Kaland az öcsémmel – Kozmikus szeretkezés

Első szexuális élményemet 16 éves koromban szereztem, szégyen-nem szégyen, az akkor 18 éves nővéremtől. Azóta is vegyes érzések fűznek ehhez az esethez, egyrészt erkölcstelennek tűnik, másrészt örömmel tölt el, hogy a tőlem tapasztaltabb nővérem avatott be, miközben láthatólag nekem is sikerült örömöt okozni neki egyszeri együttlétünk során. Ma is hálával gondolok vissza rá, amiért kielégítette iránta érzett kamaszvágyaimat, úgy, hogy ő is kielégülést nyert általam, mert visszagondolva utólag úgy tűnik, akkoriban titkon ő is vágyott rám.
Több mint 10 év telt el azóta, már a 30-as éveinkben járunk, máshol élünk, és az eltelt évek során csak ritkán találkoztunk. Ilyenkor titkos kalandunkat sosem emlegettük fel. Én egyedül élek, nővérem férjhez ment, de miután nem sikerült jól a házassága, egy éve elvált férjétől. Mivel gyereke nincs, úgy döntött, egy távoli városba költözik, hogy ott kezdjen új életet. Útja átvezetett a városon, ahol élek, és megbeszéltük, hogy meglátogat, nálam alszik, majd másnap folytatja utazását.
Dél körül érkezett, kimentem elé az állomásra, hazamentünk, és mivel ebben az évben korán érkezett a szokatlanul meleg tavasz, kis pihenő után kimentünk a délutáni napfényben fürdő óvárosba. Egy kávéházi teraszon egy csésze kapucsínó mellett ücsörögve, röviden elmesélte mik történtek vele az elmúlt időszakban és én is meséltem pár dolgot a saját életemről. Fantasztikusan nézett ki elegáns blézerében, rövid szoknyájában, bokacsizmájában. Alakján nem fogtak az évek, haját hátul lófarokba kötötte. Csak szép barna szeme megszokott pajkos pillantása kapott valami érdekesen melankolikus, keserédes árnyalatot, mióta utoljára láttam. A szűk utcákban sétálva, fejét időnként vállamra hajtva belem karolt, a járókelők azt hihették, szerelmespár vagyunk, és talán nem is tévedtek volna nagyot. Időnként irigyen-elismerő férfipillantásokat éreztem magamon.
Miután hazamentünk, összeütöttem kedvenc olasz tésztaételét, ezalatt visszavonult úgymond „kicsit rendbe szedni” magát. Hosszú, testhezálló, vékony fekete ruhában jelent meg újra, alig tudtam levenni szemeimet a dekoltázsról, mert úgy tűnt, nem vett fel alá melltartót. A magasan felvágott szoknyarész mentén elő-elővillant formás lába. Megvacsoráztunk a szokatlanul meleg este miatt nyitva hagyott ablaknál álló asztalnál, és megittunk egy pohárt bort hozzá. Utána még egy ideig hallgattuk a város távoli, tompa, esti moraját. Az ablakon besütött ránk a Hold, fénye megcsillant nővérem ezüst nyakláncán. Később, a nappaliban meggyújtottam pár illatos díszgyertyát, és egy pohár brandyvel a kezünkben a süppedős, kényelmes fotelekben ücsörögve könnyedén csevegtünk erről-arról, apróságokról. Feltettem egy régi lemezt, amiről régi, érzelmes, francia slágerek szóltak csendesen a háttérben. Nővérem halkan dúdolta a felhangzó dallamokat, és időnként elgondolkodva nézegette a gyertya lángját a poharában lévő borostyánszín italon keresztül, mint ha valahová a múltba tekintene. Úgy tűnt, mondani akar valami fontos dolgot – és én már azt is sejtettem, hogy mit, csak még nem tudja hogyan fogjon bele.
Amikor Serge Gainsbourg és Jane Birkin érzéki duója következett – amit annak idején csak “Zsötem-ként” ismertünk, és aminek egyes részeit a városi legenda szerint ágyban, szeretkezés közben adta elő a férfi-nő énekes szerelmespár, így szólt: “Nincs kedved táncolni?” Felálltunk, és egymáshoz simulva ringatóztunk a zene lassú, mély hangjaira. Karjait nyakam köré fonta, szemeiben csillogott a gyertya (és talán kicsit a brandy) lángja, éreztem diszkréten izgató parfümillatát. Amikor a szám az emlékezetes “sóhajtozó” részhez ért, végre erőt vett magán és megkérdezte: “Mondd, emlékszel még mi volt köztünk egyszer?” “Már hogyne emlékeznék” – feleltem, “első tapasztalataimat a nőkről tőled szereztem. De miért jutott ez most eszedbe?” – kérdeztem színlelt meglepetéssel. “Tudod” – mondta lágyan sóhajtva, “azóta sem élveztem az ilyen együttlétet senkivel annyira, mint akkor ott veled.” Ó, ez tehát a közös végzetünk – futott át rajtam a gondolat, – ezt a terhet cipeled te is magadban. Hiszen hasonló felismerés bennem is felmerült az utóbbi időkben, lassan, csodálkozva rádöbbenve, hogy talán éppen ezért éreztem eddig más nőkkel való kapcsolataimban valamiféle megmagyarázhatatlan felszínességet. “Örülök, hogy így érzel irántam, boldoggá tesz, hogy ilyen titkos kapocs van közöttünk” – válaszoltam. “Ölelj magadhoz” -suttogta, “szükségem van a közelségedre.” Szorosabban vontam magamhoz, és megcsókoltam félig nyílt, érzéki ajkait. Szinte feltörtek bennünk a félig már elhalványult, vagy részben szándékosan elfeledett egykori érzések. A szám véget ért, és mi már a hálószoba ajtajában ölelkeztünk. Kétségek rohantak meg: Helyes, amit csinálunk? Már az első sem volt helyes, úgy látszik mégis ennek boldogan-boldogtalan terhével élünk azóta is. Nem elég, hogy egykor a testiség vonzalma elsodort bennünket, most már az egymás iránti érzelmek is feltörnek, amik, sejtésem szerint mindig is ott lapultak tudattalanunk mélyén. De a józan észnek itt már nem volt többé szerepe, a helyzet ellenállhatatlan forgószélként ragadott magával mindkettőnket sorsunk (karmánk?) beteljesedése felé.
Amikor a ruhája hátán a zipzárt lehúztam és a ruha a földre hullt, ott volt előttem egyszál, falatnyi, áttetsző bugyiban. Teste az évek folyamán még csak érettebben formásabb, kívánatosabb lett. Telt mellei őrjítően izgatóan emelkedtek és süllyedtek pihegő lélegzetei alatt. Látván, hogy teljesen elbűvöl a látvány -ami újból eszembe juttatta az egykor róla alkotott, kamaszkori vágyálmaimat. “Még most is vágysz a nővéredre, ennyi év után?” -kérdezte tettetett szemrehányással, de rosszul leplezett, várakozó félmosollyal. “Már rájöttem, azóta sem vágyom jobban másra, mint reád. Te vagy az egyetlen igazi nő az életemben. Sosem tudtam igazán mást szeretni.” feleltem. “Akkor most újra a tiéd vagyok.” – suttogta. “És félek, hogy már az is maradok” tette hozzá elcsukló hangon, miközben könny csillant szemében.
Végigsimítottam karcsú derekán és a feszes fenekén fejezve be a mozdulatot, azt átkarolva, gyengéden az ágyra döntöttem. Végig csókoltam, simogattam lágyan hullámzó testét tetőtől talpig, és végül lehúztam róla az ekkorra már érezhetően átnedvesedett bugyit. Feszes belsőcombjait simogattam, majd széttárva azokat, előbukkanó, nedvesen illatozó puncijába fúrtam az arcom. Nyelvem végig kalandozta az alsó, simára borotvált területeket, majd csiklóját nyalogatva, szopogatva, egyik ujjam puncijába, a másikat popsijába dugtam, mert jól tudtam, hogy mindkét dolgot nagyon élvezte annak idején. Újra nyögve sóhajtozott és lágyan vonaglott, mint egykor, miközben másik kezemmel feszes melleit simogattam. Fejemet kezével puncijához szorítva, combjai remegése és csípője önkéntelen rángásai jelezték közelgő orgazmusát. Pár pillanat múlva altestét görcsösen felfelé homorítva, arcát a párnába fúrva tompítva feltörő sikolyait, önmagát teljesen átadva hatalmas élvezet rázta meg, ami után lehunyt szemmel, arcán ellazult belső mosollyal a párnára hanyatlott. Simogatva, cirógatva hagytam kicsit pihenni, majd az újból széttáruló combjai közzé helyezkedtem. Akkor régen, mint tapasztalatlan kamaszt, ő irányított engem, most úgy éreztem neki van szüksége olyan gondoskodásra, ami türelemmel adja meg, amit érzékeny női teste, de leginkább lelke vár. Úgy gondoltam, az eddigi, pornó jellegű előjátékból elég lesz, éreztem, hogy most inkább vágyik gyengéd odafigyelésre, mint ösztönöktől hajtott, vad szexre. Itt már csak a kölcsönös örömszerzés lehetett a cél. “Ne siessünk” mondtam, “bár megállíthatnánk most az időt!” “Igazad van” suttogta, “Szeretkezzünk inkább, mint szexeljünk!” És nem volt szükség további szavakra, úgy sem tudták volna kifejezni, azt, amit akkor egymás iránt éreztünk.
Amikor lassan és mélyen belehatoltam, egy darabig mozdulatlanul élveztük, hogy szinte egy testként kapcsolódunk össze. Apró mozdulatokkal kezdve indultunk a távoli végkifejlett felé, vigyázva, hogy minél hosszabbra nyújtsuk élvezetünket, ami már nem egyszerű, ösztönökből származó fizikai gyönyör volt, hanem inkább egy meditatív jellegű, felsőbbrendű, mondhatni kozmikus élmény. Egyikünk sem érzett eddig ilyet, és most egymásban – talán éppen azért, mert testvérek voltunk, váratlanul megtaláltuk ezt. Nem tudom meddig fonódtunk így össze, itt már nem a vad, érzéki szex vagy a végső, kimerítő fizikai orgazmus volt a cél, hanem maga a minél tovább tartó, szinte időn kívüli egymásba fonódás volt orgasztikus hatású. Miután szándékosan sokára végül fizikailag is elértünk a csúcsra, egymás karjaiban aludtunk el, álmunkban is végtelen hálát érezvén az egymástól kapott, újonnan felfedezett élményekért.
Másnap elutazott.
Mivel továbbra is egyedül szándékoztam élni – most már rádöbbenve arra is, hogy nő soha nem fogja tudni azt a szerepet betölteni életemben, mint a nővérem, és ő sem akart új kapcsolatot – talán érezvén, hogy egy másik férfi már nem tudná megadni neki azt, amit én, megbeszéltük, hogy bár éljük a saját életünket tovább, de évente egyszer találkozunk olyan helyeken, ahol senki sem ismer bennünket. Ott majd újra egymásba fonódva elevenítjük fel azt az örömélményt, amit az elmúlt éjszaka megtapasztaltunk, és ami ezentúl már mindig mágikus kapocsként köt össze bennünket, tértől és időtől függetlenül.
[A történet a fantázia szülöttje.]