Jó reggelt ???
reggeli gondolatok kávé mellett ☕☕☕
Kellemesen ébredsz.. jo kedéjjel de érzed valami a gondolatodban bevillan..
bevillan egy gondolat ágyban vagy s lábadat szét teszed elkezded tested cirógatni simogatni… kezd a tested felhevülni…
Gondolatodban már ott van a férfi ki oly kellemesen érint simogat ….
kezed lassan leér édes puncidhoz mi elkezd kellemesen nedves lenni..
lassan kényezteted le fel simitod két ujjal a csiklód.. a melleid maszirozod …
még még ennyi nem elég szinte látod magad elött ahogy kinyalja a puncidat felfal….
lassan betolod két ujjad húzod ki be egyre hevesebben
még szinte úgy csinálod mintha eres faszával kőkeményen csattogósan baszná a pinád.. a melled markolod erősebben ujjazod a puncidat .. folyik a kéjnedved annyira élvezed emeled a csipődet és már nagyon hangosan nyögsz fel a szádat elhagyja a szó is basszál basszál meg keményen..
egyre mélyebbre megy az ujjad egyre erösebben lököd be az ujjakat és érzed a mámort elér emelsz a csipődön ujjaid benn tartod mélyen mozgatod erősen megmarkolod melled s hangosan felnyögsz ….
nem maradt más a csodás remegés a lélek megnyugvás.. a puncidleve forró ujjaidon csorog … kellemesen leszopogatod az ujjaidról…
isteni élvezeten vagy túl..
fel kell kelni hisz indul a nap….
kellemes napot finom szexet maszturbálást kívánok ????
Az erotikus történet becsült olvasási ideje: < 1 perc
A nyári zápor hirtelen csapott le a városra, mintha az egész égbolt egyszerre akart volna megkönnyebbülni. Lilla a kávézó teraszáról nézte az esőt, míg a vendégek sorra menekültek be a belső térbe. Ő viszont maradt – valami vonzotta abban a pillanatban, ahogy a levegő felfrissült, ahogy a páracseppek végiggördültek a karján.
Aztán megérezte őt a háta mögött.
Dávid csendesen állt ott, kabátja ujját nyújtotta felé, szinte szótlanul – csak a tekintete beszélt. Régóta ismerték egymást, de valami az utóbbi időben megváltozott köztük. A feszültség finom volt, rejtett, mint egy félbeszakadt mondat, amit senki sem mert befejezni.
Lilla elvette a kabátot, ujjai véletlenül az övéhez értek. Egy pillanatra megállt a levegő. A világot elnyelte az eső zaja – csak ketten maradtak, az idő nélküli térben.
– Nálam közelebb van – mondta Dávid halkan. Nem volt benne kérdés. Lilla bólintott.
A lakás csendes volt, a nedves ruhák az előszobában maradtak. A levegőben friss kávé, eső és valami más – valami várakozó – illata szállt.
Amikor közelebb lépett hozzá, Lilla érezte, hogy remegni kezd – nem a hidegtől. A férfi keze lassan ért hozzá, ujjaival végigsimított a hátán, a tarkóján, míg a szája alig érintette a nyakát.
Nem volt sietség. Minden mozdulat lassú és tudatos volt, mintha végre minden a helyére került volna.
Az érintésekből csókok lettek, a csókokból sóhajok. Ahogy egymásnak feszültek, ruhák kerültek a földre, és velük együtt minden távolság. Lilla behunyta a szemét, és csak érezte őt – a bőrét, a lélegzetét, azt, ahogy minden apró rezdülés válaszként érkezik a saját vágyaira.
Az eső közben elállt. Odakint a város újra ébredt, de ők még ott maradtak, összefonódva, egy pillanatban, ami csak az övék volt.
Engem az asszintesnőm ébresztett néhány napja. Kicsit bealudtam, ő meg, mivel bejáratos a házba, életet lehelt belém. Nem is akárhogy! ?
Aztán persze elkéstünk mindketten.?
Szia ! Így kell ébredni .