Számítani kell rá, hogy egy bizonyos ponton minden házasságban eljön az idő, hogy a feleség másvalakit kíván a férje helyett. Így történt Róka asszonysággal is.
Nem mondhatni, hogy Róka asszony elégedetlen lett volna a házasságával, mert a férjével remekül összeillettek. Róka úr igen jóképű és finom modorú ember volt, a feleségét minduntalan rabul ejtette okos és szórakoztató személyisége és kedvessége. Róka uraság eme ragyogó tulajdonságai tökéletesen kiegészítették a felesége nyughatatlan és kíváncsi természetét, amellyel egy kevésbé tökéletes partner minden bizonnyal elégedetlen lett volna. Sőt mi több, Róka uraság gáláns és figyelmes férfiú is volt, és romantikus viselkedése csak egyre fokozódott, amikor épp a neje közömbösségével találta szemben magát, Róka úr ugyanis kifejezetten titokzatosnak találta, amikor felesége elutasítóan viselkedett. Röviden, kettejük személyiségének kombinációjából elragadó adok-kapok alakult ki, amelyet mindketten élveztek.
Egyetlen picinyke hiba csúszott csak Rókáék házasságába, kár, hogy oly elkerülhetetlen az ilyesmi. Róka asszonyság közömbös külseje alatt olyan kíváncsiság lapult, amely kis híján őrületbe kergette. A kíváncsisága pedig egyre gyakrabban felébredt, és egyre nehezebb volt a hűvösség látszatát keltenie. S bár igencsak szerette a férjét, olykor szörnyen unalmasnak érezte az életét, s ilyenkor erős vágy fogta el valami új, valami tiltott dolog iránt.
Róka úrnak mindez nem tűnt fel. Egyszerűen imádta a felesége ismeretlen dolgok iránti szenvedélyes érdeklődését, és teljesen magával ragadta a nő titokzatos viselkedése.
Róka asszonyság vágyódásai pedig tulajdonképp egyetlen valaki, egy bizonyos Farkas úr személyében öltöttek testet.
Farkas úr Róka uraság legjobb barátja és egyben legnagyobb riválisa volt, immár gyerekkoruk óta. Ha bármi megragadta az egyikük figyelmét, az biztosan azonnal kellett a másiknak is. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor Róka úr először szemet vetett Róka asszonyságra. A kapcsolatuk elején Farkas úr botrányosan flörtölt a nővel, minden alkalmat kihasznált, hogy pimasz ajánlatokkal kísértésbe ejtse és ingerelje Róka asszonyt. Gyakran nyalta meg nedves nyelvével egy látszólag udvarias kézcsók során a kezét, vagy lehelt párásán a fülébe kéjvágyón egy-egy máskülönben udvarias megjegyzés mögött. S bár Róka asszony nem sokat törődött e tiltott kis bizalmaskodásokkal, akaratlanul mégis mindig beleremegett ezekbe. Amikor Rókáék összeházasodtak, a versengés persze véget ért. Farkas úr beletörődött a vereségbe, és hamarosan meg is nősült, így az esetet mindenki elfelejtette.
Mindenki, bizony, kivéve Róka asszonyt.
Farkas úr felesége épp olyan egyszerű és kedves teremtés volt, mint amilyen szenvedélyes és bonyolult lélek Róka asszonyság. Igazság szerint éppen remekül kiegészítette Farkas úr tüzes, lobbanékony természetét.
Róka asszonynak persze esze ágában sem lett volna hozzámenni Farkas úrhoz, még ha a gondolatai alkalmanként a szenvedélyes természetű férfi felé kalandoztak is. Pedig néha még arról is képzelgett, vajon hogyan teljesítheti amaz éppen a férfiúi kötelességeit a hálószobában. Ez nem azt jelentette, hogy a saját házasságából bármi is hiányzott volna. Semmi baj nem volt azzal, ahogy a férje bánt vele, és igazán nem szenvedett semmiben hiányt. Ellenkezőleg, Róka úr éppoly rátermett és tapaszalt volt a hálószobában is, ahogy minden másban. Pontosan tudta, hogyan keresse meg Rókáné minden porcikájában a legérzékenyebb idegvégződéseket, és ami a legfontosabb, azt is, hogy mit kezdjen velük, amikor megtalálta őket. Sosem kereste a maga kielégülését mindaddig, míg biztos nem lett a nőében. Hogy a lényegre térjek, Róka úrban minden megvolt, amit Rókáné egy szeretőtől elvárhatott.
Kivéve természetesen, hogy nem Farkas úr volt az.
És mindezek mellett úgy esett, hogy Farkas asszonyság Róka úr feleségének legkedvesebb barátnője volt. Őszintén élvezték egymás társaságát, mindazzal együtt, hogy Róka asszony folyvást csillapíthatatlan éhséget érzett a Farkas família magánéletét érintő minden apró információ iránt. Róka asszony úgy igyekezett leplezni ezt, hogy gátlástalanul hencegett a férjével. Hosszasan kérkedett barátnőjének Róka úr csodálatra méltó bájaival, amelyek ténylegesen megvoltak a férfiban, azonban a varázsuk egy része elveszett a feleség számára, egyszerűen azért, mert túl könnyen elérhetőek voltak. (Nem úgy Farkas úr tiltott bájai!) De úgy tűnt, Farkas asszonyság észre sem veszi barátnője zaklatottságát, mert túlzottan lefoglalják a saját gondolatai.
Telt-múlt az idő, és azt gondolhatod, hogy Róka asszony kíváncsiságát valamiképp enyhítette a csalódottság, de nem! Vágya egyre nőtt. Szegény feje alig tudott bármi másra gondolni, mint Farkas úrra, meg arra, hogy milyen lehet vajon Farkas úr feleségének lenni. Ezekkel a gondolatokkal elfoglalva Róka asszony alig tudta élvezni a férjével töltött meghitt pillanatokat, hiszen gondolatai folyton Farkasék budoárjába kalandoztak. Valójában ez volt az izgatottsága hajtóereje, miközben szegény Róka úr nagy erőfeszítések árán a kedvére tett. Egyszerűen volt valami sokkal izgatóbb Farkas úr tiltott hajlandóságában, mint az ismerős gyönyörökben, amelyekben a férje részesítette őt. Róka asszony számára a szomszéd kertje mindig zöldebb volt.
Egy nap, miközben épp a férje sokoldalúságáról locsogott Farkas asszonynak, utóbbi hirtelen szomorúan felsóhajtott.
- Milyen kár, hogy nem próbálhatom ki első kézből Róka úr képességeit! – jegyezte meg szórakozottan.
Csak miután már kiszaladt a száján, fogta fel szavai jelentését. Pillantása találkozott barátnője döbbent tekintetével. Mélyvörösre pirult arccal azonnal mentegetőzni kezdett:
- Jaj, kedvesem! Nem úgy értettem… tényleg… azt akartam mondani, hogy… – dadogta, kétségbeesetten keresve a módját, hogy visszavonja a botrányos kijelentést.
Róka asszony először túlságosan meghökkent ahhoz, hogy válaszolni tudjon, hisz akkora volt a megrökönyödése, hogy épp a szelíd és finom lelkű Farkas asszonytól hallja ezeket a szavakat. Azonban hamar visszanyerte lélekjelenlétét, és ravaszul megragadta a lehetőséget, amelyre titokban már annyira vágyott.
- Ne szabadkozz, kedvesem! Nekem is vannak időnként ilyen gondolataim – ismerte be. Azt azért persze nem merte hozzátenni, hogy hányszor és milyen mértékben, vagy, hogy tulajdonképp Farkasék esküvőjének estéje óta alig gondol másra.
- Neked… ? – Farkas asszony még mindig túlzottan zavarban volt ahhoz, hogy ennél többet mondani tudjon.
- Végül is ez normális – folytatta Róka asszony, eltökélve, hogy kihasználja barátnője váratlan botlását, és így elősegíti a saját vágya, vagy, ahogy a dolog állt, mindkettőjük vágyának beteljesülését.
- A férjeink, bár mindketten bizonyosan nagyon tehetségesek, majdnem minden szempontból ellentétei egymásnak. Hogy is ne gondolnánk rá, hogy milyen érzés lenne egy olyan férfival lenni, aki annyira más, mint a miénk?
Farkas úr neje elgondolkodott ezen, és úgy tűnt, megnyugodott kissé.
- Talán – értett egyet. – De mi soha… Úgy értem… – Újból elhallgatott.
- Van egy módja – javasolta Rókáné ravaszul, a saját bátorságától dörömbölő szívvel.
A másik szótlan maradt, de a szemében az érdeklődés szikrája villant fel, és Róka asszony szemébe nézett.
Az pedig úgy tett, mintha megfontolná a helyzetet. Valójában ezt a forgatókönyvet már százszor lejátszotta azelőtt a fejében.
- Egy sötét hálószobában – merengett -, a férjeink nem tudnának olyan könnyen különbséget tenni köztünk.
Egy pillanatig a két nő némán bámult egymásra. Róka asszony szavainak burkolt célzása hallatán a szívük hevesen vert. Egyikük, sem mert megszólalni. Aztán egyszerre kezdtek beszélni:
- De hogyan? – kérdezte Farkas asszony.
- Tényleg megtennéd? – csodálkozott ugyanakkor Róka asszony.
A nők nem tudták visszafojtani az ideges nevetést. Ez kissé enyhítette a feszültséget, és Róka asszony legnagyobb elképedésére szende barátnője mondta ki először, leheletszerű suttogással:
- Igen!
Róka asszony csak ámult és bámult, hogy félénk külsejű barátnője minő meglepetésekkel tud szolgálni.
Amikor egyértelművé vált, hogy mindketten akarják ezt a kalandot, a részleteket már könnyedén megszervezték. Mindkét nő buzgón tette a dolgát, hogy előkészítse a nagy eseményt. Rókáék számos estélyt adtak, így az látszott a leglogikusabbnak, hogy az egyik ilyen alkalommal egyszerűen helyet cserélnek, amikor sok más vendéghez hasonlóan Farkasék is ott töltik majd az éjszakát. Az ilyen rendezvények zűrzavarában senkinek sem tűnik fel majd a csere.
Ahogy közeledett az esemény időpontja, a feleségek újra meg újra átbeszélték a tervet, nem csak azért, hogy minden simán menjen, hanem hogy újraéljék annak izgalmait, és tovább növeljék magukban a várakozást. Pusztán attól, hogy elképzelték, mindkettőjük arca felragyogott és kipirult a reménykedéstől, s ennek köszönhetően még a saját férjük iránti figyelmük is megújult.
Végre eljött a várva várt este. A hosszú mulatságot kibírni kínzó agónia volt, idegeik már pattanásig feszültek.
Az estély befejeztével Róka asszony a várakozástól borzongva feküdt férje mellett az ágyban, és várta, hogy az végre álomba merüljön. A férfi karjai óvón fonódtak az asszony köré. A nő azon gondolkodott, vajon Farkas úr felesége hogy halad? Abban egyeztek
meg, hogy mindketten gyengéden elutasítják a férjük minden közeledését, később pedig a csalfa feleségek majd meggondolják magukat. Biztosak lehettek benne, hogy mindkét férj szívesen fogadja majd későn érkező „feleségét”. Végtére is mindketten férfiak, akármennyire különböznek is egymástól! Kicsi volt a valószínűsége, hogy bármelyik asszony is elutasításban részesülne ezen az éjszakán.
Róka asszony feszült figyelemmel hallgatta, ahogy a férje lélegzése lelassul, és az őt ölelő karjai elernyednek. Végre elaludt! A nő óvatosan kisiklott az ágyból, és lábujjhegyen kilopakodott a szobából.
A folyosó egy beugrójában Farkas asszony már várt rá. Az összeesküvők gyorsan megölelték egymást, aztán elsiettek új hálószobájuk irányába.
Róka asszony nem gondolt arra, vajon mit fog csinálni a barátnője az ő férjével, mert túlságosan elborította az izgalom, hogy ővele mi történik majd. Ráadásul bármit is csinálnak azok ketten, a férje azt fogja hinni, hogy azt nem mással, mint a feleségével teszi.
A mellkasában vadul kalapáló szívvel, lábujjhegyen osont be a teljesen sötét szobába. Kibújt a hálóruhájából, és bebújt Farkas úr mellé az ágyba. A férfi felnyögött álmában, amikor ő csupasz testével hozzádörgölőzött. A keze ösztönösen átkarolta és magához húzta.
Rókáné felemelte az arcát, és szája találkozott Farkas úr meleg, nedves ajkaival. A férfi borostája durvább volt, mint a férjéé. Farkas úr még álmában, azonnal viszonozta a csókot, s az ölelése szorosabbá vált, miközben épp csak súrolta a nő száját az övével. Aztán egyszerre csak felébredt.
De nem kérdezett semmit. Nem is incselkedett vele, ahogy a férje tette volna. Ehelyett erőszakosan, egyetlen mozdulattal a hátára fordította a nőt, és egész testével ránehezedett. Bár Rókánét meglepte a brutalitás, azonban gondolkodni sem volt ideje, mert a férfi keményen leszorította, és a szájára tapasztotta ajkait. De a nőnek nem is volt további gondolata, vagy ha volt is, majdnem azonnal feledésbe merült a férfi ölelésének viharában.
A nő először védekező mozdulattal felemelte a kezét, de ez olyannyira gyenge védekezés volt, hogy inkább cirógatásnak tűnt.
Széttárt ujjakkal a férfi mellkasára tette a tenyerét, és a méretes izmokon göndörödő szőrszálakat babrálta. Egészen más tapintású volt, mint a férje lágy, karcsú teste. Vágyott rá, hogy ezt az érdességet a bőrén érezze, ezért a férfi nyaka köré fonta a karjait, és hátát ívbe feszítve hozzápréselte meztelen kebleit. A férfi teste olyan meleg, olyan kemény és erős volt… A nő megborzongott.
- Sajnálom, szerelmem – mormolta a férfi -, tudom, hogy megrémítelek, amikor túl durva vagyok. – Enyhíteni kezdett az ölelésen.
- Nem! – tiltakozott a nő. Aztán gyorsan összeszedte magát, és igyekezett a hangját elváltoztatni. Azt suttogta: – így szeretném, kedvesem.
Egy pillanatig csend volt, és Róka asszony elgondolkodott, hogy vajon elárulta-e magát.
- Biztos vagy benne? – kérdezte végül a férfi.
- Igen – suttogta ő. – Ma éjjel ne fogd vissza magad!
A férfi, hangosan felmordult, és a nő szájára hajolt, de megállt fölötte egy pillanatra, éppen csak megérintve az ajkait. Az asszony érezte az arcán a forró lélegzetét, ahogy ismét azt mormolta:
- Biztosan?
- Igen! Igen! – suttogta az asszony. – Kér… – De nem tudta befejezni az esdeklést, mert a férfi szája ismét az ajkaira tapadt.
Farkas úr Róka asszony szájába dugta a nyelvét, ízlelgette az ajkait és a nyelvét, aztán az orcáját csókolta, majd az állát és a nyakát. Mindenütt, ahol megcsókolta, a forró lehelet és az érdes arc megperzselte a nő bőrét. A húsa lángolt és bizsergett a szájától, a nyelvétől. A férfi nyalogatta és harapdálta a mellét, annyira, hogy a nő felkiáltott. Aztán áttért a hasára és még lejjebb, beborítva csókjaival minden porcikáját. A nő combjait szélesre tárva mélyen belémártotta a nyelvét. Olyan volt, akár egy kiéhezett állat. A szája mintha egyszerre lett volna mindenhol. De még mindig nem volt elégedett, nem! A nyelve tovább kutatta a nő minden részét, hogy mire végzett, minden rejtett kis részt megízlelt a nő széttárt combjai között. Róka asszony orcái vörösen égtek a szégyentől, pedig a szobában vaksötét volt. De nem tudott eltekergőzni a férfi elől, ahhoz túl szorosan tartotta őt fogva! A szája és a nyelve mohón birtokolta az asszonyt, s cseppet sem törődött a nő félénk vergődésével.
Végül Farkas úr nyelve egyszer csak visszavonult. De jaj! Az asszony legyőzte a szégyenét, és most már megőrült a folytatásért!
Mindazonáltal a férfinak más tervei voltak. Közelebb húzódott az asszonyhoz, felemelte a lábait, hogy a térdei a két vállán nyugodjanak, esetlenül széttárva felfelé. Szilárdan tartva a nőt, hogy ne tudjon elhúzódni, beléhatolt. Amikor a nő érezte, milyen nagy, hangosan felkiáltott. Minden önuralma eloszlani látszott, és újra meg újra felkiáltott, amikor a férfi mozogni kezdett a testében. És ahogy a nő izgalma nőttön-nőtt, a férfi úgy fokozta a sebességet.
Bár Róka asszony szerette, ha így kitárulkozhat és birtokba veszik őt, az mégsem esett jól neki, hogy ebben a pozícióban moccanni sem tud.
Mintha olvasott volna a gondolataiban, Farkas úr hirtelen a hasára perdítette őt, és térdre emelte. Róka asszony, késlekedés nélkül megadta magát és felhörrent, amikor a férfi újra magáévá tette őt hátulról. Előrenyúlt, és durva ujjaival erőteljesen csipkedte a mellbimbóit, miközben állhatatosan dolgozott rajta. A nőnek a lélegzete is elakadt a durvaságtól és a sanyargató gyönyörtől.
A férfi fokozatosan egyre gorombább és követelőzőbb lett. Álfelesége önkéntelenül kissé előbbre araszolt, hogy meneküljön a kemény lökések elől, ő azonban megmarkolta a haját és megrántotta, visszakényszerítve a testét, hogy maradjon veszteg, ha nem akar további kínokat elszenvedni. A nő újból felkiáltott, de úgy tűnt, a férfi nem hallja. Sőt, minden kiáltására egyre könyörtelenebb lett. Az asszony kétségbeesetten vergődött, próbálta csökkenteni a megtorló döfések csapásait, de a kísérletei csak felizgatták a férfit. Könnyek csorogtak Rókáné arcán, miközben mozdulatlanságra kényszerítve állta a kérlelhetetlen támadást. Gyűlölte Farkas urat, de fájdalom és harag helyett elfojthatatlan sóvárgás öntötte el. Csodálkozott, hogy vajon Farkas asszony hogyan képes kiállni ezt a durva párzást, de közben a saját lábai közé nyúlt, hogy fokozza gyönyörét.
A nő figyelni kezdett saját érzékeire, és különösen egy hangra, amely a fülében visszhangzott. Idegen hang volt, halk, hitvány és nyers, pusztán suttogás és morgás, de a vágyakozás, a rémület és a szégyen szólt belőle. A nyugtalanító hang már egy ideje ott visszhangzott benne. De mi volt az?
Hirtelen undorral telt el. Ő maga volt az! A saját hangját hallotta, amint újra és újra félig suttogja, félig morogja saját titkos kívánságát:
- Keményebben – hallotta a nyöszörgését. – Keményebben, keményebben, keményebben akarom!
Mióta ismételgette ezt a szégyenletes utasítást, vergődés és könnyek között? Mennyit tud még elviselni? De még most, amikor már teljesen tudatában volt annak, mit beszél, sem tudta abbahagyni, csak tovább nyögte a szavakat:
- Keményebben… keményebben akarom!
Megszállottnak érezte magát. A vágya irányította és legyőzte őt.
A tettei felett érzett kezdeti rémület ugyan egy pillanatra megállította, de csak azért, hogy aztán a vágy kétszeres erővel térjen vissza. Nem tudta, mit tegyen. Megrémült, hogy véget ér, mielőtt eleget kapott volna belőle.
- Kérlek, jaj, kérlek – könyörgött és zokogott -, ne hagyd abba!
Nem szabad abbahagynod! – Zokogás közben tovább kényeztette magát, még akkor is, mikor sajgó teste össze-összerándult és visszahőkölt a férfi heves döfölésétől. És rádöbbent, hogy a lelke mélyén előre tudta, hogy ilyen lesz majd Farkas úrral. Nehezen tudott volna számot adni az iránta érzett vágyáról, de még akkor is többet akart!
Belekapaszkodott az ágyba, hogy megvesse a lábát a férfi lökései ellenében. Tudta, hogy ő hajszolta idáig az őrjöngő „Keményebben, keményebben” mantrával. Azt kívánta, bár abba tudná hagyni. Őrültség volt. De még így is, remegő ujjakkal tovább dörzsölte és dörzsölte magát, a szája pedig ismételgette:
- Keményebben, keményebben, keményebben!
Farkas úr megragadta Róka asszony fenekét, és brutálisan megszorította. A húsába markolt, hogy fogódzóként használva még mélyebben hatolhasson belé, és megkérdezte:
- Elég kemény?
Olyan őrült kéjvágy öntötte el az asszonyt, hogy még a fájdalomtól zokogva is tovább nyöszörögte:
- Keményebben… keményebben!
Farkas úr most már úgy gyúrta a csípőjét, mintha kenyeret dagasztana, nagy ujjai a nő húsos fenekébe mélyedtek, hogy a két lágy félgömböt minél jobban a dárdája köré szorítsa. A nő az ágyra ejtette fejét, de a férfi még mindig elég magasan tartotta a hátsóját, szorította, csipkedte, miközben egyszerre húzta őt maga felé és döfött belé. Az ő eszét is elvette a nő őrült kántálása, ahogy kérlelte, hogy keményebben, gyorsabban, és hogy mindenekfelett ne hagyja abba. A nő hátsója olyan volt a markában, akár a tészta, s tovább döfködte magát a nő lágyságába.
Az asszony végül izgalmának tetőfokára ért. Összeszorította a szemét, amikor a hullámok elöntötték, a teste kis híján összetört, de az ajkai tovább mormolták, újra és újra:
- Keményebben, keményebben, keményebben! – Egész teste rázkódott a kimondhatatlan gyönyör reszketésében.
Érezve a nő remegését és hallva a kiáltásait, Farkas úr elvesztette az önuralmát. Róka asszony érezte a férfi testének rázkódását, amint egy hangos kiáltással még utoljára mélyen belévágódik.
Amikor vége volt, a férfi a karjába vette az erősen reszkető nőt. Hirtelen nagyon gyengéd lett, bocsánatért könyörgött, amiért olyan durván bánt az asszonnyal. Gyengéd csókokat hintett az arcára és a vállára, átkozta magát és könyörgött, hogy bocsásson meg neki. Végül a nő reszketése alábbhagyott, s a férfi csak ekkor merült mély álomba. Róka asszony még mindig könnyektől nedves arccal bújt ki az ágyból, és elhagyta a szobát. Hevesen kívánta saját gyengéd férjének társaságát.
Ne gondold, hogy eközben Farkas asszonyság késlekedett volna felébreszteni Róka urat. Ugyanúgy fészkelte magát a karjaiba, ahogy Róka asszony tette volt.
- Most meg mit akarsz? – csipkelődött Róka úr, amikor érezte a nő selymes lágyságát hozzábújni.
De Farkas asszonynak nem kellett válaszolnia, mert a férfi szája gyengéd, évődő csókkal követelte az ajkait. Izgalom töltötte el a nőt, amikor a férfi nyaka köré fonta karjait. A bőre meleg volt, és olyan sima és lágy, hogy örömest préselte szorosan hozzá a maga csupasz bőrét. A férfi mesterien csókolta, csipkedte az ajkait, ingerelte a nyelvével.
Miközben Róka úr Farkas asszonyt csókolta, ujjai gyengéden végigkalandozták a testét, cirógatták és finoman csiklandozták a bőrét, amitől libabőrös lett, s a mellbimbói megkeményedtek. Aztán a férfi keze az asszony mellére vándorolt, hogy élvezhesse a munkája gyümölcsét. Az ujjai hegyével határozottan szorította és csavargatta a kemény kis csúcsocskákat. Farkas asszony lélegzete elakadt a különösen édes kínzástól. A barátnője tehát nem túlzott, amikor férje tehetségéről áradozott.
Róka úr nem sietett, nem markolászta és szorította mohón, hanem játékosan foglalatoskodott a nő kebleivel, amíg az úgy hitte, belehal, ha máshol nem érinti meg. Végre, épp amikor úgy érezte, megőrül, a férfi keze lejjebb vándorolt, hogy aztán elidőzzön a hasán is, míg a nő felemelte a csípőjét, és felfelé nyomta a férfi kezéhez. Róka úr nevetett a nyilvánvaló türelmetlenségén, és azt suttogta:
- Nyugalom, szerelmem.
Farkas asszony sosem volt még olyan helyzetben, hogy várnia vagy könyörögnie kelljen. Ahhoz volt szokva, hogy késlekedés nélkül a kedvére tesznek. Ez az incselkedés facsaró fájdalmat okozott a lába között, és szúró izgalmat az idegvégződéseiben, így egyszerre érezte magát kétségbeesettnek, kiszolgáltatottnak, és izgatottnak. Ismét megemelte a csípőjét, és hevesen a férfi kezébe tolta, némán átkozva őt a hűvös önuralmáért. A nő egyértelmű elégedetlenkedése láttán a férfi kuncogva tovább körözött a bőrén. Gonosz gyengédséggel, könnyedén körülcirógatta szélesre tárt lábai közét, de aztán gyorsan odébbállt, hogy bejárja a csípőjét, a hasát és a combjait, s csak aztán térjen vissza a lábai közé.
Farkas asszony egyre izgatottabb volt, de mit tehetett? Nem mert megszólalni, nehogy elárulja magát, így hát nem volt más választása, mint várni. Egyre mohóbb vágyat érzett, és a kis lebegő, ingerlő érintések, bár igazán szakavatottak voltak, mind túl rövid ideig tartottak ahhoz, hogy csak megközelítsék a kielégítés fokát.
Felnyögött kínjában, és szégyentelenül feldobta a csípőjét, újból a férfi kezét keresve. Egyre jobban feldühödött. Hogyan tudja Róka asszony elviselni ezt a borzasztó incselkedést?
Róka úr eközben túl jól érezte magát ahhoz, hogy a nő kényelmetlenségével foglalkozzon. Csupán nevetett a kínlódásán, a kezével fékezve meg őt, még ha meg is őrjítette vele. Imádta, hogy minden alkalommal, amikor ujjai súrolták és ingerelték a nő combjai közét, az egyre nedvesebb és nedvesebb lett. A férfi fontosnak tartotta a fegyelmet és önuralmat, és hitte, hogy minden vágyakozó nyögésért egy teljes másodpercnyi újabb gyönyör adatik majd a végső beteljesüléshez. Ezért hát ujjai tovább folytatták kínzó táncukat a nő testén. A férfi saját teste is mohóságtól lüktetett, hogy a nedvességbe temetkezhessen, és elvesszen az örömökben. De mindent a maga idejében.
Ráadásul Róka úr imádta megérinteni a feleségét. Mintha minden alkalommal újnak és ezért izgalmasnak érezte volna. Különösen szerette megtalálni a legérzékenyebb pontjait, és amikor az asszony kellően bemelegedett, sokkal inkább hajlandó volt alávetni magát ezeknek a kíváncsiskodó szolgálatoknak. Érezve, hogy már abban az állapotban van, a férfi kezei lassan felkúsztak a nő combjain, még szélesebbre tárva a lábait. A combja közé csókolt, miközben az egyik kezét alulról becsúsztatta. A nyelve lassan végigsiklott az elázott hasítékon a lába között, miközben az egyik ujja az asszony fenekének két telt félgömbje közé kígyózott, és ott megpihent a lyuk redőin. Az asszony túldöbbent volt ahhoz, hogy megmoccanjon, így a lábai szélesre tárva maradtak, ujjai pedig az oldala mellett az ágyneműt markolták. Minden molekulája lázadást sikoltozott, mégis engedelmesen várt a kielégülésre. Felváltva nyöszörgött és levegő után kapkodott.
Róka úr eközben lustán, körkörös mozdulatokkal simogatta az asszony testének hátsó bejáratát, miközben a nyelve szándékosan a gyönyörpontját csiklandozta. Szinte hátborzongató szakértelemmel ténykedett, épp a megfelelő erővel és nyomással pöcögtette nyelvével az érzékeny területet, hogy borzongáshullámokat küldjön a nő testébe, aztán hirtelen abbahagyta, hogy komisz nevetéssel lefetyelje a nedveit. Közben az ujja tovább ingerelte és körözgetett a fenekén, időnként még be is csusszant, a nő kis hördüléseitől felbátorodva egyre beljebb és beljebb.
Farkas asszony arra gondolt, hogy hiába tűnik erőszakosnak a saját férje, hisz mindig elvette, amit akart, ugyanakkor ő is képes volt elvenni tőle, amire ő vágyott. De ez valahogy más volt. Jól rászedték. Mintha Róka úr irányította volna mindkettejüket. És ez cseppet sem tetszett neki. Könnyek gyűltek a szemébe, és elégedetlenségében, türelmetlenségében felkiáltott.
Róka úr a kiáltásból úgy gondolta, az asszony már ott tart, ahol ő akarta tudni. Visszafeküdt az ágyra, és így szólt:
- Most gyere, és vedd el!
Farkas asszony megdöbbent. Az urát sosem hallotta így beszélni.
Sosem látott még ekkora önuralommal rendelkező férfit.
De nem tudta visszatartani magát a folytatástól, mert fájdalmasan kívánta, amit a férfi visszatartott. Felkelt hát és előkészült rá, hogy meglovagolja Róka urat.
Azonban Róka úr szándéka nem egészen ez volt. Megállította a nőt, mielőtt beléhatolt volna.
- Először mutasd meg, mennyire akarod!
Ó, hogy gyűlölte őt! Dühe hevében a nő majdnem megfeledkezett magáról, és hajszál híján elszólta magát. A férfi látszólag tudomást sem vett az asszony haragjáról. Gyengéden megcirógatta a nő fejét, simogatta a haját, s közben lefelé nyomta a fejét. A nő visszanyelte a felháborodását, és kinyitotta a száját, hogy bevegye a férfi kemény dorongját. Az addig nyomta a fejét lefelé, amíg a nő a torka hátuljában nem érezte őt.
- Ez az – nyögött fel örömmel a férfi. – Ha akarod, meg fogsz dolgozni érte.
A nő arca lángolt, amikor meghallotta ezeket a szavakat, de a combjai között érzett gyötrelem egyre sürgetőbbé vált. Mit tehetett hát?
Farkas asszony minden erejét latba vetve dolgozott, hogy kielégítse Róka urat, nyalta, szívta, olyan ügyesen, ahogy csak képes volt, és még a kezét is használta, ahogy a férfi is tette, hogy így elnyerje jutalmát. Addig szopott és szürcsölt, míg biztos nem volt benne, hogy ilyen jól még sosem csinálta, és még néhány új dolgot is kitalált, amikre nem is gondolt azelőtt – ennyire vágyott rá, hogy elnyerje a gyönyöröket, amelyeket Róka úr meglebegtetett előtte.
És úgy érezte, hogy ettől még fájdalmasabban sajog az ágyéka, mint Róka úr ügyes ténykedésétől.
De jaj, meddig tart még, míg elnyeri a kielégülést? Szeme könnybe lábadt, miközben tovább munkálkodott a férfin. Kis híján megfulladt az erőfeszítéstől, hogy a kedvére tegyen.
Ahogyan már említettük, Róka úr szilárdan hitt az önuralomban, de azért ő sem volt fából, s a testének megvoltak a maga korlátai. Ezért hirtelen véget vetett a szoptatásnak, nehogy végül csalódást okozzon a partnerének a dicséretes erőfeszítései után. így szólt: – Kiérdemelted a jutalmadat! – És lüktető testére húzta a nőt. Farkas asszony hangosan nyögött, miközben a teste a férfiéra ereszkedett. Olyan jó volt végül, ahogy belésiklott! A lábai közötti fájdalom kissé enyhülni kezdett, miközben föl-le, előre-hátra izgett mozgott a legkellemesebb érzést keresve.
Róka úr dédelgette és csipkedte a melleit, de amikor az asszony mozdulatai egyre őrjöngőbbek lettek, egyik kezét a lábai közé csúsztatta, és segíteni kezdett a nőnek. Az asszony levegőért kapkodott és felnyögött, újra elképedve, hogy milyen ügyes Róka úr. A férfi ujjai sokkal hatékonyabbak voltak, mint a saját dörzsölése, s mozgását csupán hintázássá lassította, hogy a férfi tapasztalt ujjai végezhessék el a többit. Előre-hátra hintáztatta a csípőjét, miközben a férfi ujjai tekergették és ingerelték, míg másik keze ujjai a mellbimbóit szorongatták.
Farkas asszony nem volt hozzászokva az ilyen gyengéd közösülésekhez. A férje heves természete mindig egyértelműen mutatta vonzódását és vágyát. Róka úr teljes önuralma ehhez képest majdhogynem közönynek tűnt, még ha jelentősen fokozta is a gyönyöröket. A nő lehunyta a szemét és elképzelte, ahogy a férje megerőszakolja szegény barátnőjét.
Róka úrra roskadt. A férfi karjai köré fonódtak, erősen tartották őt a vállánál fogva, miközben újra és újra belé döfött. A nő remegve kapaszkodott a férfiba, miközben az a testébe élvezett. És Farkas asszony egy időre elfelejtett mindent, egyszerűen csak sütkérezett a szeretkezésük lágy utóragyogásában. Végül észrevette, hogy Róka úr elaludt, miközben ő rajta lovagolva még mindig a tetejében hevert. Csendben kiszabadította magát az ölelésből, óvatosan, hogy ne ébressze fel. Aztán gyorsan felöltözött, és elhagyta a hálószobát.
Róka asszony már a homályos folyosón várta. Pillantásuk találkozott, és néhány másodpercig némán tanulmányozták egymást. Farkas asszony elpirult, amikor belegondolt, mit gondolhat most Róka asszony. De Róka asszony ugyanazt a feszengést érezte, miközben ugyanerre gondolt! És mindketten rájöttek, hogy tulajdonképpen jobban illenek ők a saját férjükhöz, mint a másikéhoz.
Talán az olvasó most arra számít, hogy ismételgetem a bölcs mondást, miszerint a szomszéd fűje nem zöldebb, és az embereknek meg kéne elégedniük azzal, amijük van. De nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő tanulság, amit ebből a meséből nyerhetünk, mert Róka asszony és Farkas asszony tovább folytatták az alkalmankénti kiruccanásokat egymás hálószobájába. S így van ez mind a mai napig. És bár igaz, hogy a szomszéd fűje valóban nem zöldebb a miénknél, mégiscsak elég szép zöld.
És a zöldnek oly sok árnyalata van, nem igaz?
Írta: Nancy M.