Az el nem csókolt csók

Nem szeretek síelni, de mindig részt vettem ezeken a hétvégéken, mert jó buli. Sokat nem voltam a pályán sose, a lényeg az új felszerelések és a vagánykodások.
Amúgy is szerintem mindenki a piálás meg a szaunázás miatt jön. Bár az is igaz, hogy egy jót csúszni mindig zseniális.
A pálya felé tartottunk Kingával ketten, régi ismerősök, egykori tini diákszerelmek. Én mindig az elsők között voltam, mert azután mindenki már a pályán csetlik-botlik, a profikhoz meg félek menni, mert ott meg én vagyok a csetlő-botló.
Kinga teljesen fekete, nagyon vagány felszerelésben, ráadásul snowboarddal. Az agyam eldobom a snowboardos csajoktól.
Kicsit kínos is volt a helyzet, régen nem találkoztunk már, és én elég morgós voltam a reggeli lassú készülődéstől, míg a két autónyi ember összeszedi magát és a felszereléseket. Ez van, mikor párok vannak velünk, akikhez alkalmazkodni kell.
Felszínes beszélgetésbe kezdtünk, persze azonnal a “Hogy vagy mostanság?” “Van valakid most?” (természetesen) kérdések.
– Ez az egyik leghosszabb felvonószakasz, szerintem tuti vannak, akik szexelnek a kabinokban ilyenkor – mondtam, és kicsit megremegett a hangom. A fura izgalomtól a számban összegyűlt nyál hörgéssé változtatta az utolsó szótagjaimat.
– Ez most célzás akar lenni? – válaszolt Kinga, és megsimogatta a combom.
Semmit sem éreztem a vastag nadrág miatt, de a látvány megmozgatta a vízlepergető szövet ráncait a combom tövénél.
Mire felértünk, kibeszéltük, ki szereti nyilvánosan, ki szereti, ha nézik, ki csinálta már hol és hogyan, és imádom az ilyet, mondanom sem kell, hogy kőkemény volt a farkam, szerencsére az öltözékben így is elveszett.
– Nem alszunk együtt ma este? – súgta bele a kérdést a fülembe Kinga, amikor elvette tőlem a deszkáját.
Jó volt csúszni, egyedül maradtam, néztem a tájat, tisztult kicsit a fejem is, bár végig Kingára gondoltam, és a fekete síruhára, elképzelve, ahogy a fenekét kihámozva belőle a kabin ülésére omlik, miközben a felvonót ringatva “klopfolom” hátulról. Istenem, de jó lett volna!!!
Még kétszer mentünk fel a csúcsra, egyszer Annamari is velünk jött. Ez az alacsony, szőke lány atlétára vetkőzve gyakorolt fent a napsütésben, és a legszexibb látványt nyújtotta aznap.
Az utolsó felvonóúton aztán kicsit játszadoztunk Kingával, talán ha nem lett volna annyi ruha rajtunk, még egyéb is történhetett volna, így viszont csak smároltunk, meg fogdostuk egymást, ő a nadrágomon keresztül súrolta a meredező farkam, én pedig a nem tudom hány réteg felsőruha alá igyekeztem bejutni a kezemmel, viszonylag sikertelenül.
Aznap már nem is síeltem, Annamarit bámultam, ahogy trükközget a deszkájával, ahogy kicsi lányhoz képest jó nagy mellei ugrálgatnak a trikójában.
Mocsok vagyok, mert nemrég még Kinga cickóját vadásztam, most meg Annamari csöcseit nyalogatom képzeletben. Végül felvonóval mentem le, és ittam egy kávét, ettem egy péksütit, míg mindenki a kocsikhoz ér.
A szálláson úgy alakítottuk, hogy Kingával egy ágyba kerüljünk, rajtunk kívül még Annamari aludt a szobánkban, én pedig dörzsöltem a tenyerem.
Nem volt ebben semmi fura, a szállás költségen tudtuk mindig a legtöbbet spórolni, így nem kényeskedtünk, hogy ki kivel alszik, síelni jöttünk, és így csináltuk évek óta.
Nem buliztunk este, könnyű vacsit ütöttek össze az “asszonyok”, aztán mindenki aludni ment. Előttünk állt még két nap, és mindenki nagyon fáradt volt.
Bebújtunk az ágyba, én Annamarinak illemből felajánlottam, hogy aludhat Kingával, de huncut mosollyal elutasította.
Kingán egy bugyi és alvós póló, rajtam egy boxer és alvós póló volt.
Így beszélgettünk hárman a sötétben.
Kibeszéltük a napot, a párok idegesítő közjátékait, én közben Kinga testét simogattam. Derekát, finom puha hasát, néha felcsúsztattam a kezem a cicikhez, amik fantasztikusan formásak, arányosak voltak, és tele élettel, a bőre meleg volt és bizsergett minden érintésemre. Jólesett, hogy így reagál.
Majd a bugyi következett. Végigsimítottam a fenekét, határozott utat vetítve előre a puncijához. Ő néha hozzámért, és határozott mozdulatokkal lassan húzgálta néha a bőrt a hatalmasra keményedett hímtagomon.
Középső ujjammal utat nyitottam a nagyajkak közt, végül a csiklójánál álltam meg. Nagyon gyengéden, finoman, csak a síkos nedvén, nyomás nélkül simogattam.
Amikor ő beszélt, nem mozdultam, hagytam tisztán beszélni, bizonytalan voltam abban, hogy jó ötlet-e elárulni magunkat Annamari előtt, bár a textilhang biztosan leleplezett.
A farkam már borzasztó kemény volt, kéz nélkül mozgattam, és pontosan a célra irányítottam.
Kinga szétnyitott ujjú tenyérrel tolta el a csípőm.
– Nheh! – suttogta
Nagyon rosszul esett, már nem tudtam tisztán gondolkodni. A beszélgetés ellaposodott, egyre hosszabb szünetek voltak, így jó éjszakát kívántunk, és elcsendesedtünk.
Én kitartóan ostromoltam alvótársam fenekét, hogy végre a testébe hatoljak, de újra és újra eltolt, és csendre intett, ne mozogjak. Neki nagyon kellemetlen, hogy vajon Annamarinak milyen rossz lehet.
Én duzzogni készültem, és azon gondolkodtam, vajon hogy fogok így aludni.
Ekkor határozottan csókolózás hangját hallottuk. Nyálas cuppogás vagy mi ez? Hiszen csak hárman vagyunk.
Annamari bizony magához nyúlt. Biztosan tudtuk, hiszen mikor fülelni próbáltunk csendben, akkor abbamaradt. Ennyi volt a szégyellősség, Kinga megragadta a farkam, és határozottan a puncijába irányította. Nagyon mélyre toltam, ő pedig nagyon mélyet sóhajtott. Nem volt benne semmi gátlás többé, én pedig majd felrobbantam, és csak keféltem, mint egy őrült. Markoltam a mellét, a pólóját már rég leszereltem róla, és a száját csókoltam.
Most felőlünk hallatszott a cuppogás, ráadásul combom a fenekén a klasszikus csapkodó hangot is biztosította, de már a takarót sem hagytuk magunkon.
Nem mertünk kezdeményezni, de nagyon vártuk Annamarit, hogy beszálljon. Ő vagy nem akart, vagy nem mert, mert nem hívtuk, én ezért azóta is nagyon mérges vagyok magamra.
Már gátlások nélkül keféltünk, nem láttunk semmit a sötétben, így én is már feltérdeltem, úgy döngettem Kinga punciját, aki pedig hangosan nyögött.
Elélvezett, és ekkor kicsit még hangosabb lett, és mintha Annamarit is élvezni hallottam volna. Nem tudom, és most is nagyon bosszant, miért nem voltam kezdeményezőbb, mert annyira kívántam ezt az atlétatrikós “snowboard törpillát”, hogy csak na.
Én is a végét jártam. Feljebb térdeltem, hogy a testét minél inkább beboríthassam az egész nap gyűjtögetett spermámmal, és nem volt csalódás, mintha hetek óta nem élveztem volna, úgy fröcsköltem, kitudja hova a sok gecit, ő pedig kenegette magát.
– Ohhh, bárcsak láthatnám! – hallottam nagyon közelről a bal vállam mögött.
Annamari igyekezett a sötétben végignézni az árnyjátékot, szerintem kevés sikerrel.
Kukucskált, de nem jött volna oda, nekem pedig remegett a mellkasom, épp csak ráborulni volt erőm aznapi “szerelemre lobbanásomra”.
Nem történt azután semmi, halk, kínos kuncogások, hümmögések hangzottak mindenfelől, aztán elaludtunk.
A hétvége többi napján igyekeztem kibővíteni a létszámot Annamarival, de lehet, hogy nekem szállt inamba a bátorságom, vagy talán nem láttam különösebb érdeklődést rajta….
Egyszer még álló farokkal, meztelenül is bementem a szobába, de csak rám mosolyogtak mindketten, talán mintha megnyalta volna a száját, végül valamiért mégis természetesnek tűnt, hogy csak mi ketten Kingával szeretkezünk, és bár én igyekeztem fülelni néha, hamar elszállt a kíváncsiság, mert Kinga teljesen lefoglalt.
Üde volt, energikus és odaadó, közben pedig érett, egyszerre buja és hidegfejű. Sose vesztette el teljesen a fejét, mint egy profi kurva, mégis éreztem, hogy imádja velem, mint szerelmes tini.
Megpróbáltuk a felvonóban is, de nagyon sok volt a ruha, és csak kapkodás lett volna, így egy finom szopás volt a jussom, aminek a nyoma ott emlékeztetett a sínadrágom combjára száradva egész nap. Nem volt ciki, jó érzéssel töltött el.
Furcsa, hogy végül mégsem lett folytatás, egyszer kétszer együtt “aludtunk” a pesti éjszakában, de nem lettünk egy pár, pedig vágytam rá, talán az én hibám is, hiszen azért végig érezni lehetett rajtam, hogy hiába fekszik mellettem, alattam, rajtam ez a csodálatos nő, én mégis folyton az “el nem csókolt csók” felé kacsintgatok.