Vártam a férjemet

Kata pontosan a megbeszélt helyen állt a belvárosi sétálóutca sarkán, a lámpa alatt. Szűk fekete ruhája kiemelte a formás fenekét és a hosszú lábait, magas sarkú cipője elegáns volt, de szexi. Időnként az óráját nézte – még vagy tíz perce volt, mire én odaérek.
Ekkor érkezett egy legénybúcsús csapat. Tíz hangos, jókedvű, már ittas srác özönlötte el a járdát. A vőlegény azonnal kiszúrta Katát.
„Hűűű, nézzétek ezt a bombázót! Egyedül vagy, szívem?”
Kata próbált udvarias maradni:
„A férjemre várok, mindjárt itt lesz…”
A srácok nem tágítottak. Körbeállták, bókoltak. A vőlegény közvetlenül elé lépett, átkarolta a derekát, és máris a fenekére csúsztatta a kezét.
„Addig is, amíg a férjecske megérkezik… hadd szórakozzunk egy kicsit.”
Kata próbált finoman elhúzódni, de egy másik srác hátulról simult hozzá, a nyakát csókolgatta. A harmadik pedig feljebb tolta a ruháját a combján, és hangosan megállapította:
„Basszus, nincs rajta bugyi!”
Kata arca elvörösödött, de a lába kicsit szétnyílt, amikor a vőlegény ujjai a lába közé csúsztak és simogatni kezdték a nedves punciját. Közvetlenül az utca közepén, a lámpa fényében történt mindez, alig húsz méterre a főutcától.
Éppen ekkor fordultam be a sarkon. Korábban értem oda, mint terveztem.
Ott álltam tíz méterre tőlük, és mindent láttam: Kata a két srác között, a vőlegény keze a lába között, az ujjai már bent jártak benne, Kata szája félig nyitva, halk nyögés szakadt ki belőle. A ruhája felcsúszva, a melle majdnem kibuggyant.
Kata szeme találkozott az enyémmel. Egy pillanatra megdermedt, de a vőlegény nem vette el a kezét, sőt még gyorsabban mozgatta az ujjait.
„Szia… szívem…” – lihegte Kata remegő hangon, miközben a srác ujjai cuppogva jártak ki-be benne. „Korán… jöttél…”
Kata arca égett, de a csípője önkéntelenül is mozgott az ujjak ritmusára. Egy másik srác hátulról átnyúlt és a mellét kezdte markolászni, kihúzva a ruhából.
„Fiúk… a férjem itt van…” – nyögte Kata, de a hangja inkább könyörgés volt, mint tiltakozás.
A vőlegény letérdeltette Katát a járdára, közvetlenül előttem. Elővette vastag farkát és Kata szájába nyomta, mélyen, miközben Kata szeme könnybe lábadt, de mohón szopta. Két másik srác fogta a fejét, irányította a ritmust.
„A férjed tudja, hogy ekkora kurva vagy?” – kérdezte az egyikük röhögve.
Kata csak nyögött válaszul, mert a szája tele volt.
Kata teste a falnak nyomódott, a mellei kibuggyantak a ruhából. Az utca visszhangzott a cuppanó hangoktól és Kata elfojtott nyögéseitől.
Levetkőztették és egy másik srác hátulról beléhatolt. Kata hangosan felnyögött – olyan hangosan, ahogy velem soha.
„Mondd, hogy jobb, mint a férjedé!” – parancsolta, miközben egyre mélyebbre tolta.
„Sokkal… sokkal nagyobb… és keményebb… basszus, én már most el fogok menni!” – lihegte Kata, és valóban, pár perc múlva egész testében rázkódva élvezett el, a puncija összerándult a vastag farok körül.
A srác keményen, gyorsan baszta, a mellei ugráltak, a combjai remegtek, Kata felnyögött.
„Ne nyögj, hanem könyörögj, hogy még keményebben basszunk meg!”
Kata zokogva, de izgalomtól remegve mondta:
„Kérlek… basszatok meg keményebben… a férjem előtt…”
Kata egész idő alatt engem nézett, könnyes szemmel, de izgalomtól csillogva, miközben felváltva dugták a száját és a punciját. Kata többször is elment, rázkódó orgazmusokkal.
A vőlegény most hátulról kapta el, Kata keze a falon, a feneke magasra tartva, combjai remegtek, engem nézett miközben hangosan, remegve elélvezett – erősebben, mint velem valaha.
Egymás után mentek bele. Az egyikük hátulról, doggyban miközben Kata csak nyöszörgött: „Töltsétek meg… mindet akarom…”
A vőlegény állati módon, mély, fájdalmas lökésekkel élvezett bele. Amikor kihúzta, a sperma kifolyt Kata combján.
„Nézd meg – mondta nekem a vőlegény, miközben Kata ott térdelt előttem, vörös arccal és fenékkel, könnyes szemmel és spermától csöpögve. – A feleséged most már tudja, hol a helye.”
Kata odamászott hozzám négykézláb, remegő testtel, kezét a nadrágomra tette, ahol már régóta fájdalmasan feszített a merevedés és suttogta:
„Sajnálom… de annyira jó volt… Még mindig akarlak… vagy inkább néznéd még, ahogy megtöltöltenek?”