Spanyolka – retro lakótelepi szerelem

Az erotikus történet becsült olvasási ideje: 6 perc

Az olvasóhoz: a történet inkább ’szoftos’ szex-részleteket tartalmaz, mint szaftosat, aki az utóbbit keresné, azt ne itt keresse.

A történet a 90-es évek elején, Budapesten játszódik a XVIII.-kerületben, a Havanna-lakótelepen.
Tizenkilenc éves voltam, ott laktam a szüleimmel már tíz éves korom óta egy tízemeletes panelházban. Habár, a környék akkoriban nem örvendett jó hírnévnek, de volt valami eredeti “lakótelep feeling-je”, amit azóta is nosztalgiával idézek fel. Hetente kétszer bejártam a belvárosba villamossal egyetemi előkészítőre, célom a műszaki egyetemre való jelentkezés volt. A villamoson figyeltem fel egy lányra, akit gyakran láttam reggel, és ugyanott szállt fel, mint én. Sötétbarna, majdnem fekete hajával, barna, meleg szemeivel, karcsú termetével szinte vonzotta szememet. Általában másokkal együtt, gondolom osztálytársakkal utazott, ahogy távolabb állva, beszélgetésükből kivettem, egy belvárosi gimnáziumba jártak negyedik osztályba. Nagyon megtetszett, és úgy vettem észre, hogy néha ő is rajtam felejti a szemét utazás közben. Már tudtam, hogy ha egy nő rám néz a tömegközlekedésen, és utána ismét rám téved a pillantása, akár úgy, hogy látszólag más dolgot akar megnézni, pl. a következő megállót a kijelzőn, akkor észrevett, tetszem neki, ellenkező esetben reménytelen a dolog, mert ha nem érdeklem, többet nem fog felém nézni, akkor, mondhatjuk, hogy észre sem vett.
Egy napfényes őszi napon hazafelé is láttam a villamoson, de akkor egyedül volt. Nem mertem megszólítani, amíg le nem szálltunk. A megállóban utána szóltam valami ökörséget, de meglepetésemre visszafordulva megállt. Várakozva nézett rám, mire valami olyasmit mondtam, hogy “Ismerlek látásból, és tetszel nekem, ne haragudj!” “Nem haragszom” -mondta, “nekem is ismerős vagy, szoktalak látni reggelente a villamoson, amikor iskolába megyek”.
És akkor, ott összeismerkedtünk. Kiderült, hogy ő is a Havannán lakik a szüleivel, pár házsorral odébb. Évának hívják, bár sötét haja és szemei, valamint karcsú dereka miatt az osztálytársai Spanyolkának becézik, nevezhetem én is így, ha akarom, mondta. Beszélgetés közben lassan a lépcsőházuk elé értünk, s miután elköszönésképpen megajándékozott egy bájos mosolyával, előszedte a kapukulcsot táskája oldalzsebéből. „Várj!” -szóltam gyorsan utána. „Nem találkozhatnánk máskor is?” Visszalépve a küszöbről, ismét azt a kíváncsi várakozást láttam arcán. „A hétvégén elmehetnénk moziba” -mondtam még mindig kissé bátortalanul, és hozzátettem: „Nem is kérdeztem, van-e barátod?” „Most éppen nincs” -felelte, és röviden megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk szombaton.
Találkák, mozik, diszkók, koncertek, hazakísérgetések. Félig kamasz, félig már felnőttszerelem bontakozott ki közöttünk. Csókok a moziban és sötét kapualjakban. Esténként, ha hazakísértem, később már én is bementem a lépcsőházba vele, ahol lementünk a pincébe vezető lépcsőfordulóig. Itt már más is történt a félhomályban: blúzát vagy pulóverét feltűrve, formás, feszes melleit csókolgattam, sötét mellbimbói megmerevedtek ajkaim között. Kezem szoknyája alá vándorolva a bugyin keresztül bekalandozták friss, fiatal puncija tájékát, majd a bugyit alól félrehúzva, ujjam a már jócskán nedvesedő szeméremajkak közzé tévedt. „Ne izgass ott” -mondta ilyenkor kéjesen felsóhajtva, „már úgyis őrültül kívánlak.” De egyelőre nem volt se hely, se alkalom, hogy innen tovább jussunk. Azért, még megfejeltem a dolgot valamivel: következő alkalommal leguggolva elé, lehúztam harisnyanadrágját és bugyiját a térde alá, s miután combjait kissé széjjel húztam, nyalni kezdtem nedveitől illatos, sűrű, sötét szőrrel borított punciját, már amennyire ebben a helyzetben nyelvem hozzáférhetett. Spanyolka lehunyt szemmel, sóhajtozva vette a levegőt, közben a fejemet simogatta. Csípője hirtelen egyszer-kétszer megrándult, s miközben arcomat erősen magához szorította ott lent, néhány elfojtott nyögést hallatott. Ez már egy kisebb orgazmusnak is elment, hazafelé menet a kihalt, lakótelepi sétányon kamaszos boldogsággal éltem át képzeletben újból és újból a jelenetet, azzal a túláradó örömmel, hogy ezt én okoztam neki.
Egy szintén napos, késő őszi koradélután, együtt jőve Spanyolkával haza iskola után a villamoson, a házuk kapujában így szólt: „Gyere fel, megmutatom, hol lakom. Most nincs itthon senki, apám délutános, anyukám viszont egy-két órán belül várható.” Miközben felmentünk a 6. emeletre, a szűk liftben már szenvedélyesen csókolóztunk. Egy két és félszobás panellakásban laktak, a félszoba az övé volt. Egy íróasztal, könyvespolc, magnókazetták, a falon pop-zenészek poszterei – Első Emelet, Duran Duran, a Mora Lisa csajok és hasonlók, valamint egy csergével borított, ún. „Bandi” heverő, azon szokott aludni, mint mondta.
Leültem az ágyra, ő meg eltűnt a fürdőszobában. Vízcsorgást hallottam, majd öt perc múlva megjelent lila háziköntösében. Mivel nem sok időnk volt, nem vesztegettük az időt, kioldottam a köntös övét. Spanyolka most végre teljes meztelenségében tárult elém, amit eddig láttam testéből, azt csak a sötét lépcsőház pincelejáratába beszűrődő utcai lámpa sápatag fényében láthattam. Most végre nappali fényben is megcsodálhattam az ismerős tapintású melleket, a sötét, tömör mellbimbókat, sima, feszes hasát és fenekét, kerek köldökét, alatta a sűrű szeméremszőrzettel borított domborulatot.
Az ágyra fektettem, és végre szabadon becserkészhettem kezemmel és számmal az eddig csak részlegesen bejárt tájakat. Amikor combjait kezdtem simogatni, lassan széttárta azokat, így szabad utat biztosítva puncija azon belső részeihez is, amikhez eddig, a lépcsőházban állva nem fértem jól hozzá. Kezemmel széttárva sűrű szőrrel borított nagyajkait, nyelvemmel végig jártam a nedvektől csillogó, sötétvöröses kisajkakon, és lekalandoztam feszes feneke vágatának rejtekéből előtűnő rózsás popsilyukhoz is. Nyelvem fent, a redőkből kiemelkedett, búzaszemnyire duzzadt csiklón fejezte be vándorútját. Ekkor már lihegve élvezte kényeztetésemet, reszketni kezdő combjai közeledő orgazmusát jelezték. Még gyorsabb nyelvcsapások a csiklón, és felsikoltva a kéjtől, combjait görcsösen összezárva, rángó csípőmozdulatokkal elélvezett.
Amikor lélegzete kissé lenyugodott, így szólt: „Most ne menjünk tovább, még szűz vagyok, és nyugodt körülmények között szeretném elveszíteni a szüzességem. Anyám nemsokára hazajön, most nem alkalmas az idő.” Annyira szerettem, hogy forrongó vágyakozásom ellenére is alávetettem magamat akaratának. Nem sejtettük, hogy már nem kell sokat várnunk az alkalmas időre.
Következő szombati találkozásunkkor Spanyolka szólt, hogy be akarna mutatni a szüleinek, akik szeretnék látni, kivel jár a lányuk. „Most is alkalmas”, mondta, mire felmentem vele újra a lakásba, úgy téve, mintha most járnék itt először. Bemutatkoztunk egymásnak, és leültünk a stílbútorokkal berendezett nagyszobába beszélgetni. Apja a lehajtható ajtójú szekrényből elővett egy ovális kristályüveget, és valami nagyon finom házipálinkát töltött mindenkinek, a feleségének és Spanyolkának csak egy kis kupicával, kettőnknek már férfiasabb adagot. Megtudtam, hogy művezető egy gépgyárban, vidékről került fel Pestre, ahol melósként kezdte annak idején, de estin elvégezte a technikumot, így idővel feljebb lépett. Máig büszkén vállalja melós gyökereit, fő elve a tisztesség és megbízhatóság mind a munkában, mind a magánéletben. Úgy vettem ki szavaiból, hogy lánykája irányába is leginkább ezt várja el tőlem.
Spanyolka édesanyjában teljesen a lányát láttam, idősebb „kiadásban”. Ugyanazok a barna szemek, sötét haj, ugyanaz a mosoly, és testalkata, bár koránál fogva kissé teltebb volt már, visszatükrözte mindazt, ami a lányában megfogott. Igazán megnyerő jelenség volt, egy közeli orvosi rendelőben dolgozott asszisztensként. Amíg férje velem beszélgetett, nem szólt közbe, nem akarta irányítani a beszélgetést. Ezt a tulajdonságát is örökölte Spanyolka, mert ő is mindig türelmesen végighallgatott, és soha nem próbálta megjátszani az eszét. Később a nők kimentek a konyhába, ahonnan egy tálca szendviccsel, sörrel, és üdítővel tértek vissza. Még beszélgettünk egy darabig, majd Spanyolkával moziba mentünk. Szóval, a kölcsönös bemutatkozás megvolt, úgy láttam elnyertem szimpátiájukat, láthatták, hogy nyugodtan rám bízhatják egyetlen lányukat.
Már november volt, amikor Spanyolka szólt, hogy a következő szombaton szülei vidéki rokonokhoz hivatalosak esküvőre és az azt követő, reggelig tartó lagzira. Ő egy iskolai rendezvény miatt nem tud velük menni, de egyébként sem akart volna, szülei pedig elég felvilágosultak ahhoz, hogy annak tudatában menjenek el, hogy ő itt marad éjszakára a lakásban, ahová akár engem is felhívhat. Egészségügyben dolgozó anyja úgy vélte, Spanyolka elég nagy lány már ahhoz, hogy vigyázzon magára, az ezirányú tudnivalókra már régen kioktatta.
Szülei délután kettő körül autóba ültek, és elmentek. Spanyolka öt óra körül végzett az iskolában, a villamosmegállóban, megismerkedésünk helyén vártam rá, miközben már erősen sötétedett. A csípős őszi időben várakozva, megdobbant a szívem, amint megpillantottam felém jönni rövid csizmájában, térdfölé érő szoknyájában, kiskabátjában. Tudtam, mi vár ránk ma, és persze ő is, még ha nem is beszéltünk róla. Arcunkat kipirosította a lakótelep magas épületei között tekergő, szinte már a telet idéző szél, és ahogy belém karolva jött mellettem, valami belső izgalom tüze kezdett lobogni mindkettőnkben.
A lakásba érve, mint az előző alkalommal, most is egyenesen kis szobájába mentünk. Kiment: megint a fürdőszoba, zuhany hangja, majd pár perc múlva az ismerős háziköntös. Közben én a heverőre ültem, ő mellém ült, éreztem bőrén a tusfürdő illatát. Ajkaink egymást keresve összeértek, és én kioldottam köntösének övét. Kibújt belőle, csak egy cseppnyi bugyi takarta testét. „Magamon hagytam, hogy le tudd húzni rólam” -mondta, szinte magyarázatként. Miközben kemény mellbimbóit csókolgattam, szemét lehunyva, átszellemült arccal ült az ágyon. Ledobáltam ruháimat, már én is csak alsónadrágban voltam, ágaskodó farkam alig fért el benne. Miközben Spanyolka hátradőlt a heverőn, fölé helyezkedtem, és lassan, élvezettel csókoltam tovább melleit, hasát, combjait, mindeközben csípőjével lassú, kör-körös mozgásokat végzett, és sóhajtozva, pihegve lélegzett. Feszes feneke alá nyúlva megfogtam a bugyiját, és combjain, sima lábszárain keresztül lehúztam róla. Nem véletlen akarhatta így, mert sóhajtozása felerősödő, lihegő hangokkal keveredett eközben. Most már teljesen meztelenül feküdt előttem az éjjeli lámpa tompa fényében. „A tiéd vagyok, szeress nagyon” -suttogta.
Széttártam combjait, és közéjük térdeltem. Spanyolka kétoldalt megfogva alsónadrágomat, lassan lehúzta derekamról, és előbukkanó merev péniszemen végig simítva, a fitymámat teljesen hátra húzta makkomról, és a péniszem végén kibukkanó sikamlós váladékot szétsimította rajta. Széttárt combjait felhúzva, péniszemet lassan ölébe vonta és sikamlóan nedves hüvelyéhez illesztette. „Nyomd fel teljesen” -suttogta remegő hangon. A makkom áthatolt a hüvely rugalmas, szűk bemenetén. Kis tolás, apró sikoly, és túljutottam a szűzhártyán is. Lassan hatoltam beljebb és beljebb, miközben teste érzékien hullámzott alattam. Mély sóhajok szálltak mindkettőnk felől. „Ó, érezz most belülről is” -mondta, vagy inkább lihegte. Testünk összeforrt, az idő szinte megszűnt számomra, ezért nem is emlékszem meddig tartott első szeretkezésünk, nem tarthatott sokáig, mert az ilyenkor szokásos túlzó izgalomtól hamar beleélveztem szűk, forró hüvelyébe, miközben lábait derekamra kulcsolva, apró nyögésekkel magához szorított. Tudtam, hogy a nőknek ritkán van orgazmusuk az első szeretkezéskor, ahhoz még kellő rutint kell szerezniük. Itt most a lelki egyesülésünkön, és az első alkalmon volt a hangsúly.
Hanyatt feküdtem, Spanyolka meg mellettem hasra, fejét könyökére támasztotta. „Most kinyitottad rajtam a kaput, ami eddig zárva volt.” -mondta, és végigsimított a hajamon. „Szeretnék ki-be járni rajta kapuzárásig.” -válaszoltam, és magamhoz öleltem. „Ne ígérj olyat, amit nem biztos, hogy betartatsz” -mondta, „addig már nem is fogsz emlékezni rám.”
Ebben nem lett igaza. Sok év eltelt azóta, és nagyon is emlékszem rá. Sőt, napról napra emlékezetesebb nekem a lány, akit Spanyolka néven ismertem meg egykor a Havannán.
Ugyanis, máig ő a feleségem.

[A történet kitalált történet, bár felhasznál bizonyos, valóban megtörtént elemeket is]