Konferencia

Izgatottan érkezem a konferenciára. Régóta terveztem, bár nem volt egyszerű keresztülvinni a vezetőségen. Aztán az új szabályok miatt jött egy lehetőség, ez így még mindig olcsóbb volt, és gyorsabb, mint végigülni a tanfolyamokat. A szakmai részek mellett persze az is érdekel, hogy igazak-e a pletykák, hogy az esti buliban alkalmi kapcsolatokra is szert lehet tenni. 250-300 fő, de legalább a fele férfi, aki nem, annak egy jó része meg úgy néz ki. Mindegy, nem is ezért jöttem, ez csak egy halvány fantáziakép.
Az előadások után van egy kis idő, felfrissítem magam. Gondoltam egy kis sétára is, szeptemberben már nincsenek annyian a Balatonon, de inkább úszom egyet a medencében, aztán letusolok. Az asztalnál nyolcan ülünk, vegyesen. Egy öreg fazon, akit az ember inkább nézett vadásznak a zöld kiskabátjában; két harmincas srác, ők egy cégtől voltak; egy magas, fiatal szőke lány, fehér koktélruhában, piros tűsarkúban; egy nő, aki leginkább az általános iskolai kémiatanáromra hasonlított, mind szemüvegben, mind korban, mind a kötött pulóverben; és egy átlagos arcú, de csinosan öltözött 50-55 körüli, vörös hajú nő. Vacsora közben beszélgetni kezdünk, mindenki mesél kicsit magáról.
Az öreg, akit Istvánnak hívnak, régen hadiipari fejlesztéseket vezetett, éveket töltött a Szovjetunióban, érdekes élete lehetett. A kémiatanárnő, Zsuzsa tényleg vegyészmérnök. A szőke most került be a körforgásba, egy multinál dolgozik, Henriettának hívják. Meglepően értelmes, a két srác fel is ajánlja a segítségét a jövőre nézve. Az ötvenes nő, Éva szintén multinál dolgozik, a kinti anyacégnél. Erre a konferenciára évek óta jár, amióta kint dolgozik, azóta pedig hazajár.
Vacsora után lekapcsolják a fényeket, a nagyteremben lehet táncolni. Átmegyünk, a kémiatanárnő kimenti magát és otthagyja a társaságot. A lányt azonnal táncolni viszik a fiúk, apóka is meglehetős vehemenciával veti bele magát a buliba. A negyvenes felfedez régi ismerősöket, átpártol hozzájuk. Egy ideig magányosan kóborolok, de aztán én is belefutok pár ismerősbe. Közben egy pultnál meglátom negyvenes asztaltársnőmet, magányosan, előtte pár üres pezsgős pohár. Én is szerzek kettőt és odalépek.
– Jó estét! Nem táncol? – kérdezem.
– Még szemlélődöm, keresem a megfelelő jelöltet. – feleli mosolyogva. – Amúgy sem vagyok nagy táncos.
– Igazából én sem. – koccintunk, közben van időm jobban megnézni. A szürke kockás kosztüm kifejezetten csinos, cipője kényelmes, van pár gyűrű az ujján, de egyik sem karikagyűrű. Arca átlagos, de kedves, főleg mikor mosolyog. Olyankor kicsit a nyelvét is kidugja. Megszólal Ray Charles és a Hit the road Jack! Egyszerre kapjuk fel a fejünket, kezem nyújtom felé. – Ez az egyik kedvencem! Velem tart? – kérdezem, és válasz sem várva már húzom is magammal. Nagyon nem is kell erőlködnöm, boldogan tart velem.
Az este alatt még jó pár táncot lejtünk, de elrabolják tőlem. Hajnalodik, ideje lenne aludni térni. A liftre várok, mikor ismerős illat suhan mellém. Éva az, újdonsült ismerősöm. A folyosókon, a liftben is halkan szól valami dallamos jazz. Hirtelen ötlettől vezérelve táncra kapom, így fordulunk be a liftbe. Mosolyog, picit kidugott nyelvvel. Játékos asszony, meg kell hagyni.
– Táncolunk vagy csókolózunk? – kérdezi, mikor becsukódik a liftajtó mögöttünk.
– Miért ne tehetnénk mindkettőt? – kérdezek vissza, és közelebb húzom.
Ajka puha, nyelve forró, ahogy a számba hatolt. A falhoz szorítom, ő pedig magához szorít. A lift megáll.
– Most jönne a nálad, vagy nálam kérdés. – suttogom, mélyen a szemébe nézve.
– Nekem van szobatársam. – feleli cinkos szemvillantással.
– Nekem meg van egy üveg italom. Gondoltam barátkozáshoz jól jön majd.
Összefonjuk ujjainkat, fejét vállamra hajtja, így lépünk be a szobámba. Hátulról átfonom derekát, nyakába csókolok, de ellép és megfordul. Szeme szigorúan villan, ujját kezemre teszi.
– Nem szoktam ilyet csinálni. És ígértél egy italt! – választ sem várva a teraszajtóhoz lép. Nem kell félnünk, hogy meglátnak. A szoba a tóra néz.
Táskámból kiveszem az üveget, az asztalon két üres pohár. Mindkettőnknek töltök.
– Vizet mellé? – kérdezem.
– Nem, csak így. Szeretem, ha erős, ha mar. – kicsit megrázza, az ital a pohár oldaláról visszacsorog az aljára. Megszagolja, és elismerően bólint. – Ez ugye ír, nem skót?
Választ sem várva felhajtja, én is így teszek.
– Kérlek, adj még egyet!
Míg újratöltök leül az ágyra, vállát a falnak támasztja. Odaadom italát, és leülök egy fotelba.
– Isten, isten! – húzza félmosolyra száját, és egy húzással ledönti az erős ital.
– Hány éves vagy? – kérdezi. Kicsit meghökkenek. Nem számítottam erre a kérdésre.
– Negyvenegy. – felelem, és kutatva nézem arcát.
– Én ötvenhárom. – újabb félmosoly, de ez olyan keserédes.
Pedig nincs erre semmi oka. Formás lába elárulja, hogy tesz az egészségéért és a fiatalságáért. Haját ügyes kezek festették és vágták, pajkos tincsek kalandoznak karcsú nyakán, arca smink nélkül is üde. Lerúgja cipőjét, és megmozgatja lábujjait.
– Jó fiúnak tűnsz… Aki figyel a másikra. – kezdi. – Nyolc éve hagytam el a férjem. Akkor már évek óta nem volt köztünk semmi. Egyszer aztán rányitottam a fürdőben. A farkát verte. Azt mondta, velem már nem megy. Szerinte kövér és öreg vagyok. Azonnal összecsomagoltam és eljöttem. Sértő volt. Két gyerekkel ajándékoztam meg, akikkel alig foglalkozott. Mehetett pecázni, inni a kollégákkal, bármit. A szex hiánya néha zavart, de aztán elmúlt az a hangulat, és akkor hónapokig nem kívántam senkit. Ő meg kiveri a mosdóba. Most valami huszonéves fruskával él. Nem tudom, mihez kezdenek egymással. – a pohárra bök, még egyet kér.
– Szerintem elég lesz. – mondom. Furcsa ez a nyíltság, még akkor is, ha mint afféle alkalmi kapcsolat gyorsan kezdtünk.
– Nyugi, ez az utolsó! – mondja, és kinyújtja a kezét a pohárral. Töltök még egyet, az italt beteszem a hűtőbe.
– Elfogadtam egy lehetőséget, és kimentem külföldre. Új élet, a nulláról. A gyerekek a diploma után kijöttek utánam, szereztek maguknak jó állásokat. Én meg ott álltam egyedül. Elkezdtem bárokba járni, ismerkedni. A franciák közel sem olyan jó szeretők, ahogy a legenda tartja. Nem figyelnek a nőre, lepedőakrobataként dobálják és forgatják a nőket, sokszor az sem tűnt fel nekik, hogy nem volt orgazmusom. – folytatja.
– Ma, amikor visszatértem rájöttem, hogy sosem láttam még férfit maszturbálni. De te ma megmutatod nekem! – és rám néz.
Furcsa a tekintete. Nem tudom eldönteni, hogy viccel, pajkos, vagy inkább szigorú.
– Szerintem ez nem jó ötlet. – felelem. – És úgy gondolom, el kéne menned, és kialudnod magad.
– Nem vagyok részeg, ha erre gondolsz! – feleli. – És nem fogod megbánni. Nem vagyok mai csirke, de nagyon szenvedélyes tudok lenni, ha valaki fel tudja szítani a bennem hamvadó parazsat.
– És mégis hogy képzeled? – megyek bele látszólag a játékba, de keresem a kibúvót.
– Nem tudom. Te hogy szoktad? – kérdezi olyan üresen, mintha csak azt tudakolná, esni fog-e reggel. – Szeretném, ha levetkőznél, de ha csak lehúzod a slicced, nekem az is elég.
– Bocs, de nem. – felelem, és felállok, hátha ő is megindul, és véget vetünk ennek.
– Segítek! – feleli miközben feláll. Ledobja blézerét, kigombolja blúzát, kilép szoknyájából. Nem visel bugyit, melltartója fehér, csipkés. Mellei formásak, legalábbis így. Bőre nem szeplős vagy ráncos a mellén, egy tízest simán letagadhatna. Visszaül az ágyra, hátradől a falnak, lábait széttárja. Puncija csupasz, húsos, olyan kerek és feszes ajkakkal, mintha tizenéves lányé lenne. Ujjai elkezdenek játszani az ajkakkal, kicsit széthúzza, finoman.
– Így már menni fog? – kérdezi.
Feltüzel a látvány. Őrültségnek tűnik, de kedvem támad ehhez a furcsa és némiképp bizarr játékhoz. Kívánatos a nő, még ha kicsit őrült is. Lehúzom a sliccem, farkam már ugrana is ki a helyéről, de az alsógatyám nem engedi. Közelebb lépnék, hogy ő szabadítsa ki ágaskodó férfiasságom, de ujjával nemet int.
– Mindenki magának, ez a szabály! – parancsol rám.
Kikapcsolom övem, letolom nadrágom, a másik fotelbe dobom az alsómmal együtt. Hülyén érzem magam zokniban és ingben. Mindkettőtől megszabadulok, és ezeket is a fotelbe hajítom. Éva méreget, tetőtől talpig végignéz. Érdekes, nem feszélyez.
– Szép farkad van. – mondja ekkor. – Nem nagy, de szép, arányos. Tetszik a kerek makkod!
Valamit mondanom kéne, de erre mit felelhetnék? „Kösz, neked is szép a puncid!”? Érzem, hogy heréim felhúzódnak, a mellbimbóm is összehúzódik, mintha fáznék.
Újdonsült partnerem közben egyik kezével a nyakától végigsimítja magát a melléig, másik keze a csiklóval kezd játszani. Rám mosolyog, azzal a kicsit kilógó nyelvvel, majd körbenyalja piros ajkait. Önkéntelenül is elkezdem húzogatni a bőrt a farkamon. Újra tizenkét éves vagyok. A panelház raktárban állok, letolt gatyával, egy dobozra kiterített szex újság fölött. Pornós, dugós újságja akkoriban keveseknek volt, csak külföldről lehetett becsempészni. De szilveszterkor jelentek meg pajkos magazinok, vagy naptárak, meztelen nőkkel. Velük tettem meg az első lépést a női test megismerése felé. És most újra így érzem magam. Itt egy izgató asszony, akit elvileg nem érinthetek meg. Erotikus ahogyan kilátszik mindene, mit férfiak látni vágynak, de nem meztelen, és ez így sokkal jobban felkorbácsolja érzéseim. Farkam úgy mered és duzzad, mint akkor, régen. Nem izzadok, de érzem, hogy a feromonoktól és farkam gyöngyöző váladékától fülledt lesz a szoba. Éva mellét markolja, másik keze fürgén táncol nedves punciján. Teljesen kizárta a külvilágot, csak a farkam bámulja, lihegése egyre erősödik. Ajkai kinyílnak, arca kipirosodik. Szeretnék odaugrani, megcsókolni, magamhoz szorítani és belédöfni a nem nagy, de ezek szerint formás faszomat. De félek, akkor elszaladna, véget vetne a játéknak. Szívem hevesebben ver, nedves farkam ütemesen csattog. A nő ujjai hevesen hatolnak be a punciba, már egyikünk sem tudná leállítani ezt a pörgést. „Nézz rám!’ – sikítok magamban, úgy akarok elélvezni, hogy a szemembe néz, de nem. Ő csak farkam nézi, mohón; mikor megfeszül ívbe, fejét hátraveti, hangos hörgéssel élvez el. Ütemesen megrázkódik, ujjai mélyen bent maradnak hüvelyében, már csak aprókat kőröz odabent. Nyakamtól elindul egy verejtékcsepp, furcsa milyen pontosan érzem, hogy kúszik végig rajtam, míg valahol a mellszőrömön megáll. Éva arcán mintha egy könnycsepp jelenne meg. Odabújok mögé, ő pedig lefekszik, kezemet a feje alá vackolja. Testünk összeér, érzem, hogy rázkódik, didereg. Egyik kezem a feje alatt, másik formás csípőjén pihen.
– Takarózzunk be, fázom! – kérlel halkan.
Felhúzok egy takarót, ő pedig megfordul, lábát combjaim közé fúrja. Arcunk szinte összeér, nézem kék szemét, érzem haja és bőre illatát. Megsimogatom arcát, ujjaim a hajába fúrom.
– Tudod, – kezdi – sejtettem, hogy ilyen lesz. Magányosnak és elesettnek fogom érezni magam. Legszívesebben sírnék, öreg vagyok és bolond. De nagyon jól esik, hogy így ölelsz most.
– Nem vagy öreg. Bolond talán, egy picit. – suttogom viccesen, majd magamhoz ölelem, és megcsókolom homlokát. Rám néz, ujját végigsimítja a számon, majd puhán végigcsókolja.
– Te tényleg jó fiú vagy! – mondja, miközben végigsimítja arcom, nyakam, míg vállamon felejti kezét. – Köszönöm, hogy nem zavartál el. De te miért nem élveztél el?
– Nem ment, látni akartam a szemed, de nem néztél rám.
– Akkor nem kaptad, amit akartál, és tulajdonképp még én sem. – feleli. – De ha behozod az olajat, akkor folytatnám veled.
– Milyen olajat?
– Ez egy 5 csillagos szálló, van a fürdőben egy kis masszázsolaj. Nem tűnt fel eddig? – kérdi.
– Megnézem. – felelem, és elindulok a sötétben.
A fürdőben tényleg találok a szappan mellett egy kis üvegcsét, beviszem. Éva közben megszabadult blúzától és melltartójától. Kerek melleit most látom először, bimbói kemények.
– Gyere, feküdj le! – kérlel, és kezemből kiveszi az olajos üvegcsét.
Kezébe önt egy kicsit, összedörzsöli tenyerével, majd finoman combjaim kezdi masszírozni. Betérdepel két lábam közé, én pedig várom, milyen folytatást eszelt ki. Kerek, asszonyos csípője, homokóra dereka, kerek melle, gömbölyű válla, karcsú nyaka, játékos ujjai, finom mozgása kívánatossá teszik. Újabb adag olajat csöppent kezére, combomtól férfiasságom felé közelít. Először körbesimogatja olajos kezével, körkörös mozdulatai egyre szorosabban közelítik újra duzzadó péniszem. Bal kezének középső és mutató ujja közé fogja farkam tövét, finoman rászorítva, lenyomva. Jobb keze hüvelyk és mutatóujja szorosan rázárul farkamra, keze felfelé áll, lassan elkezdi húzni felfelé, mintha fejne. Makkom alatt abbahagyja, enyhít a szorításon, visszacsúsztatja ujjait farkam tövéhez, és újra kezdi. Percekig játszik ezzel a technikával, hihetetlenül finom a keze. Tekintetét néha kacéran rám emeli, de aztán nézi tovább, mit csinál velem. Elengedi farkam tövét, most ujjait a makkomon húzza végig, mutatóujjával finoman szétkeni a kicsurranó ezüstösen csillanó váladékot. Tenyere végigcsúszik farkam alján, a zacskótól makkomig. Imádom a kezét, puhaságát, technikáját, érzem nem fogom tudni sokáig tartani magam. Ő is érzi, hogy közel a vég, combjaimra ül, és felcsúszik szerszámomig. Nem ül bele, csak a csiklóját dörzsöli az olajos hímtaghoz, picit megrázkódik az első érintésnél. Előre, hátra csúszkál, lágy öle simogatja a farkam, de gondosan ügyel rá, hogy ne csusszanjon be egyre nedvesedő puncijába. Kezét mellemre szorítja, most feljebb csúszik, és ekkor végre befogadja kőkemény szerszámom. Lassan mozgatja csípőjét, pici mozdulatokkal lovagol, mélyen szemembe néz. Keze mellkasom helyett már csuklóimat szorítja le. Elképesztő kurvás technika, de nem akarok kurvaként nézni rá. Szeretkezni akarok, forró ölelést. Megpróbálok felülni, ellenállásra számítok, de ellenkezőleg. Segít, majd lábát a derekam köré, kezét nyakamra fonja. Hátát simogatom, nyakát, kezem eljátszadozik hajtincseivel. Az ággyal szemközti tükörben figyelhetem kerek fenekét, csípője körzését, dereka hullámzását. Csókol, fülembe harap, hajába markolok, fejét hátrahúzom, állát csókolom, majd haladok lefelé, nyakát, vállát. Ívbe feszül, mellbimbói meredten szúrnak az égbe. Egyik mellén a tenyerem, másikat körbenyalom, szopni kezdem. Érzem, hogy rám feszül, fejem szorítja. Mellbimbója a számban, nyelvem játékosan körbenyalja, újra szopni kezdem. Kezemet a szájába csúsztatja, megnedvesíti, végignyalja ujjaim, majd kezemet visszacsúsztatja mellére. Finoman játszom, húzom, tekerem a bimbót, majd megmarkolom, hogy újra elengedve ezt vegyem számba, és itt folytassa nyelvem kacér játékát. Fejemet húzza, dől hátra, alám fordul, de egy pillanatra sem csúszunk szét. Lábát újra derekam köré fonja, teljesen együtt mozgunk. Nyakát csókolom, ó pedig finoman fülembe harap, miközben ívbe feszül, és hangos nyögéssel elélvez. Hüvelye ütemesen farkamra feszül, érzem nekem sincs sok hátra. Kihúzom belőle, hasára akarok élvezni, de keze mohón elkapja farkam, finoman csavarva, tekerve húzza ütemesen. Melléig spriccelek, úgy érzem sosem apad el. Közben még mindig veri a farkam, amíg az utolsó csepp is kicsordul. Tenyerével simogatja és köröz makkomon, szétkeni az utolsó cseppeket.
Nem tudok szólni, csak nézem kipirult arcát, az izzadtság cseppeket. Hevesen megcsókolom, hasam alatt érzem spermámat. Éva finoman végigkarcolja a hátam, nyakamtól lefelé. Fenekemnél megbizsergek, felkacag.
Oldalra fordul, én pedig mögé feküdnék, de megfogja a kezem, és maga elé húz. Egymás arcát simogatjuk, orrunk összeér.
– Hülye a férjed. – mondom esetlenül, pedig nem kéne, tudom jól.
– Egy faszkalap. És te is az vagy, ha róla beszélsz!
Állát csókolom, majd haladok feljebb és feljebb, milliméterenként közelítve szájához. Kezem fenekét simogatja, lábát combjaim közé fúrja, ujjaink egymásba fonódnak. Homlokunk összeér, álomba zuhanunk.
Telefonom ébreszt. Ő már nem fekszik mellettem. Fülelek. Nem hallok zajt vagy neszt a fürdőből. Elment?
Felkelek. A tükrön, melyben csípőjét, fenekét csodáltam rúzzsal írt felirat.
„Viszlát jövőre, Kedvesem!” és egy rúzsos csók.
Körbenézek. Nem hagyott semmit maga után, csak az illatot, az érzést. Elmegyek letusolni.
Mikor kijövök az ajtónál egy becsúsztatott papírlapot találok. Esküdni mernék, hogy mikor felkeltem nem volt ott.
„Ha nem akarnál egy évet várni, keress meg! Ügyes fiú vagy, megtalálsz!” és egy mosolygós fej. Nem akarok várni egy évet….