagolni kezdett. Néztem, gyönyörű arcát, lobogó vörös fürtjeit, csodálkozó baba kék szemeit, miközben kezeim a pattogó cicikkel játszottak. Néha, meg-megállt, ilyenkor én nyomtam felfelé egy-egy gyors sorozatot. Ilyenkor szinte bele remegett a teljes lány. Aztán megfogta kezem és a csiklójára tette.
– Ne érj hozzá! Csak kívülről simogasd, mert borzasztó érzékeny! – kérte.
Szót fogadtam, kívülről három ujjammal dörzsölgettem a klitoriszt fedő redőcskét. Lehunyta a szemeit, hátradőlt és a lábamra támaszkodott. Csípőjét tekergette, majd ismét úrrá lett felette az orgazmusa. Még le sem csillapodott, engedve sürgető vágyamnak újra lökni kezdtem, melynek ritmusát hamarosan ő vette át. Gyors tempóban lovagolt. Feledve előbbi tettem, kezem ismét a popsijára tévedt és az ánuszát simogattam. Ismét sikerült a csúcsra kergetni. Eszemet vesztve kúrtam, miközben hol az első hol a hátsó gombját nyomogatva rugdostam egyik orgazmusból a másikba a lányt. Már a fejét rángatta, haját dobálta és félig önkívületi állapotban sivalkodott. Már én is nagyon közel voltam a végéhez. Perverz állat módjára egyszerre nyomtam meg mindkét robbantó gombot. Felordított, puncija rá feszült dagadó farkamra, majd rángatózni kezdett. Együtt robbanunk fel. Spriccelve élvezett el, én pedig egy hosszú sorozattal (aki volt katona az tudja, hogy az legalább 8 – 10 lövés) telepumpáltam punciját a magommal. Rám borult, zokogva ölelt és csókolt. Sokáig mozdulni sem mertünk, nehogy az átélt döbbenetes orgazmus emléke elillanjon. Lassan lecsillapodtunk, megtisztogattuk egymást, majd vissza indultunk a strandra, vissza a kutyákhoz.
Mikor átbújtunk a kerítésen, a két kutya már éberen figyelt. Irányunkba tekintve, ültek a körön belül. Molly mellső lábai között ült Nessy. Annyira aranyosak volt, hogy az ember szíve belesajdult. Amint közelebb értünk, a két kutya már farok csóválással jelezte örömét, hogy viszontlátja gazdiját.
– Jöhetsz! – kiáltottam feléjük.
Mint a megfeszített íjból kicsapódó nyílvessző, úgy indultak meg felénk. Molly majd feldöntött, Nessy pedig ugrálva jelezte Andinak, hogy az ölelésére vágyik. Mindketten nagyon, nagyon megdicsértük, megszeretgettük a kutyákat, még jutalomfalatot is kaptak.
Mivel már estefelé járt az idő, fájó szívvel cihelődni kezdtünk. Mennünk kellett, menni, mindenkinek a maga útján.
Kéz a kézben indultunk a kijárat felé. A két kutya körülöttünk szaladgált. Nem szóltunk, csak szorítottuk egymás kezét. Néha egymásra pillantva kutattuk, mi járhat a másik fejében. Az együtt megélt gyönyör öröme és az elválás fájdalma gombócot lökött torkunkba. Andi szeme sarkában, egy könnycsepp csillogott. Gyönyörű volt, álmaim királynője, legszívesebben soha többé nem engedtem volna el. De tudtuk, hogy ez egyszeri és megismételhetetlen pillanat volt, csupán egy gyönyörű epizód, mindkettőnk (mind négyünk) életében. Búcsúzóul még egyszer egymásba fonódtunk, váltottunk egy forró csókot, majd elengedtük egymást.
– Szia, Andi! Remélem, még valamikor összehoz bennünket a sors!-
– Szia, Te kutyaidomárok gyöngye! Örülök, hogy találkoztunk és örülök, hogy szerettél és szerethettelek. Viszlát! – mondta, miközben kiléptünk a kapun.
A visszapillantó tükörbe pillantva, láttam, ahogy Andi, Nessyt a karjában tartva, integetve búcsúzik tőlünk. Tudtam, hogy soha többé nem fogunk találkozni, de boldog voltam, hogy emlékezetessé tettük számukra a balatoni nyaralást. Molly és én.
Kaliban, 2023.06.16.