Fülledt találkozás második epizod

A Gerbeaud Cukrászda impozáns épülete ünnepi díszben ragyogott. A testvéred és annak választottja éppen az örök fogadalmat tették a gyönyörűen feldíszített teremben. Te a vendégek között ültél, elegáns öltönyödben, és bár illendő lett volna a ceremóniára figyelned, a gondolataid valahol máshol jártak.
Már a meghívó kézhezvételekor megdobbant a szíved, amikor megláttad a catering céget. A Kispiac Bisztró logója ismerősen mosolygott rád a papírról. És valóban, ahogy a vendégek megérkeztek a fogadásra, megpillantottad őt a felszolgálók között. Ugyanolyan intenzív tekintettel és csábító mosollyal viselte a fehér inget és a fekete szoknyát, mint azon a fülledt estén. A nevét még mindig nem tudtad, de az a bizonyos izgalom azonnal visszatért.
A vendégek lassan hömpölyögtek. Beszélgettek, gratuláltak az ifjú párnak, és élvezték a finom falatkákat. Te igyekeztél normálisan viselkedni, beszélgetni a rokonokkal, de a szemed folyamatosan őt kereste. Néha elkapta a pillantásodat, és egy apró, szinte észrevehetetlen mosollyal viszonozta.
Később, amikor a tömeg egy kicsit oszlani kezdett, te a büféasztalhoz mentél egy pohár borért. Ő éppen a poharakat töltötte. Közelebb hajolt hozzád, mintha csak a rendelésed venné fel, és halkan megszólalt:
“Örülök, hogy újra látlak.” A hangja bársonyos volt, és a közelségétől libabőrös lett a karod.
“Én is” – felelted halkan, a szemed az ajkára tévedt. “Nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk.”
“A sors furcsa dolgokat tud produkálni” – kacsintott rád. “Főleg, ha van egy kis közös titkunk.”
Egy pillanatra elhúzott a pulttól, majd egy tányér apró süteménnyel tért vissza. “Ezt feltétlenül kóstold meg” – nyújtotta feléd a tányért, de ahogy átadtad volna, az ujjai hosszan érintették a tiedet. A bőröd szinte égett az érintéstől.
Ahogy a vendégek egyre inkább a táncparkett felé vonultak, te úgy érezted, itt a lehetőség egy újabb találkozásra. Kerested őt a teremben, és megláttad, hogy éppen a terasz felé tart egy üres tálcával. Követted.
A terasz félhomályban úszott, a lámpások lágy fénye romantikus hangulatot árasztott. Néhány vendég még kint beszélgetett, de a legtöbben bent táncoltak. Ő az egyik sarokban pakolta le a tálcát.
“Szia” – mondtad halkan, közelebb lépve hozzá.
Megfordult, és a mosolya most sokkal nyíltabb volt. “Szia. Gondoltam, keresni fogsz.”
“Nem tudtam ellenállni” – felelted, és egy lépéssel közelebb mentél. A tested szinte vonzotta az övét.
“Én sem neked” – suttogta, és a kezét a nyakadba kulcsolta. A csók azonnal forró és mohó volt, mint legutóbb. A nyelvetek vad táncot járt, és a levegő szinte vibrált köztetek.
“Itt nem szabadna” – mondtad a csók közben, de a szavaid alig voltak érthetőek a vágytól.
“Tudom” – felelte ő, és a kezei lejjebb csúsztak a mellkasodon. “Éppen ezért izgalmas.”
A keze a pólód alá bújt, finoman simogatta a hasadat. Te a derekára kulcsoltad a karjaidat, és még közelebb húztad magadhoz. A csók egyre mélyült, a nyálatok íze keveredett.
Hirtelen elhúzott a szádtól, és a füledhez hajolt. “Van egy csendesebb hely” – suttogta rekedten. “A raktár… senki sem jár arra.”
A szíved hevesen kalapált a gondolattól. Egy nyilvános helyen, a testvéred esküvőjén… a lebukás veszélye szinte tapintható volt, de éppen ez tette az egészet még izgalmasabbá.
Bólintottál, és a kezét fogva óvatosan elindultatok a teraszról. A raktár egy eldugott folyosón volt, a konyha mellett. A zaj innen már alig hallatszott. A lány kinyitotta az ajtót, és beléptetek. A helyiség kicsi volt a sok doboz miatt és elég puritán, de a levegő vibrált a feszültségtől.
Amint becsukta az ajtót, azonnal feléd fordult. A szeme sötéten izzott a vágytól. A kezeit a pólód alól a hátadra csúsztatta, a körmei finoman belekapaszkodtak a bőrödben.
“Annyira akartam ezt” – suttogta, és újra megcsókolt. Ez a csók sokkal lassabb és érzékibb volt, mint az előző. A nyelvével végigsimította az ajkaidat, majd mélyen behatolt a szádba.
A kezei lejjebb csúsztak, megálltak a nadrágod övénél. Te nem bírtad tovább, és a hajába túrtál, finoman húzva a tincseit. A csók egyre forróbbá vált, a lélegzetetek egyre szaporább lett.
Hirtelen a lány letérdelt előtted, és a tekintete a nadrágodra szegeződött. A szíved majd kiugrott a helyéről. Tudtad, mi következik.
“Ugye nem bánod?” – suttogta, a hangja alig hallhatóan remegett.
Nem válaszoltál, csak bólintottál. A lány lassan kinyitotta a nadrágodat, és a keze finoman megérintette a merev péniszed. Egy mély sóhaj szökött ki a szádon. Az érintése lágy és érzéki volt, de egyben határozott is.
A szája lassan közeledett, és egy pillanat múlva forró nyelve körülölelte a farkadat. A gyönyör szinte azonnal elöntött. A lány profi mozdulatokkal szopott, a nyelve hol lágyan simogatott, hol pedig erősebben markolt. A kezei a töve körül jártak, fokozva az élvezetet.
A hangos nyögéseidet próbáltad elfojtani, nehogy valaki meghallja a falon túlról. A lány egyre mélyebbre nyelte a farkadat, torkán érezted a forró lélegzetét. A gyönyör hullámai egyre erősebben csaptak össze benned.
Hirtelen a lány felállt, és a nadrágodat teljesen lehúzta. A bugyiját is gyorsan letolta, és eléd tárult a nedves, éhes puncija ami csak a merev farkadra kívánta.
“tedd be!” – nyögte, és a lábai átkarolták a derekadat.
Egyetlen mozdulattal behatoltál. A szűk, forró hüvelye szorosan körülvett, és egy újabb hullámnyi gyönyör futott végig a testeden. A lány hangosan nyögött, a körmei a hátadba mélyedtek.
Vadul kezdtél mozogni, a ritmusotok egyre gyorsabb és szenvedélyesebb lett. A falnak támaszkodott, a lábai szorosan a derekad köré kulcsolódtak. A nyögéseitek és a nedves hangok betöltötték a helyiséget.
A lebukás veszélye folyamatosan ott lebegett a fejetek felett, de ez csak még jobban fokozta az izgalmat. Tudtad, hogy bármelyik pillanatban kinyílhat az ajtó, de nem tudtad abbahagyni.
A lány elérte a csúcspontot, a teste remegni kezdett, és hangos sikolyok szöktek ki a száján. Te is érezted a közeledő orgazmust. Minden idegszálad megfeszült, és egy hatalmas lökéssel üvöltve élveztél el. A sperma forrón spriccelt az ismeretlen ismerős puncijába.
Percekig csak álltatok egymásban, a lihegésetek és a szívetek vad dobogása töltötte be a csendet. Aztán lassan elváltatok egymástól, a testeteken még ott izzott a szenvedély.
Gyorsan letöröltétek magatokat a papírtörlővel, és megigazítottátok a ruháitokat. A lány arca kipirult volt, a szeme csillogott.
“Ez… ez hihetetlen volt” – suttogta, a hangja még mindig rekedt volt.
“Veszélyes, de hihetetlen” – felelted, és finoman megcsókoltad.
Kinyitotta az ajtót, és óvatosan körülnézett. Szerencsére senki sem volt a folyosón.
“Vissza kell mennem” – mondta halkan. “Még van dolgom.”
“Én is” – felelted. “De ezt sosem fogom elfelejteni.”
Egy utolsó, titokzatos pillantást váltottatok, mielőtt visszatértetek a vendégek közé, próbálva úgy tenni, mintha mi sem történt volna. A testvéred esküvője ideje összeszedni magadat, mondtad. Barátnőd mellett üllve ismét bevillan, vajon mi lehet a neve?