Sziasztok! A történetem egyedi, mivel egy kórházban dolgozom takarítóként. Elég régóta nézegetem a lányokat és asszonyokat, van időm rá: beszélgetek velük, ismerkedem. Eddig azt gondoltam, hogy egy-két magasabb szinten járó nő megközelíthetetlen, de mostanra megváltozott a véleményem.
Magamról annyit: 50 éves vagyok, és elboldogulok a nőknél. Nem tartom magam különlegesnek, de átlag alatti sem vagyok.
A történetem úgy kezdődött, hogy a kórház egyik szűk folyosóját takarítottam. Már elég hamar sötétedett, amikor az egyik melletti folyosón egy lift hangjára lettem figyelmes. Nem akartam foglalkozni vele, de valamiért mégis hátrafordultam. Egy csinos, hosszú combú, szőke nő lépett ki belőle, és a tekintete rám szegeződött.
Mivel látta, hogy nézem, elindult felém. Az illatát már öt méterről lehetett érezni.
– Jó estét – mondta.
Én annyira leblokkoltam, hogy csak annyit tudtam mondani:
– Helló.
– Tudna nekem segíteni? Azt hiszem, eltévedtem. Dr. Molnár Lászlót keresem, magánügyben. Esetleg nem tudja, melyik az irodája?
– De igen – válaszoltam, és elindultam megmutatni a szobáját.
Amikor odaértünk, ő bekopogott. Nem jött ki senki, síri csend volt. Várt egy kicsit, majd megszólalt:
– Úgy látom, potyára jöttem. Milyen rémisztő ez a hely… Maga mindig egyedül van ezen a szinten? Nem szokott félni? Csupa elhagyott bútor és felszerelés van itt.
Elmosolyodtam, és csak ennyit mondtam:
– Nemcsak takarítani lehet itt, hanem kellemesebb dolgokat is csinálni.
– Igen? Mire gondol? – kérdezte.
Egy pillanatra megint leblokkoltam, majd kiböktem:
– Mi lenne, ha megmutatnám azt a helyet, amit mi csak „titkos szobának” hívunk?
– Kíváncsivá tesz, de rövid ismeretségünkre tekintettel azt hiszem, várok egy kicsit… aztán majd megmutathatja – mosolygott.
A szívem a torkomban dobogott, ahogy elindultunk a folyosó ellentétes irányába. Amikor odaértünk, benyitottam, előreengedtem, becsuktam az ajtót, és hellyel kínáltam.
– Meddig dolgozik? – kérdezte.
– Este tízig – válaszoltam, és mire kimondtam, már levette a kabátját.
– Nagyon csinosnak tetszik lenni – mondtam.
– Köszönöm.
– Férjnél tetszik lenni? – kérdeztem. – Mert egy ilyen szép hölgynek biztos van már családja.
– Nem, már nem… nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna.
– És maga? – kérdezte rögtön.
– Én igen, de hatalmas szívem van – mondtam viccelődve.
– Ezt hogy érti?
– Nem vetem meg a szép nőket. Tetszem magának?
Elnevette magát.
– Hűha… mit mondjak, elég csinos.
– Nagyon meleg van itt – mondta. – Segítene? Hozna egy pohár vizet?
– Persze, mindjárt.
Amikor visszaértem, leesett az állam: egy szál trikóban és egy falat miniszoknyában állt előttem.
– Mi a baj? Csak nem valami rosszat tettem?
– Ellenkezőleg…
Odan yújtottam a vizet, és ő megfogta a kezem.
– Ne féljen, magunk vagyunk.
Közben máson sem járt az eszem, csak azon, milyen lehet meztelenül. És ekkor – nem is tudom, égi áldás volt-e – lecsúszott a keze a sliccemre.
– Na, látom, készen állsz bármire…
Nem tudtam megszólalni. A szívem ezerrel vert, szerintem még a másik emeleten is hallani lehetett.
– Csak bátran, fogd meg a mellem, érzem, hogy azt akarod.
A kezem a melle felé indult, majd ösztönösen a nyakát is megcsókoltam.
– Ez az… nagyon jól csinálod, látom, van gyakorlatod.
Ledobtam magamról mindent, és átvettem az irányítást. Lefektettem az ágyra, ami épp ott volt. A kezem felfedezőútra indult, és ő egyáltalán nem ellenkezett. Széttette a lábát, lehúztam a szoknyáját, és csókolni kezdtem a combját. Felsóhajtott.
– Nagyon hiányzott már ez az érzés…
A bugyija csuromvizes volt. Félrehúztam, és elkezdtem csókolni, ahogy csak tudtam. A nyelvem hamar utat talált a csiklójához és ahhoz a szűk kis nyíláshoz, amit hosszasan nyaltam. Két ujjam bedugtam, mozgatni kezdtem, éreztem, ahogy az izmai teljesen körbefogják. Gyorsítottam, ő pedig csak élvezte, és kérte, hogy folytassam. Nem sokkal később forró nedv áztatta el a csuklómat.
Hangosan élvezett.
– Most pedig dugj meg! – parancsolta.
Felültettem az ágyra, és ő elkezdett a farkammal foglalkozni. Nem finomkodott, azonnal rácuppant, egészen a torkáig engedte.
– Baszd szét a számat!
Engedelmeskedtem. Amikor már éreztem, hogy nem sokáig bírom, kértem, forduljon meg. Engedelmeskedett, feltérdelt az ágyra, megemelte a fenekét. A félhomályban csillogott a pinája. A farkamat a csiklójához dörzsöltem, amitől újra hangos orgazmusa lett.
– Nagyon jó baszni a pinád…
Ahogy hátraengedte magát, belenyomtam a farkam. Szűk volt, elképesztően jó érzés. Felszisszent.
– A tiéd… bassz meg jól!
Egyre hevesebben zihált és nyögött. Nekem sem kellett sok, beleengedtem a forró spermát. Ő is elélvezett.
Kicsit még vártunk, majd felöltöztünk. Megbeszéltük, hogy lesz folytatás. Ekkor megszólalt a telefonja. Dr. Molnár volt.
– Tíz perc, és ott vagyok – mondta.
– Rendben.
Megkérdeztem:
– Ki maga a doktornak?
– Az öcsém.
Hát ez a kis történetem. Nem nagy dolog, de nekem az volt.
fájdalmasan szar kamu