A szemérmetlen páros – Az utcán

Kis késéssel érkezem a házibuliba, vagyis inkább baráti összejövetelre. A francba, nem veszi fel a telefont! Nem tudom, hogy hányas kapucsengő, azt se, hogy hányadik emelet. Mikor végre bejutok, a szobába lépve, éppen csak ledobom a cuccaimat, kiszúrom az ágyat, amin az estét végig tervezem üldögélni, nyílik a teraszajtó és egy srác jön be rajta. Hirtelen mindketten a szoba közepén állunk, egymáshoz igen közel. Szemei sötét-gesztenyebarnák. Csak lazán annyit mond:
– Helóka!
Lelkének tükrei élénk tüzesek, mélybarnán igézők, izgatók, vágykeltők… Noémi! Mit csinálsz? Csak jól érezni jöttél magad, esetleg barátokat szerezni…
– Szia! – cincogom.
Nem ocsúdok fel a szemeiből, de ő már el is sétált mellettem. Talán mégis izgalmas lesz ez az este. Vajon érezte ő is ezt a vibrálást? Leülök az ágyra.

Megyek még tölteni abból a remek édes fehérből. Bár még édesebb fehér lányka állt az utamba az előbb. Cuki zöld szemei beleégtek a fáradt kis agyamba. Újratöltés után visszatérek a nem létező táncparkettre, ahol úgy hiszem, ma a szívünk fog táncot járni ezzel a szöszi kis leánnyal.
– Jeromos. – mutatkozok be illedelmesen, miután leültem a kis angyalkával szemközti székre.
– Noémi. – nyújtja a kecses kis kezét – A múltkor találkoztunk.
– Ja persze, te vagy akivel egy gimibe jártunk.
Elmosolyodik, majd elhallgatunk és csatlakozunk a teljes társaság beszélgetéséhez. Nem vagyunk sokan, nyolcan csak. Telnek-múlnak az órák és még mindig csak a nagy csoportos társalgás folyik. Ideje lenne kettesbe kavarodni.
– Kijössz velem bagózni? – kérdeztem izzadó tenyérrel.
– Nem dohányzom, – lesüti a szemét – de kimegyek veled.
Nagyot dobban a szívem. Kisétálunk és becsukjuk a teraszajtót, elzárva magunkat a kíváncsi fülektől és tekintetektől.

Furcsa remegés lesz úrrá rajtam. Helyes ez a fiú és érdekes. Vajon én elég érdekes vagyok neki? Végül úgy döntök nem izgat, hosszú napom volt a munkában. Egy idegen férfi és szívem szerint nem is beszélgetnék vele kettesben, de túl kedves, udvarias és gyengéd. Ahogy egymásra nézünk, nem értem mi történik. Nehezen adom át magam az érzésnek, de a szavai csak úgy sodornak magukkal. Leülök a roskadozó kis kerti székre, innen jó kilátás nyílik a korlátnak hanyagul támaszkodó fiúra, egyik kezében cigaretta, másikban fröccs. Olyan gyanút keltően laza, nehéz ezt összepároztatni az előzékenységével. Ki tudja mióta itt vagyunk, de már hosszú percek óta csak arról beszél, milyen kedves dolgokat akar tenni nekem, kedvenc virágaimat megvenni, meg hasonlók. Lehuppan mellém a másik kényelmetlen székecskébe és óvatosan átkarolja vállamat. Végig érzem, ahogy agyunk fogaskerekei együtt fordulnak.

Ekkor az ég nyári záporok megszokott ám rémisztő hirtelenségével zúdul ránk villámmal, mennydörgéssel. Viszonylag védve vagyunk a tető alatt.
– Én félek a viharban. – húzom kissé össze magamat.
– Amíg itt vagyok, nincs mitől félned. Amúgy is, itt nem ázunk meg, cserébe nagyon jó érzés innen nézni a vihart. Nem?

Hat hónap telt el, amióta a bizonyos erkélyen üldögéltünk. Azóta egy párt alkotunk és mindent együtt csinálunk. A minden többek közt és kiemelten szexet jelent. Abban kifejezetten mindent.
Noémi számomra A NŐ, nem csak a kisugárzása, a humora, a bájos stílusa, okos beszéde és kedves gesztusai, hanem a teste is. Minden idoma, minden íve, minden pihe-puha sejtje. A lágy, meleg bőre, mint a selyem. Szerencsés vagyok vele, mert szexuálisan igencsak nyitott. Sok mindent tudtam neki mutatni, olyasmiket is, amiket a legtöbben soha nem mernének kipróbálni. Számos végletig elmentünk már…

Meztelen vagyok, négykézláb, a Széll Kálmán tér közepén. A jól megszokott pórázom a nyakamban, másik vége Jeromos kezében. A tömeg körbevesz, kamerák, telefonok, mutogató ujjak gyűrűjében vagyunk. Alig pár méterre állnak az emberek, de Jeromos megvéd tőlük és ezt jól tudom. Érzem, hogy bámulnak, élvezem, hogy olyasmit teszek, ami megdöbbenti őket. Jeromossal egészen rendkívüli lelki kapcsolat van közöttünk, ezért élvezem a megalázó helyzetet. Élvezem, hogy szó szerint a kutyájaként sétáltat végig a városon és tesz a magáévá lépten-nyomon.
– Túl sok erre a bámészkodó, gyere, menjünk a kedvenc helyedre – mondja és kirángat a tömegből a pórázomnál fogva. Én követem őt lelkesen négykézláb lihegve.
A Széll Kálmán térről átcibál a Millenárisba. Egy padnál csak ennyit mond:
– Ül.
Tudom mi a dolgom, széttett lábakkal felülök a padra, kezeimet a lábaimhoz kötözi. Egy ujjával a csiklómat kezdi ujjazni. Újfent tömeg gyűlik körénk. Mikor már elég hangos vagyok és elég sokan állnak körbe, így szól:
– Ideje megpisiltesselek.
Ekkor mindenki szeme láttára spriccelve összepisilem magam a gyönyörtől. Mikor remegve abbahagyom a pisilést, hugyos kézzel végig simítja arcomat és azt mondja kéjesen:
– Ügyes kutyus!
Vöröslő arccal az élvezettől reszkető testtel nézek rá és érzem, hogy bizsergek a szerelemtől. Átjár a gondolat, hogy ez a férfi bármire képes lenne értem és az is, hogy milyen borzasztó izgató ez a rendkívül megalázó helyzet. Meg az is, hogy milyen, korábban soha nem tapasztalt érzéseket kapok tőle. Itt és most eluralkodik rajtam a kiszolgáltatottság és a magatehetetlenség és a gyönyör csodás egyvelege. A testem és lelkem már rég a kezei között.

Miután Noémi nagyon ügyesen elég nagyot spriccelt ahhoz (lévén, hogy még az egyik bámészkodó nőre is jutott belőle), hogy megérdemelje a jutalmát, megadom neki, amire várt már vagy egy órája, mióta utoljára megtöltöttem a kis punciját. Előveszem a farkam a gatyámból.
– Tedd be! Tedd be kérlek! Apuci kérlek! – könyörög Noémi ártatlan ragyogó szemekkel.
– csatt Majd beteszem, ha be akarom tenni kurva! – figyelmeztetem finom szavakkal egy közepesen nagy, de csattanós pofont követően.
– Igazad van, bocsáss meg Apuci! – szabadkozik.
– csatt csatt csatt Semmi baj ribanc. Nem marad büntetlenül, de nincs harag.
A környékünkön csoportosuló tömegből egyre több aggódó hangot kihallani: „Az biztos fájt.” meg „Szegény lány!” meg „Dehogy szegény, nézd, hogy élvezi!”.

Jobban, szorosabban körénk gyűlik a tömeg. Néhányan azt is láthatják, mit rejtegetett eddig Jeromos a nadrágjában. Hatalmas pénisze láttán felszisszen a tömeg. Én meg nem lepődöm már, de elönt a vágy. Persze mindenki más meglepődik, hiszen ekkorát még senki nem látott. Merev pénisze lüktetve tornyosul fölém. Teljesen elönt a vágy, hogy belém helyezze. Ám egyelőre csak dörzsöli hozzám. Nyüszögve, akár egy kiskutya, könyörögni kezdek. Mikor könyörgésem már alig érthető a zihálásomtól, a puncim meg olyan nedves, hogy a járólapra csöpög a padról, Jeromos lassan, de határozottan belém rakja hatalmas péniszét. Zihálva nyögök fel és tekintetemet rá szegezem.
– Köszönöm Apuci! – nyögöm halkan. Újabb pofon csattan az arcomon.
– Az én örömöm te ribanc.
Még félig sincs bennem, de már úgy érzem mintha tövig lenne. Szép lassan bentebb csúsztatja. Gyengéden és lassan tolja bennem ki és be. Nyögéseim torzak és szaporán veszem a levegőt. A tömeg elhalkul, hisz ekkora péniszt még soha nem láttak. Ahogy egyetlen mozdulattal kirántja belőlem valaki felkiállt, hogy „Mekkora fasza van már!” és elképedt tömeg morajlik fel. Kamerák kezdenek villogni. Engem viszont már nem érdekel, hogy ki van körülöttünk, csa a farkára koncentrálok. A szemébe nézek és elhalón nyüszögve kérdezem:
– Miért vetted ki Apuci?

– Mert eleget élveztél… – felelem neki és ő csak néz rám szomorún – …vaginálisan. Most jöhet a popsid. – nyugtatom meg kegyesen, mosolyogva.
– A-a popsim? – kérdezi tettetett félelemmel.
– Pontosabban a kurva nagy segged. – mondom majd rá is köpök egyet az előttem gyönyörű hívogatón megmutatkozó ánuszára.
Ezután punciszaftos farkam a segglyukához irányítom és élvezettel lesem, milyen lelkes vágyakozó félelemmel lesi vajon mi lesz a következő lépésem. Kicsit játszom vele, csak oda-oda ütögetem a nedves makkomat az ánuszrózsájához. Minden egyes érintkezésnél úgy összerezzen és felsikkant, hogy öröm nézni, hallgatni.
Egyszer csak abbahagyom ezt az ütögetést és a szűk bejárathoz illesztem a farkam. Nagyon szépen lassan elkezdem benyomni. Nagyon-nagyon nem könnyű. Olyan kibaszott szűk Noémi segglyuka, hogy az valami elképesztő. Látványosan nyílik, feszül, reped szét a lány előttem és ennek hangot is ad. Az egész Millenáris parkot betölti sikoltásának és üvöltésének hangja. Végre bejutott a teljes makkom. De ennél én ambiciózusabb vagyok, legalább a felét szeretném itt és most valahogy begyömöszölni, betuszkolni oda. Remélem, túléli.

Ánuszom szétfeszül a farkától még ha éppen csak a végen lehet is benn, így is kegyetlenül fáj. Úgy érzem, kettérepedek. Micsoda édes fájdalom! Reszketve, zihálva és sikítva várom, hogy tovább tudjak tágulni és még több csússzon belém.
Kapaszkodom a pad léceibe, miközben a pórázom végével betömi a szám. Ráharapok a bőrdarabra, becsukom szemeim és már csak nyögdécselve élvezem tovább, hogy szétfeszít, érzem ahogy lassan, centiről centire beljebb halad. Meg-megáll, mert érzi, hogy nehezen halad. Csapkodja a fenekem az egyik pillanatban a másikban kedvesen simítja az arcom
A tömeg számára talán túl vad és elborult ahogyan szeretjük egymást, de mi ezt gyengédnek és szenvedélyesnek éljük meg. Óvatosan, de határozottan csúsztatja bennem ki-be azt a keveset, ami bennem van. Érzem, ahogy néha rám is köp. Imádom! Kicsit gyorsabb tempóra vált, kezével hajamba túr és meg is tépi. Nem tudok már gondolkodni, leállt az agyam. Akarom, akarom, akarom!

Ideje egy kis showt szolgáltatni az embereknek. Miután jól megcibálom Noémi haját és többször is arcon köpöm, egyszer csak letépem a kezeit az eddig általa oly erősen szorongatott padról. Szemei elkerekednek, a következő mutatvány őt is meglepetésként éri. Megragadom a hóna alatt háta mögött, leguggolok kicsit és lábból emelve a levegőbe juttatom szerelmemet, természetesen vigyázva, hogy a farkam végig az induri-pinduri kis segglyukában maradjon.
Innentől már a gravitáció is nekem dolgozik. Nem tehet mást a teste, mint szépen lassan csúszik rá az erekciómra. A tömeg persze hangos felkiáltásokkal jelzi sokkoltságának mértékét mindeközben. Noémi átkulcsolja kezeit és lábait is a testemen és igyekszik minél mélyebbre segíteni a faszomat a lyukába. Imádom az arckifejezéseit, amikor ennyire élvez. Hát még a hangját!
Már lassan a fele bejutott a lüktető péniszemnek. Noémi kezd nagyon nem magánál lenni. értelmes szavakat már nem tud mondani egyáltalán. Mint egy állat vagy inkább, mint egy szextárgy vergődik csak a faszomon, én mozgatom fel-le rajta.
Az erek szinte szétpattannak a falloszomon, úgy duzzadnak, a testemen is minden ideg megfeszül, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban mozgatom magunkat. Csurog rólam az izzadság, a fejem tűzvörös. Noémi már csak a folyamatos nyögéseivel jelzi, hogy életben van még. Ez a következménye, ha fél órán át megállás nélkül él át ilyen intenzív orgazmusokat egy lányka. Közel járok én is.
Noémi egy pillanatra kinyitja csillogó szemeit és azt suttogja a fülembe: „Szeretlek!” Ennyi. Kész, vége, nem bírom tovább, de nem is akarom. Ondótengert árasztok a segge lyukába, hangosan nyögve, már-már ordítva élvezek el szerelmem szűk végbelébe. Egy jó bögrényi gecit beleereszthettem most szerintem. De meg is érdemli. A világ legügyesebb kis ribanca.